Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-12 / 15. szám
TELEVÍZIÓ .......................... TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ ját játszottam, az Irodalmi Színpadon pedig a Ha itthon maradnál című kétszemélyes Szakonyi-játékban léptem fel. A Szerelmem, Zsóka volt Szakonyi első színpadi műve, 1963-ban mutatták be az Ódry Színpadon. Zsóka az, akinek jelleme nem változik a dráma során. Nem egyszerűen a felesége Kövesnek, hanem szimbóluma is az alkotó életnek, a tiszta szenvedélynek. Érzékeny, nagy morális igénnyel élő asszony. Okoson érvel akkor is, amikor körülötte úgy tűnik, minden elromlott. „Szeretek hinni a varázslatokban” — mondja a dráma utolsó jelenetében. És ő fogalmazza meg a dráma fő mondanivalóját is. .. de megtenni az utat tisztán, vajon miért nem lehet?” Schibler és Zsóka: Balázs Péter és Bodnár Erika (Inkey Alice ferv.) az 1952-es helsinki olimpiának a hangulatát. Nemcsak az akkori ismert magyar slágereket, Zerkovitz Béla, Breitner János, Fényes Szabolcs, Horváth Jenő szerzeményeit, hanem népszerű külföldi slágereket, Gershwin, Cole Porter, Dunajevszkij és mások dalait is megszólaltatjuk. — Én már inkább a beat és a popzene bűvkörében nevelkedtem — folytatja Csereterics Ágnes —, de azért nagyon kedvelem ezeket a kellemes dallamokat. Gondolom, mások is így lesznek a műsorral, amelyben ének és tánc keveredik. A Fővárosi Operettszínház remek hatosfogata: Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Kovács Zsuzsa, Németh Sándor, Farkas Bálint és Harsányi Frigyes adják elő az ének- és táncszámokat, de szerepel a műsorban Bessenyei Ferenc, Kalmár Magda, Máthé Péter, Payer András és Cserháti Zsuzsa is. Rohan az idő címmel kerül majd bemutatásra a harminc év slágertermése. Bizonyára szívesen nézik-hallgatják meg a televízió ifjabb és korosabb nézői is azokat a múltból előbukkant, naivságukkal ma már gyakran megmosolyogtató dalokat, amelyek a mindennapok gondjait feledtetve, szórakoztatva kísérték végig három évtizedes múltunkat. P. J. TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... FELFEDEZTEM egy eddig ismeretlen rokonomat a nyomdánál (vagy a szerkesztőségben?), aki felvette a versenyt az én bakitörténeteimmel. Máris feladom, s ezennel kijelentem: győzött. Átadom neki az elsőbbséget. (Legalábbis egy rövid időre.) Egy József Attiláról szóló riportban olvastam valamelyik hetilapban : „Egy-egy különösen frappáns sornál, igénél Attila cinikus szemvillanással ... figyelmeztetett bennünket költői telitalálataira’’. Ez nagyon tetszett, hiszen ha jól meggondoljuk a cinkos szó is c-vel kezdődik ... Más. Mindig takarékos ember voltam, de ha néha rászorulok egy kis segítségre, nem sokáig tétovázom, kérek kölcsönt a KST-től. Most új lehetőség is felvillant a láthatáron. Kedves „rokonom” jóvoltából. Egy másik írásban ugyanis ezt találtam: „A férj rábeszélte, hogy 1200 Ft KGST-kölcsönt vegyen fel” ... Nem rossz, ez eddig eszembe se jutott volna. Legközelebb én is megpróbálom, hátha adnak? ... Közelítsünk a „dobozhoz”. Mostanában szombat délelőttönként, nem Proust-ot, nem is Mallarme-t olvasom, hanem az újságokat böngészem. A legfigyelmesebben talán a Film Színház Muzsika utolsó előtti lapján, a páratlan oldalt nézegetem. Szerkesztőm javításai és a nyomdai szedés után mégiscsak más, jobb lesz az egész. Két hete is szinte faltam a betűket, amikor káprázni kezdett a szemem. A jelentés éppen a III-as stúdió munkatársait dicsérgette, mikor a fokozás helyett ez a mondat következett: „Tévések egyébként szinte ki vannak zárva, politikailag tájékozott, képzett munkatársak dolgoznak itt” ... Hm... itt valami tévedés lehet. Igen, pontosabban tévedések, semmi esetre sem tévések ... Jót derültem a sajtó kis ördögén, engem ugyan jól megtréfált. Érdekes, nem így a hármas stúdió műszaki szakijait; ők még csak azt sem mondták, hogy he-he... Nincs ám mindenkinek olyan jó humorérzéke, mint nekünk kettőnknek, kedves „rokonom” ! Egyébként, tudja mit, meggondoltam a dolgot: nem hagyom abba a vetélkedést. Elvégre nekem is vannak tévedéseim, a nagy felelősség néha feszültséget, rövidzárlatot okozhat a „dobozolás” közben is. EGYSZER ADÁS KÖZBEN nagyon szépen szerettem volna bekonferálni a Fabula című gyermekműsort ,amit nemrégiben kitüntettek. Gratulálok!). Bemondás lett belőle, így szólt: „Kedves Nézőink! Most a gyerekek kedvelt műsora a Fabulon következik”. Másnap kaptam egy kedves levelet a Fabulon cég igazgatójától, miszerint végtelenül örül, hogy végre az én számból is elhangzott e nemes kozmetikai cikkek reklámja. Megköszönte a véletlen tévedést és mellékelve küldött egy hatalmas csomagot, amiben a Fabulon cég összes készítménye benne volt. Azóta, ezen fellelkesedve, áhítva, reménykedve várom, hogy egyszer valamelyik ékszeráriát konferálhassam be. Lehetne az Gounod melódiája, mert azt még dúdolni is tudom. Ezt mondanám: „Most csendüljön meg az Óra és Ékszer ária... Igen, van olykor az ember tévedéseiben vagy hibázásaiban valami előrelátás is. Sőt bevallom, velem már egyetlenegyszer előfordult a szándékosság esete is. Erre szokták azt mondani: feltalálta magát. Igaz, régen történt. Nemzetközi divatbemutatót közvetítettünk a Margitszigeti Nagyszálló kerthelyiségéből, amelyen legalább tizenkét ország legszebb ruhakölteményeit vonultatták fel a manökenek. Hoszszas próba és gyakorlás után elérkezett az adás ideje. Persze én sem voltam rest, lelkiismeretesen és alaposan megtanultam a bemondó szövegemet. Annyira, hogy mikor elkezdődött a műsor, bátran elhajítottam, hiszen itt volt a fejemben az egész. Elkezdtem: — Kedves Nézőink! Helyszíni közvetítést adunk a Margitszigeti Nagyszálló kerthelyiségéből. Ma este nemzetközi divatbemutatót láthatnak tizenkét ország részvételével. A részt vevő országok a következők:.. ... és itt volt a bökkenő, mert abban a pillanatban elfelejtettem az egészet. Ekkor isteni szikra pattant ki a fejemből. Megmenekültem — gondoltam magamban és szép nyugodtan, kényelmesen elkezdtem tátogni, körülbelül addig, amíg a felsorolás tartott volna. Mintha elromlott volna a mikrofon, vagy a hangkábel. A végére viszont újra hangosan tettem hozzá: — ... és Magyarország! Mert ebben már biztos voltam. 29