Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-26 / 17. szám
TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ EGY ARC A KÉPERNYŐRŐL Köpe Bálint: Künn Károly A Felelet című tévéjáték-sorozat Köpe Bálintját indultunk megkeresni a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba: a 18 éves Kunn Károly ott negyedikes diák. De persze a csengetésig várni kell. — Tetszik tudni, ez a jó csengetés. A kicsengetés — mondja Károly, amikor az igazgatói szobában találkozunk. És hozzáteszi: — Az utolsó óra fizika volt, a forgómozgást ismételtük, az energia megmaradásának elvét. Barna szeme felragyog, amikor tanulmányi átlaga felől érdeklődünk. — Eltörölték az átlagot... És csendesen, mondhatni eminensen mosolyog Cserháti László igazgatóra, aki most nemcsak népszerűvé vált tanítványára büszke, hanem arra is, hogy Karcsinak már sikerült bepótolnia a matematika anyagot. De otthon talán jobban beszélgethetnénk. — Édesanyám túrógombócot ígért ebédre. Innen 43 kilométerre lakunk — invitál Károly. A szerkesztőségi autó a Tordas-Gyúrói Egyetértés Mezőgazdasági Tsz irányába indul. Károly édesapja gépszerelő ott, édesanyja takarítónő. Az iskolától való távolodás arányában indul meg belőle a szó. („Nagyon rossz gyerek voltam, a tetőről kukoricacsutkával dobáltam meg a lányokat, sokat fociztam, a labda berepült a szomszéd spájzablakon és eltalált egy ötliteres üveget tele töpörtyűvel.”) Egy nagy kalandja is volt. („Egy világgá menés. Nagyon anyás vagyok, ő tanított kézimunkázni, hímezni, horgolni. Meg főzni. Imádom a palacsintasütést. Nyáron én főzök. Szóval neki nagyon fájt, ha csatangoltam. Egyszer későn értem haza, azt kiáltotta, menj világgá. Fogtam a Cézár kutyát és mentem világgá. Sötétedett. A kert végében ott volt a vágott kukoricaszár. No, gondoltam, itt helyet vackozok magamnak, holnap indulok világgá. Szerencsére édesanyám megtalált.”) Már jön is biciklivel, fejkendősen a fiatal édesanya a tsz-portáról. Belépünk a tavaszi kertbe, a takaros házba, a konyhában egy ládában naposcsibék védekeznek a csípős szél ellen, a szobában a tévével szemben ülünk le, Cézár a másik szobából mozdul barátságos köszöntőt. Ez már az igazi Kuna Károly, a virgonc, pajkos, érzékeny arcú gyerek. — Hogyan is kezdődött a tévékaland? — A székesfehérvári Korona Irodalmi Színpadon egy összeállítást próbáltunk a magyar történelemről. Voltam benne török, tatár, még Szvatopluk fejedelem is. Azt mondja a vezető, vasárnap 2-re kijönnek a tévétől. Ott voltunk 2-kor. Telefonáltak, hogy 4-re jönnek, aztán meg, hogy 6-ra. Hétre megérkeztek. Balogh Zsolt volt a vezetőjük, az asszisztens. Az első gyakorlat sehogyan sem akart sikerülni, de a másik, a Juliskával való jó volt. — Rögtön megtudtad az eredményt? — Nem, egy távirat hívott fel a tévébe. Azt hittem, egyedül leszek. De rengeteg magamfajta Köpe Bálint-jelölt ült ott. Ott volt Zsurzs Éva, de én nem tudtam, hogy ő a rendező, olyan kedves volt. Én a kameramantól féltem irgalmatlanul, a szerelésétől. Fülem mögé simították a hajam, szép hoszszú volt, nézték a profilomat. Azt kellett játszanom, hogy kórteremben vagyok. A következő távirat már a film Törőcsik Marival (MTI fotó : Szomszéd András felv.) Egy epizód a filmből. Jobbra: Kurta Károly A Józsit játszó Garas Dezsővel