Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-20 / 12. szám

ÚJ FILMEK A MOZIK MŰSORÁN: Lebegés a levegőben H­a igaz, hogy a rokon­­vonásúak vonzzák egymást, a szatíra és a hu­mor házasságképes. A ket­tő azonban nem azonos, bár az isten is egymásnak teremtette őket. Bacsó Pé­ter új filmje, a Zongora a levegőben szatirikus filmkomédia, Bacsó tehát ismét vállalta az anyakönyvvezető szere­pét a két műfaj között. A koros pár már megtört tekintettel, de mosolyogva vette tudomásul a filmíró Bacsó szenvedélyes és ro­konszenves házasságközve­títő szándékát, de azért is­mét gyűrűt cseréltek, an­nál is inkább, mert az ál­lam egy mecénás gesztus­sal lakáshoz juttatta őket a budapesti új lakótelepen. És nem is egy lakáshoz, hanem kettőhöz, mivel számos együttélési kísérle­tük alkalmával napnál fé­nyesebbé vált, hogy a jó házasságnak a különélés az alapja. Minden jól ment volna, ha az állam azért nem annyira nagyvonalú és a közbülső egyszobást nem a fiatal pianistának, Kicsi Dánielnek utalja ki. De kiutálta. Kicsi Dániel aztán naphosszat püfölt­e a zongorát, állítólag gyako­rolt és megzavarta az ifjú pár mézesheteit. Mit tehet egy gondos filmíró az anyakönyvvezetővel szem­ben? Természetesen a film érdekeit nézi. Jöjjön a bi­gámia! És a szelídképű zongoraművész, tudtán kí­vül, fölborította a házas­élet harmóniáját. A házas­társak fenek­edni kezdtek egymásra, nem tudták el­dönteni, ki hordja a nad­rágot. Szó szót követett a szegény Kicsi Dániel feje fölött. Ezekről a mézesnek nem nevezhető hetekről szól a Zongora a levegőben című színes film. A veszekedés­ben a filmíró Bacsó volt az ütközőpont Szatirikus énje pontosan fedezte föl a lehetőséget: a tévé Öt­szemközt című műsorában a fiatal zongoraművész ar­ról is beszélt, hogy konf­liktusai támadtak a lakó­telepi lakásban a gyakor­lás miatt Csakugyan sza­tíra alapja, hogy miként találkozik a művészet a házgyári építészettel, a zongora a papírfalakkal. Többet mondok: egy Scholl-papucs már tömeg­­verekedést képes kiváltani két emelet lakói között. De nyomban beleszól a házastárs szemlélete: a zongorázásért tiltakozó la­kók élére a doktor-mér­nök-maszek patkányirtó áll, az alvezér pedig egy pírom­ániás gimnáziumi igazgatóhelyettes. Humoros szituáció, nem mondom, ha egy kicsit sántít is a képlet. Aztán ismét fölül­kerekedik a szatíra: sug­­dolóznak, szervezkednek, beadványt szerkesztenek. Kihívatják a rendőrséget, tanácsi előadót, féktelen, kisszerű dühükben megrá­galmazzák a fiatalembert. Jön a humoros látásmód: tanácsi előadónő kiöltöz­ködve jön és fölajánlkozik a fiúnak — eredményesen. Szatirikus szemlélet: a karmester süket és aluszé­­kony; humoros szemlélet: kergetőzik a folyosón. Sza­tirikus szentlélet: a bead­­ványszerkesztők eljutnak az országgyűlési képvise­lőig is; humoros szemlé­let: ladikon kell megköze­líteni. Szatirikus szemlé­let: állandóan rossz a lift, a lépcsőházi fordulóban soha nem ég a villany­­humoros szemlélet: ezen a ponton mindenki fölsikolt, alighanem a patkányirtó nemcsak doktor, de szatír is. Szatirikus szemlélet: az egyik beadványszerkesztő felesége sznob, lánya te­hetségtelenül zongorázik, azért a harag, mert ezt fő­hősünk őszintén megmond­ta; humoros szemlélet: a ZONGORA A LEVEGŐBEN. Amikor még szerették a fiatal pianistát... (Juraj Bárdiak, Újvári Éva és Kállai Ferenc) AZ ÉG VELEM VAN. A találkozás pillanata (Igor Ledogorov és Larisza Luzsina) .

Next