Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-01 / 1. szám

CSENDES DON Ruszt József értelmezésében — rendezésé­ben — mutatta be a kecskeméti Katona József Színház Solohov regényfolyamának színpadi változatát. Nem a történet elmesé­lésének, hanem a történet és a történelem felidézésének voltunk tanúi, nagyon is mai kérdőjelekre keresve érvényes feleleteket. Feldolgozásomban minden kérdés az adaptátoré és minden vá­lasz Solohové" — nyilatkozta munkájáról Ruszt József. A népes szereplőgárdából érdemes néhány nevet felidézni: Trokán Pé­ter, Szakács Eszter, Soproni Ági, Darányi László, Gumik Ilona, Hetényi Pál, Kölgyesi György, Sára Bernadett és a narrátor, Fa­­rády István. Képünkön: Szakács Eszter és Trokán Péter. A KUTYA, AKIT BOZZI ÚRNAK HÍVTAK. Mindnyájunk­kal előfordulhat egy-egy kutyáskodó pillanatunkban, hogy ma­gunk is kutyává, esetleg éppen fogcsikorgató, ínyét vicsorító, veszett­ebbé silányodunk, kivált ha másokat kényszerítünk ilyen helyzetekbe. A Fővárosi Operettszínházban bemutatott Békeffy István darab Fényes Szabolcs szellemes-kelle­mes muzsikájával ezt a talán nem is túlságosan abszurd hely­zetet vizsgálja. A címszerepet Latinovits Zoltán alakította, és megmutatta, bármely — művészileg igényes — szerep alkalmas lehet számára, hogy a nézőnek fölmutassa kivételes képességeit. Úgy keveredett benne tragikum és komikum, ahogy az csupán drámai létezésben elegyedhet. Képünkön: Latinovits Zoltán és Kertész Péter. ASZTALOS INDULÓ. Fiatal szerző, Vámos Mik­lós második drámája került színre Szolnokon, egy szintén fiatal és tehetséges rendező, Valló Péter rendezésében. Fanyar, pontos ütemezésű komédiát teremtett a kitűnő társulat: Iványi József, Tímár Éva és Polgár Géza vezetésével. A darabot a szín­lap úgy jelölte meg: versenymű emberi hangokra, két tételben­­, s valóban, ez a formai lelemény le­hetőséget adott a generációk összecsapása mindig időszerű témájának színpadi kibontására. Képün­kön: Iványi József és Tímár Éva. DÁNIEL AZ ÖVÉI KÖZÖTT. Illyés Gyula művét Sík Ferenc rendezte a Gyulai Várszínházban. Illyés komédiának minősíti darabját, de a maga csavaros módján a jelzőkkel azonnal helyesbít is, amikor eredendő magyar­t ír elő. Mert mindaz, ami itt a tizenhetedik században történt, az bizony tragikus is volt: éppen a kisszerűség, a buta és faragatlan haszonlesés és a hipokritaság változtatta azzá. Illyés csupán a szellem és a morál fölényétől lát­tatja komikusnak, szánandóan nevetségesnek. A darabot egyébként — ugyancsak Sík Ferenc rende­zésében — a pécsi Nemzeti Színház is bemutatta. Képünkön: Mensáros László és Halász Judit.

Next