Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-11 / 37. szám

felelőtlen ember omlás kö­vetkeztében meghal. A bal­eset körülményeinek kivizs­gálásakor számon kérik Si­montól, hogy nem akadá­lyozta meg, ha kell, tettleg is, a balesetet. A kivizsgá­lás hangneme, a vezetők fellépése olyan munkahelyi légkört sejtet, amelynek a munkás semmibe vevése és a felelősségnek a munkásra hárítása a jellemzője. Si­mon Gáspár végül bűnös­nek találtatik, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. A balesetet megelőző esemé­nyek, maga a baleset és mindaz, ami azután követ­kezik, nem egymás után, fo­lyamatosan, hanem időben megbontva hangzik el, tehát a nézőnek kell a részleteket egységes történetté kerekí­teni. A nézők — iskolai végzettségtől, beosztástól, kortól függetlenül — egyér­telműen Simon Gáspár pártján álltak és mélysé­gesen elítélték a kivizsgá­lást vezető embertelen ma­gatartását. Nemcsak a fő­hős nyerte el abszolút szim­pátiájukat, de mindazok, akik ebben az ügyben mel­léje álltak. A szereplők megítélésében fontos hatá­sa volt ennek a jelenetsor­nak. Fontos viszont megem­líteni azt is, hogy az epizó­dokat a nézők nagy része — leginkább az alacsonyabb iskolai végzettségűek — nem fűzte össze kerek tör­ténetté, csak a kérdések ha­tására állították össze több­kevesebb sikerrel. Ítéletü­ket nem annyira a dolgok logikája szerint fogalmaz­ták meg, mint inkább a ki­vizsgálás jelenetének erős érzelmi hatására. A másik részlet: a brigád egyik tagja otthagyja csa­ládját s a szeretőjéhez köl­tözik, magával viszi a közö­sen szerzett vagyon felét, bútort, tévékészüléket. A brigád tagjai, tudomást sze­rezve erről, hazaköltöztetik motyójával együtt. A nézők nagy része azonosult az eset sugallta erkölcsi tartalom­mal. Azaz a félrelépő bri­gádtagot általában elítélték, a brigád lépése pedig egy­öntetű rokonszenvet, he­lyeslést váltott ki. Azoknál is, akik nem családosak, vagy történetesen elváltak. Ez a hagyományos család­erkölcs erős kötelékeit bizo­nyítja. Különösen nagy hatást gyakorolt a főiskolásokra az a jelenet, amelyben egy te­hetséges, megfáradt, álmait megvalósítani képtelen, agyonhajszolt, ideges mér­nök tárja fel életét fiata­labb, bányászból lett mér­A részletek értelmezésén túl az egész dokumentumjá­ték fogadtatásának talán legfontosabb tanulsága az, hogy a bányászok zöme nem értett egyet azzal a bá­nyászképpel, amit a darab mutat. Nem fogadták el, hogy realitás a szereplők jó részének nem éppen szep­lőtlen előélete, a nyers szó­­használat, kevesellték a helytállást, a segítőkészsé­get, az áldozatvállalás be­mutatását, hiányolták a házzal, autóval, telekkel, szőlővel rendelkező átlag­ember szerepeltetését. Mindez azt mutatja, hogy végső soron idealizált képet kívántak volna látni. A kérdésekre adott válaszok ezt egyértelműen igazolták. Azt is, hogy az egyszerű je­lenetek és a bonyolult szer­kezet ellentétét legtöbben leegyszerűsítették: a jelene­teket csupán önmagukban értékelték. Ez arra mutat, hogy az előadás sokak szá­mára nem találta meg azo­kat a művészi eszközöket, amelyekkel a játék sajátos építkezési rendszerét egyér­telműen el tudta volna fo­gadtatni. A­z Uránbányászok közönségének megkérdezése egy vizs­­g­­­gálatsorozat első állomása volt. Mint minden új vizs­gálat, egyelőre ez is csupán kísérletnek tekinthető. Mégis, úgy érzem, már az első tapasztalatok is szolgálhatnak ér­dekes tanulságokkal a színház és néző kapcsolatáról, az együttes és közönsége önismeretéről, Nánay István nektársának. A főiskolások számára mindaz, amiről a kiégett mérnök beszél (a hi­vatás és a napi feladatok összeegyeztethetősége, az ál­mok és a realitás ellentéte, a kényszerű kompromisz­­szum a pályájuk kezdetén), rendkívül időszerűek vol­tak. A bányászok számára ez a jelenet nem ennyire élő, ők inkább élesen szét­választották a két férfi ma­gatartását és eltérően ítél­ték meg a mérnököket. A tudatrendszerről ad ér­dekes képet a harmadik ta­pasztalat is. A darabban szereplő nők monológokban vallanak asszony­sorsukról. Az anyák, férjüket alig lá­tó feleségek, elhagyott asz­­szonyok, az Olimpia bár hölgyeinek élete elevenedik meg ezzel az ábrázolástech­nikával. Ilyen módon ad ké­pet a játék egy elterjedt kapcsolatrendszerről: a fe­leség, az anya, az alkalmi ismerősök közül egyik sem egyenrangú a férfival, csak részei a férfi életének. A felmérési összegezés azt m­­­tatja, hogy ezzel az ábrázo­lásmóddal a nézők — bá­nyászok és főiskolások egy­aránt — azonosultak, fel sem merült bennük a gon­dolat, hogy ez a viszony­­rendszer férfi és nő között korszerűtlen. SZÍNPAD ÉS ÖNISMERET 14 A harmadik egész estés Pannónia-produktió A Lúdas Matyi rajzfilmen A Pannónia rajzfilmstúdióban a János vitéz és a Hu­gó, a víziló című filmek után készül a harmadik egész estés animációs film, a Lúdas Matyi.­­ A rajzolás egy évvel ezelőtt kezdődött — mondja Dargay Attila, a film rendezője —, de az igazi munka februárban indult el, amikor már nyolc stáb dolgozott a filmen. Most, szeptember elején fejezzük be a rajzo­lási feladatokat és Nepp József munkájának köszön­hető, hogy több mint kétszázötven háttér is készen van. A filmet áprilisban látogathatja a közönség. — Mi a rajzos feldolgozás alapelve? — A Lúdas Matyi egyértelműen mesefilm, elsősor­ban a gyerekeknek csináljuk, és persze mindazoknak, akik szeretik a mesés kalandokat, a kedves, tréfás tör­téneteket. Nem Fazekas Mihály művét akartuk rajz­filmre vinni. Furcsán hangzik talán, hogy egy ilyen is­mert történetet meg kellett írni, mégis, Nepp József, Romhányi József és magam átírtuk a történetet a mi profilunkra, a rajzfilmre. A film figuráinak tervét Jan­­kovich Marcell készítette: a XVIII. század kissé roman­tikus, ugyanakkor részleteiben realisztikus grafikai vi­lágát tükrözi. A realisztikusabb ábrázolás tudatos. Mert úgy érzem, hogy ha ezeket a figurákat stilizáltabb kör­nyezetbe helyeznénk, a történet hitelét vesztené. Én örülök, hogy sikerült a régi „hármast” ebben a pro­dukcióban összehozni, vagyis hogy Nepp József, Jan­­kovich Marcell és én, akik együtt dolgoztunk az első Gusztáv-sorozatban, újból közösen készítünk filmet. Persze nemcsak mi hárman, mert a figurák életrekelté­­séhez majdnem nyolcvanezer rajz szükséges. — Bizonyára fontos szerepe lesz a zenének ... — A film zenéjét Liszt Ferenc csodálatosan játékos és dinamikus magyar rapszódiáiból állítottuk össze Pethő Zsolt hangszerelésében és a KISZ Központi Művészegyüttes népi zenekarának előadásában. — Kik szólaltatják meg a rajzfilm figurákat? — A felnőtt Matyit Kern András játssza. Döbrögi Csákányi László hangján beszél, igazán remekül. Az ispán Agárdi Gábor. Bíri néni Gobbi Hilda, és persze­­ van még a liba. Nálunk csak egy liba van, én nem tudtam volna elképzelni ezt a történetet anélkül, hogy Matyinak ne lett volna egy társa. És ez az egy liba vé­gig megmarad a főhős mellett. — Végre igazi gyerekfilm készül. Mit jelent ez az alkotók számára? — Sokkal nagyobb felelősséget érzek, amikor gye­rekközönségnek dolgozom. A felnőttek elnézőbbek. S. M. Foky Emmi mozdulattervező és Dargay Attila rendező munka közben

Next