Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-12 / 11. szám

_ TELEVÍZIÓ ___ TELEVÍZIÓ - TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ — Hogyan kezdenek munkához, van-e szerepe a nyomra jutásban a megér­zésnek? Tagadólag rázza a fejét. — Sokszor hónapok, évek aprólékos munkája kell hozzá, de mindig logikusan vezetnek el a nyomok a gyanúsítotthoz. Bár előfor­dul, hogy a véletlen is a kezünkre játszik. A bűnöző rendszerint követ el hibát, mint például a következő érdekes esetünkben: egy dunántúli kis faluban nyo­moztunk. Elrabolták a téesz pénzét. A tettes csak olyan valaki lehetett, aki ismerte a pénz szállításának idő­pontját. A sofőr vallomása alapján kikérdeztük a szomszédját (aki kiváló dolgozója volt a téesznek). Nem is gyanakodtunk rá, de valahogy önkéntelenül elszólta magát. „Maguk nem azért jöttek, hogy be­szélgessenek velem!” — mondta, s mintha éppen az ő hangjában lett volna gyanakvás. Ez a hang szö­get ütött a fejembe. Ráadá­sul egyik odavalósi beosz­tottamnak feltűnt, hogy a férfi nem a helyi tájszó­lással beszél. Nyomoztunk az emberünk után. A rab­lási ügyön kívül fény de­rült sötét múltjára is. A háború alatt a Gestapo be­súgója volt Szlovákiában. Később, már nálunk, két gyilkosságot is elkövetett. Már húsz éve álnéven élt itt, miközben otthon a fe­lesége mindig friss virágot vitt „mártír” férje sírkö­vére. D­­e lebukhat egy bűnöző is­ akkor is, ha túlságo­san „tisztán”, hibátlanul dolgozik, mint a hírhedt betörőkirály, akit Európa összes rendőrsége keresett. Halottnak hitték őt is, kasszafúrási módszere azonban annyira egyéni volt, hogy a halálhírében kételkedni kellett. Az ügy érdekessége, hogy szakta­nácsot egy nyugalomba vo­nult „mackóstól” kaptunk. Amikor végre elfogtuk a nevezetes kasszafúrót, meg­kérdeztem tőle: — Mondja, Pista, hát érdemes? Tizen­négy évet ült már eddig, pedig fiatal ember, s most jó pár évre megint becsuk­ják. — Nem is maga a pénz érdekel engem, hanem a kasszafúrás izgalma — fe­lelte. Többé nem hódolha­tott szenvedélyének. A börtönben élte le hátralevő éveit. — Hogyan születtek a Mág-történetek ? — Először a Néphadse­reg lapja kért fel emlé­keim megírására. Az írá­soknak sikerük volt, foly­tattam ... Természetesen a bűnügyek szereplőinek ne­vét megváltoztattam. De nemcsak szórakoztatni akartam. Történeteimmel és a belőlük készült fil­mekkel is szeretném bemu­tatni a magyar rendőrség szaktudását, magas szintű képzettségét, fáradságos munkáját. Rendőrtiszt vagy nyomozó ma már csak jogi diplomával lehet nálunk valaki. Közbiztonságunk európai viszonylatban is a legjobbak között van, a magyar rendőrség nyugod­tan felveheti a versenyt akár a Scotland Yarddal is. — A rengeteg kegyetlen­ség, gonoszság nem rendí­tette meg az emberek irán­ti bizalmát? Elmosolyodik. — Az orvos sem hagyja abba a hivatását, mert meghal egy-egy betege. Valahogy így vagyunk mi is. — Volt már életveszé­lyes helyzetben? — Két alkalommal meg is sebesültem, egyszer a kezemet, egyszer pedig a tarkómat súrolta a golyó. — Melyik történetét lát­hatjuk a jövőben filmen? — Most folynak a tár­gyalások egy szovjet—ma­gyar koprodukciós filmről, mely Zsákutca című elbe­szélésemből készülne. „ S már mutatja is az orosz fordítást: második kiadás, megjelent 250 000 példányban ... Cs. A. KISKIRÁLY. A rettegett tempei tanácselnök: Polgár Géza (Paxián Beatrix felv.) ISKOLATÁRSAK VOLTAK. Gyikosság történt... A bűntett helyszínén Csipke őrnagy és nyomozócsoportja (Demeter Miklós felv.)

Next