Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-01 / 1. szám
CSENDES DON Ruszt József értelmezésében — rendezésében — mutatta be a kecskeméti Katona József Színház Solohov regényfolyamának színpadi változatát. Nem a történet elmesélésének, hanem a történet és a történelem felidézésének voltunk tanúi, nagyon is mai kérdőjelekre keresve érvényes feleleteket. Feldolgozásomban minden kérdés az adaptátoré és minden válasz Solohové" — nyilatkozta munkájáról Ruszt József. A népes szereplőgárdából érdemes néhány nevet felidézni: Trokán Péter, Szakács Eszter, Soproni Ági, Darányi László, Gumik Ilona, Hetényi Pál, Kölgyesi György, Sára Bernadett és a narrátor, Farády István. Képünkön: Szakács Eszter és Trokán Péter. A KUTYA, AKIT BOZZI ÚRNAK HÍVTAK. Mindnyájunkkal előfordulhat egy-egy kutyáskodó pillanatunkban, hogy magunk is kutyává, esetleg éppen fogcsikorgató, ínyét vicsorító, veszettebbé silányodunk, kivált ha másokat kényszerítünk ilyen helyzetekbe. A Fővárosi Operettszínházban bemutatott Békeffy István darab Fényes Szabolcs szellemes-kellemes muzsikájával ezt a talán nem is túlságosan abszurd helyzetet vizsgálja. A címszerepet Latinovits Zoltán alakította, és megmutatta, bármely — művészileg igényes — szerep alkalmas lehet számára, hogy a nézőnek fölmutassa kivételes képességeit. Úgy keveredett benne tragikum és komikum, ahogy az csupán drámai létezésben elegyedhet. Képünkön: Latinovits Zoltán és Kertész Péter. ASZTALOS INDULÓ. Fiatal szerző, Vámos Miklós második drámája került színre Szolnokon, egy szintén fiatal és tehetséges rendező, Valló Péter rendezésében. Fanyar, pontos ütemezésű komédiát teremtett a kitűnő társulat: Iványi József, Tímár Éva és Polgár Géza vezetésével. A darabot a színlap úgy jelölte meg: versenymű emberi hangokra, két tételben, s valóban, ez a formai lelemény lehetőséget adott a generációk összecsapása mindig időszerű témájának színpadi kibontására. Képünkön: Iványi József és Tímár Éva. DÁNIEL AZ ÖVÉI KÖZÖTT. Illyés Gyula művét Sík Ferenc rendezte a Gyulai Várszínházban. Illyés komédiának minősíti darabját, de a maga csavaros módján a jelzőkkel azonnal helyesbít is, amikor eredendő magyart ír elő. Mert mindaz, ami itt a tizenhetedik században történt, az bizony tragikus is volt: éppen a kisszerűség, a buta és faragatlan haszonlesés és a hipokritaság változtatta azzá. Illyés csupán a szellem és a morál fölényétől láttatja komikusnak, szánandóan nevetségesnek. A darabot egyébként — ugyancsak Sík Ferenc rendezésében — a pécsi Nemzeti Színház is bemutatta. Képünkön: Mensáros László és Halász Judit.