Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-23 / 34. szám
Gérard Philipe oldalán. Az akkor veszettül erotikusnak tartott film sok botrányt kavart, de a hosszú pert Vadim megnyerte, hála ügyvédjének, aki nem más volt, mint Francois Mitterrand. De a szép Anette hűtlenségén egy tahiti utazás sem segített: egy énekes szép szeméért elhagyta a férjét, aki aztán egy Catherine Deneuve nevű 18 éves lányt vett el 1961-ben, és három év múlva megszületett Christian nevű kisfiúk. Catherine eleinte kijelentette, hogy nem kíván testvére, Frangoise Dorléac nyomdokaira lépve filmszínésznő lenni, „a félszeg kamaszlány azonban — írja a volt férje — erőszakos asszonnyá lett”, s Deneuve nagy színésznővé vált, de ezzel a szerelemnek is vége lett... Moszkva és Kalifornia A negyedik nagy szerelem ahhoz a Jane Fondához fűzte, ki, miközben ifjú férje a Metro Goldwyn Mayer gyárnak írt forgatókönyvén dolgozott, Amerikát járva gyújtó beszédeket tartott a vietnami szennyes háború ellen. Vadim a klasszikus francia próza La Bruyére-i modorában írja róla: „A korabeli hollywoodi stílus szerint fésülködött és kendőzte az arcát, de szín- és szagtalanul, mint Musset rózsái..Hirtelen szeretett bele: „életemben másodszor váltam annak a különös betegségnek az áldozatává, mit úgy hívnak: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt... Ez sokkal veszélyesebb, mint a náthaláz vagy a szamárköhögés, de — tapasztalatom szerint — végtelenül kellemesebb ... Szerelmünk tárgya szerint teljesen elhülyülünk vagy kivételes fénnyel ragyogunk”. Jane kíváncsi volt férje „őshazájára”, így hát elutaztak Moszkvába, megnézték a május elsejei felvonulást, amelyhez képest „a július 14-i felvonulás a Champs Elysées-n csak ólomkatonák parádéja”. Jane-t, aki évekig volt kitéve az amerikai propaganda túlzásainak, megragadta a tömeg egyszerűsége, jó kedélye. Maga Vadim pedig így ítélte meg útját: „Minden, amit láttam és hallottam e május hónap alatt, azt a benyomást tette rám: a fiatal oroszok képesek megfelelni a feladatnak, hogy társadalmukat a kommunizmushoz vezessék.” Ezután ismét Kaliforniába került, a Csendes-óceánban halászott és közben a Zola-film (A konc) forgatókönyvén dolgozott. Tanúja volt egy néger gettólázadásnak Los Angelesben. Miután kocsijába felvette néger szakácsnéját, aki egy csomó fekete gyerkőccel szállt be, a John Birch Society nevű szélsőjobboldali szervezet tagjai közbeléptek és a rendőrautók tíz perc múlva körülvették a kertjét... Egy más alkalommal, amikor 1967-ben Louisiana államban egy Preminger-filmet forgattak, Jane megpuszilt egy néger kisfiút. Ez a csók a Paramount-gyárnak 6000 dollárjába került, mert a sherif felszólította a filmeseket, hogy azonnal hagyják 1971-ben Párizsban ismét Brigitte Bardot-val — de ez már csak szakmai találkozás SZAKONYI KÁROLY: Társulati ülés Nyugdíjas Kérlek. Kérlek szépen. Csak egy pillanat. Sietsz? Na, nem az, ittam már egy kicsit, de. Föltartalak? Beszélnem kell veled, megengeded, ugye? Nem az, nem siránkozás, tudom, torkig vagytok vele, panasz, panasz, de én most nem. Hol van az már! Dehogy! Pár perc az egész. Köszönöm, elfogadom, az enyém elfogyott. Csak így a te cigarettádról. Jó. Jó, már ég. Csak néhány szó, ugye. Röviden. Ráérsz? Nem? Hát én most megkaptam. Hallottad a társulatin. A próbatáblán is ki van írva. Nyugdíj. Nem az, már elmúltam hatvan, tudom. Rendben. Mindegy. Ittam egy keveset. Ittam, megmondom nyíltan, ittam. De nem az. Őszintén. Hat gyereket neveltem fel. Itt voltam végig. Hat gyerek, azért az, ugye. Vársz valakit? Nem tartóztatlak, csak beszélni akarok valakivel. Kell. Neked ezt nem szükséges magyaráznom. Szomorúság. Szomorú vagyok, ittam, rendben, de szomorú vagyok. A torkomat szorongatja, tessék, kétségbe vagyok esve, szégyellem, nem szabad kimutatni, kemény gyerek voltam mindig, és most tessék. Nem, nem, nem az, szerettek itt, a kollégák aranyosak mind, de én most. Most már akkor nekem ősszel. Nehéz ez. Jó, kaptam egy havi gázsit, plusz. Kis szerepek, tudom, de ugye a Madarászban is és most a Luxemburgban. Azért még. Azért azt meg lehetett nézni. Jelen voltam. Az a lényeg. Azt nem mindenki tudja. Négyezer, rendben, négyezer volt a fizetésem, felemelték két éve, le a kalappal. Kellett is a pénz, hat gyereket neveltem fel, semmim sincs, csak máról holnapra, ez az igazság. Itt éltem, ebben a színházban éltem le az egész életemet. Nem értem rá. Mint mások. Nem, barátom! És most hatvan fölött. Mihez kezdjek? Fejezzem be? Ez jelentett nekem mindent. Próba, előadás, táj. És akkor most? Bocsánat. Azért ugye. Mi lesz velem ősszel? Azért bocsánat, kérem szépen. Elnézést, ittam, nem sokat, szóval nem azért, de objektíve. Csak tessék belegondolni. Hat szép gyerek nem kismiska, gürcöltem, nehéz volt, nem siránkoztam, áldom az életet, isten őrizz, bűnt követnék el, ha. Pardon. Szép amit elmondtak, hogy köszönjük meg minden. Nem tagadom. Csókosak és így meg úgy, csakhogy nekik ott van minden, én meg. Nem érdekes. Meghasadt. Itt, belül meghasadt és kész, vége. Bele kell nyugodni. Megy tovább nélkülem, igaz? Nem hiányzom. Kinek? Ugyan! Nem, nem, kedves vagy, de mese. Mese, szép mese. Nézd a hajamat. Az arcomat. Tessék, most voltam fogásznál, hogy majd jól menjen, de eddig is érthető volt minden szavam. Én még megtanultam Ugyan! Jó vicc! Majd előkaparnának. Akkor. Iszol valamit? Na, csak egy féldecit. Nem? Azért én nem vagyok csóró. Megleszek én, bejárok, a Luxemburg még megy ősszel, nem tesznek ki. Könyörület? Mindegy. Dehogynem, tudom, hogy az, de mindegy. Behunyom a szemem, nem kell engem vigasztalni. Nem látom csak azt, amit látni akarok. És különben is, van nekem otthon dolgom. De tudni azt, hogy vége?! És nem is sikerült. Hagyjuk. Hagyjuk, hagyjuk. Nem úgy sikerült, ahogy akartam. Verkli. Verkli volt. De, de. Kibírom. Lenyelem. Még akkor nem is éltetek, amikor én már. Pardon. Táncoskomikus. De aztán történt egy kis baj a lábammal, nem látszik, csak aztán már nem lehetett. A hangom is, később. Prózára azért jó voltam. Kis szerepek, de bementem a színpadra, atmoszféra volt. Minek erről beszélni, igaz? De, de, látom. Jó. Nem érdekes. Föltartalak? Nem kívánsz valamit? Fizetem. Becsúszott egy kis kellemetlenség négy éve, de a kórházban minden rendbejött. Nem ittam, á, sokáig. Itt voltam pontosan, nem vitatkoztam, rendesek 18