Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-26 / 17. szám

TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ EGY ARC A KÉPERNYŐRŐL Köpe Bálint: Künn Károly A Felelet című tévéjáték-sorozat Köpe Bálintját indultunk megke­resni a székesfehérvári Teleki Blan­ka Gimnáziumba: a 18 éves Kunn Ká­roly ott negyedikes diák. De persze a csengetésig várni kell. — Tetszik tudni, ez a jó csengetés. A kicsengetés — mondja Károly, ami­kor az igazgatói szobában találkozunk. És hozzáteszi: — Az utolsó óra fizika volt, a for­gómozgást ismételtük, az energia meg­maradásának elvét. Barna szeme felragyog, amikor ta­nulmányi átlaga felől érdeklődünk. — Eltörölték az átlagot... És csendesen, mondhatni eminensen mosolyog Cserháti László igazgatóra, aki most nemcsak népszerűvé vált ta­nítványára büszke, hanem arra is, hogy Karcsinak már sikerült bepótol­nia a matematika anyagot. De otthon talán jobban beszélget­hetnénk. — Édesanyám túrógombócot ígért ebédre. Innen 43 kilométerre lakunk — invitál Károly. A szerkesztőségi autó a Tordas-Gyú­­rói Egyetértés Mezőgazdasági Tsz irá­nyába indul. Károly édesapja gépsze­relő ott, édesanyja takarítónő. Az is­kolától való távolodás arányában in­dul meg belőle a szó. („Nagyon rossz gyerek voltam, a tetőről kukoricacsut­kával dobáltam meg a lányokat, so­kat fociztam, a labda berepült a szom­széd spájzablakon és eltalált egy ötli­teres üveget tele töpörtyűvel.”) Egy nagy kalandja is volt. („Egy világgá menés. Nagyon anyás vagyok, ő taní­tott kézimunkázni, hímezni, horgolni. Meg főzni. Imádom a palacsintasütést. Nyáron én főzök. Szóval neki nagyon fájt, ha csatangoltam. Egyszer későn értem haza, azt kiáltotta, menj vi­lággá. Fogtam a Cézár kutyát és men­tem világgá. Sötétedett. A kert végé­ben ott volt a vágott kukoricaszár. No, gondoltam, itt helyet vackozok magamnak, holnap indulok világgá. Szerencsére édesanyám megtalált.”) M­ár jön is biciklivel, fejkendősen a fiatal édesanya a tsz-portáról. Belépünk a tavaszi kertbe, a takaros házba, a konyhában egy ládában na­poscsibék védekeznek a csípős szél el­len, a szobában a tévével szemben ülünk le, Cézár a másik szobából moz­dul barátságos köszöntőt. Ez már az igazi Kuna Károly, a virgonc, pajkos, érzékeny arcú gyerek. — Hogyan is kezdődött a tévéka­land? — A székesfehérvári Korona Iro­dalmi Színpadon egy összeállítást pró­báltunk a magyar történelemről. Vol­tam benne török, tatár, még Szvatop­­luk fejedelem is. Azt mondja a veze­tő, vasárnap 2-re kijönnek a tévétől. Ott voltunk 2-kor. Telefonáltak, hogy 4-re jönnek, aztán meg, hogy 6-ra. Hétre megérkeztek. Balogh Zsolt volt a vezetőjük, az asszisztens. Az első gyakorlat sehogyan sem akart sikerül­ni, de a másik, a Juliskával való jó volt. — Rögtön megtudtad az eredményt? — Nem, egy távirat hívott fel a té­vébe. Azt hittem, egyedül leszek. De rengeteg magamfajta Köpe Bálint-je­­lölt ült ott. Ott volt Zsurzs Éva, de én nem tudtam, hogy ő a rendező, olyan kedves volt. Én a kameramantól fél­tem irgalmatlanul, a szerelésétől. Fülem mögé simították a hajam, szép hosz­­szú volt, nézték a profilomat. Azt kel­lett játszanom, hogy kórteremben va­gyok. A következő távirat már a film Törőcsik Marival (MTI fotó : Szomszéd András felv.) Egy epizód a filmből. Jobbra: Kurta Károly A Józsit játszó Garas Dezsővel

Next