Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-20 / 12. szám
ÚJ FILMEK A MOZIK MŰSORÁN: Lebegés a levegőben Ha igaz, hogy a rokonvonásúak vonzzák egymást, a szatíra és a humor házasságképes. A kettő azonban nem azonos, bár az isten is egymásnak teremtette őket. Bacsó Péter új filmje, a Zongora a levegőben szatirikus filmkomédia, Bacsó tehát ismét vállalta az anyakönyvvezető szerepét a két műfaj között. A koros pár már megtört tekintettel, de mosolyogva vette tudomásul a filmíró Bacsó szenvedélyes és rokonszenves házasságközvetítő szándékát, de azért ismét gyűrűt cseréltek, annál is inkább, mert az állam egy mecénás gesztussal lakáshoz juttatta őket a budapesti új lakótelepen. És nem is egy lakáshoz, hanem kettőhöz, mivel számos együttélési kísérletük alkalmával napnál fényesebbé vált, hogy a jó házasságnak a különélés az alapja. Minden jól ment volna, ha az állam azért nem annyira nagyvonalú és a közbülső egyszobást nem a fiatal pianistának, Kicsi Dánielnek utalja ki. De kiutálta. Kicsi Dániel aztán naphosszat püfölte a zongorát, állítólag gyakorolt és megzavarta az ifjú pár mézesheteit. Mit tehet egy gondos filmíró az anyakönyvvezetővel szemben? Természetesen a film érdekeit nézi. Jöjjön a bigámia! És a szelídképű zongoraművész, tudtán kívül, fölborította a házasélet harmóniáját. A házastársak fenekedni kezdtek egymásra, nem tudták eldönteni, ki hordja a nadrágot. Szó szót követett a szegény Kicsi Dániel feje fölött. Ezekről a mézesnek nem nevezhető hetekről szól a Zongora a levegőben című színes film. A veszekedésben a filmíró Bacsó volt az ütközőpont Szatirikus énje pontosan fedezte föl a lehetőséget: a tévé Ötszemközt című műsorában a fiatal zongoraművész arról is beszélt, hogy konfliktusai támadtak a lakótelepi lakásban a gyakorlás miatt Csakugyan szatíra alapja, hogy miként találkozik a művészet a házgyári építészettel, a zongora a papírfalakkal. Többet mondok: egy Scholl-papucs már tömegverekedést képes kiváltani két emelet lakói között. De nyomban beleszól a házastárs szemlélete: a zongorázásért tiltakozó lakók élére a doktor-mérnök-maszek patkányirtó áll, az alvezér pedig egy píromániás gimnáziumi igazgatóhelyettes. Humoros szituáció, nem mondom, ha egy kicsit sántít is a képlet. Aztán ismét fölülkerekedik a szatíra: sugdolóznak, szervezkednek, beadványt szerkesztenek. Kihívatják a rendőrséget, tanácsi előadót, féktelen, kisszerű dühükben megrágalmazzák a fiatalembert. Jön a humoros látásmód: tanácsi előadónő kiöltözködve jön és fölajánlkozik a fiúnak — eredményesen. Szatirikus szemlélet: a karmester süket és aluszékony; humoros szemlélet: kergetőzik a folyosón. Szatirikus szentlélet: a beadványszerkesztők eljutnak az országgyűlési képviselőig is; humoros szemlélet: ladikon kell megközelíteni. Szatirikus szemlélet: állandóan rossz a lift, a lépcsőházi fordulóban soha nem ég a villanyhumoros szemlélet: ezen a ponton mindenki fölsikolt, alighanem a patkányirtó nemcsak doktor, de szatír is. Szatirikus szemlélet: az egyik beadványszerkesztő felesége sznob, lánya tehetségtelenül zongorázik, azért a harag, mert ezt főhősünk őszintén megmondta; humoros szemlélet: a ZONGORA A LEVEGŐBEN. Amikor még szerették a fiatal pianistát... (Juraj Bárdiak, Újvári Éva és Kállai Ferenc) AZ ÉG VELEM VAN. A találkozás pillanata (Igor Ledogorov és Larisza Luzsina) .