Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-03 / 14. szám

Ágnes megy meghalni Giuliano Montaldo, a Sacco és Vanzetti és a Giordano Bruno című film rendezője nemrég kezdte el Agnes megy megtudni című filmjének forgatását. A második világhábo­rúban játszódó történet forgatókönyve Renata Vigano regé­nyéből készült. Ingrid Thidin az új M­onte Ido-fam főszerep­lője. — Képünkön: Giulione Montaldo és Ingrid Thulin a film forgatásának szünetében. (Epoca) Világszépe A szép Shakira miatt veszti el eg­zotikus királyságát a The man who would be long cí­mű filmben a ka­landvágyó angol katonatiszt, akit Sean Connery ala­kít. A Miss Világszé­pe verseny harma­dik helyezettje, Shakira Baksh egyébként a film másik főszerepét norg, anglsi színész, Michael Caine felesége. (G- né Revue) Angyali félelmek Roger Moore, a rettenthetetlen Angyal egy gyenge pillana­tában elárulta a Photoplay munkatársának, hogy filmjeinek faggl­g gyakran­­gyötrt a félelem. — Szívesen verekszem s nem félek attól, hogy időnként a zűr­zavarban, na meg az „átélésben“ a tervezettnél fájdalmasab­ban csattan el egy-egy ütés rajtam, adok, is kapok is. De ki­ver a veríték, ha kis helyen vagy bányában kell forgatni. Ugyanis leküzdhetetlen icausztrofóbia kínoz, ezért különösen sokat szenvedtem az Arany című film forgatása alatt. — Leszálltunk egy bánya mélyére és azonnal megkezdődött a rosszúlétem. A gyomrom kesergett attól a tudattól, hogy felettem ■■■■vtio és ilMitto tonn« szokig tornyosoon« Jicouimii* • A helyzetet súlyosbította a kőzet fejtésével járó iszonyú zaj s természetesen a pillanatonként előálló „életveszély", amelyet a forgatókönyv jóvoltából végigszenvedtem. Mindehhez csak a reflektorok erős, vakító fénye és a hőség hiányzott. Éjszakán­ként, ha végre elszenderedtem, szorongó érzés riasztott fel — Az Ég­ovjon a barátainktól ama filmem több jelenetét liftben forgattuk. Sokszor úgy éreztem, hogy a gyors lift nem tud megállni, lezuhan vagy megakad az emeletek között. — S hogy mindenről beszámoljak, csak akkor szeretek autóba ülni, ha én vezetek. Ha más ül a kormánynál, aggódva figye­lem a sebességmérőt Ha az én kezemben van a volán, meg sem érzem a százhatvanas tempót Ha más vezet már százkilo­méteres sebességnél olyan megjegyzéseket teszek, amelyeket utólag még egy zöldfülű mazsola is szégyellne. Különben tö­kéletesen normális vagyok ... Rosa Luxemburg genovai színpadon Squarzina, a genovai Teat­­ro Stabile főrendezője a né­met munkásmozgalom nagy alakjának, Rosa Luxemburg­nak az életét vitte színpadra. Szerzőpárja Vico Faggi volt Ketten öt esztendőn át dolgoz­­tak a dokumentumdrámán, hogy eseménycsokorban, el­lentétpárokon át elevenítik meg ezt a rendkívüli forradal­már életutat Az építkezés te­hát nem követi a klasszikus drámai szabályokat inkább elbeszélés, képek egymás­utánjában. A földolgozás stí­lusa az intés esztendők idézi. Az eseménysor 1889- ben kezdődik a varsói gimná­ziumban, amidőn a fiatal lány ismerkedik a forradalmi eszmékkel, és eljut 1919-ig, amikor Berlinben a fehérgár­disták gyilkos lövedéke kiolt­ja Karl Liebknecht életét Eközben a száműzetés évei, a svájci tanulmányok, a né­metországi cselekvés korszaka, a polémiák Lenin­nel, fogság, háború és forra­dalom. Squarzma és Foggi beépítette a történetbe Rosa Luxemburg magánéletét sze­relmeit is. A Brachtet idéző művészi vállalkozás emberi arcképet rajzol föl. PANO­RÁMA

Next