Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-08 / 6. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ festő zenében felismerte saját művének néhány taktusát, tiltakozott a mű egészének megcsorbítása ellen. Mások viszont szívesen veszik, ha műveiket felhasználjuk, sőt az is előfordul, hogy felhívják figyelmünket egy-egy megjelent új lemezükre. De inkább külföldi szerzők kevésbé ismert zenéjét használjuk fel, vagy olyan műveket veszünk elő, ahol nincs szerzői jogdíjprobléma. — Időnként feltűnik, hogy egy bizonyos zenemű azonos taktusait gyakran hallhatjuk. Vannak divatos aláfestő zenék? — Feltétlenül. Egy időben mindig Mendelssohn Skót szimfóniájának ütemére landolt a külföldi jeles vendéget szállító repülőgép a Ferihegyen, vagy a képzőművészeti riportot mindig Chopin E-moll zongoraversenyének első tétele festette alá. Schumannt mindennap hallhatják a nézők. Második szimfóniájának taktusai vezetik be a Tv-híradó második kiadását. Bizonyos korszakokban a rendezők határozott igénnyel léptek fel. Gyakran kérték például a Kopár sziget című világhírű japán film kísérőzenéjét, vagy Jacques Tati A nagybácsi című filmjének zenei anyagát. Volt olyan időszak, amikor minden dokumentumfilmhez, televíziós játékhoz elektronikus zene divatozott, de az is előfordult, hogy a szerkesztő ragaszkodott Beethoven kilencedik szimfóniájának zárótételéhez, még az aratást is ezzel „festettük alá”. — Milyen zenét kedvel a zenei rendező? — Minden jó zenét, legyen az Beethoven-mű, dzsessz, cigányzene, vagy tánczene. A jó zenei rendezőnek minden zenét ismernie kell. Olyan feladatokat kap, amelyeknek megoldásához nem elegendő a zenei képzettség, a zenetörténet ismerete. Ezt a munkát csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. És főleg nagyon kell szeretni ... Palásti Pál 27 éve foglalkozik a rádióban és a televízióban zenei rendezéssel. Néha csak néhány sajátosan kifejező taktust, néha teljes kísérő muzsikát kell kikeresni, összevágnia különféle filmekhez, riportokhoz, televíziós produkciókhoz. Otthon is állandóan zenét hallgat, mert — mint mondja — ez hozzátartozik a szakmához. — A mi munkánk tulajdonképpen akkor jó, ha a produkció zenei aláfestése teljesen összesimul a képernyőn lejátszódó eseménnyel. Ha a néző nem veszi észre, hogy a televízió nézése közben milyen zenét hall. Potoczky Júlia Zsurzs Éva a Felelet-et rendezi , Garas Dezső, Törőcsik Mari és Bessenyei Ferenc a Felelet-ben pen mint Shakespeare-t, Roger Martin Du Gard-t sem lehet egyik vagy másik alakjával, még kevésbé egyes alakjainak gondolkozásmódjával, világnézetével, pártállásával azonosítani. Shakespeare megírta a szenvedélyében gyilkoló Othellót és megírta a dán királyfit, akiben „az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti”. Értelmetlenség volnak azt kérdezni, melyikben látja az igazi ember képviselőjét, melyikkel azonosítja inkább magát. Ugyanígy áll szemben Martin Du Gard művében először apa és fia — kétségtelenül a lázadó fiú pártján vagyunk a rideg erkölcsbíró ellen — de a rideg erkölcsbíró iszonyú kínok közt meghal s írásaiból utólag meleg érzésekkel és titkos félelmekkel teli, sokszorosan megsebzett lelket ismerünk meg. Szemben áll egymással, ha nem is ellenségesen, de ellentétként, a két Thibault-testvér is: Antoine, a polgári viszonyokba beilleszkedő orvos és a forradalmár Jacques; a maga szempontjából oly tökéletesen igaza van mind a kettőnek, mint két szembenálló Shakespearehősnek, s végül az egyiknek hiábavaló hősies önfeláldozása, a másiknak részletmunkában megnyilatkozó reális, gyakorlati emberiessége egyensúlyozza egymást. Egyensúly! Az emberi szellem a művészetben akkor emelkedik a legmagasabbra, ha a világ végtelen bonyolultságának ábrázolásában egyszersmind éreztetni tudja azt a titokzatos egyensúlyt is, amely jól-rosszul, de valamiképpen fenntartja az emberi társadalmat, fenntartja magát az ezer érzés közt hányódó embert. Van test és van lélek, van idealizmus és van realizmus; millió ellentétpár találja meg az életben, az élet minden pillanatában, a maga kiegyenlítődését. A legcsillogóbb, leghatásosabb irodalmi mű is magában hordozza a gyors hervadás végzetét, ha ez az egyensúly, ez a kiegyenlítődés nincs meg benne. Hogy pedig meglehessen, ahhoz két — látszólag ellentétes — tulajdonságnak kell az íróban egyesülni. Nagy magasságból, tárgyilagosan kell néznie a világot — s ugyanakkor belülről átélni minden egyes alakját ennek a két döntő fontosságú tulajdonságnak egyesülése emeli Roger Martin Du Gard-t a világirodalom nagyjainak első sorába. Óriási feladatot oldott meg, amikor egyetlen koncepcióban foglalta össze a világháború előtti évtizedek, szellemi és szociális problémáit, a háború kitörését megelőző hetek gigászi küzdelmeit a béke megmentéséért, s idealista hősének szörnyű kiábrándulását, tragikus halálát ellensúlyozta azzal, hogy művének minden sora megerősíti az emberbe vetett hitünket. Inkább az idősebb korosztályok tagjai ismerik nevét. Charles Vanel — ma már túl a 80. életévén - a két világháború közötti francia filmek kiemelkedő alakja, bár a háború után is sok filmben játszott kisebb-nagyobb szerepet. A nálunk is bemutatott A félelem böré-ben máig is emlékezetes alakítást nyújtott. A tévénézők pedig a sikeres Sebastien-sorozat néhány epizódjában találkozhattak vele, a magányos, keserű hajótulajdonos szerepében. Most a Thibault család Oscar Thibault-jaként jelenik meg majd a Magyar Televízió képernyőjén. (Magyar hangja: Képessy József) 27