Film Színház Muzsika Évkönyv, 1975
Mesterek és tanítványok (Nagy Judit)
nem gyullad meg, ha ballal, meggyullad. És a csúcsötlet: mivel kétbalkezes vagyok, soha nem tudom, melyik a jobb, melyik a bal kezem, és amikor legjobban kellett volna, hogy égjen, akkor ráztam a lámpát a jobb kezemmel. Tudott fantáziát serkenteni gesztussal, kellékötlettel. Kedvet csinált a színházhoz, s még ő gratulált. Aztán jött az évadzáró, mindenkihez volt egy biztató pillantása, mindenkinek súgott valamit. Nekem ezt: — Nem kell félni, nagyra nőhet az ember a színházban. A bankettet a Hársfa vendéglőben tartottuk, félúton a főiskola és Nagykovácsi közt. Abban a kis faluban már nagyon sok év óta ott él Olty Magda egy kis parasztházban. Magam nem jártam ott, de a kollégák elmondták, milyen természetes, meghitt, harmonikus a környezete. Aztán szárnyra bocsátottak. Messze került a főiskola, messze a Hársfa. Bizonyítani kellett, jó alakításokkal viszonozni a bizalmat. Mikor két év miskolci gyakorlatozás után a Nemzeti szerződtetett, boldogan találkoztam régi tanáraimmal, Bástival, Gátival, és milyen szeretettel futottunk össze Horti néninél a büfében Olty Magdával. Még játszhattunk együtt a Villámfénynél című Németh László darabban, vagy az Akt hegedűvel, című vígjátékiban. És itt megáll a lendület, csendesen folytatja. Azóta is sokat járok a Hársfába, ahol a banketten ő ült az asztalfőn. Azzal a nem titkolt vággyal, hátha összefutunk... Mert sajnos egyik pillanatról a másikra, fiatalon nyugdíjba ment. A Nemzeti Színház színpada fájlalóan hiányolja egészséges temperamentumát, sistergő egyéniségét. Néha azon a gondolaton kapom magam, mi lenne, ha meglátogatnám Nagykovácsiban. De nem merem. Komolyan venné a nyugdíjat ő, aki mindenkiben csak szította a hivatás lángját? Keresem őt a színpadon, a színfalak mögött, hogy azt suttogná: Pistám, ne ezt a nyakkendőt tedd fel. El ne siesd a poént. Fáj, hogy az új főiskolásoknak csak mesélhetek róla. Nagy művész, ma is mestere a pályának. Nemcsak az én nosztalgiám, hogy újra lássam, ízleljem az örömet, mikor emberré érlelt, de azé a nemzedéké is, amely ma már kolléga, de őt nem ismerte ... Demján Edittel 1964-ben a Katona József színházbeli Colombe-előadáson 31