Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-30 / 18. szám
BEMUTATJUK Kürti Papp Lászlót Nagy-nagy park volt Tiszakürtön a Bolza grófoké, később híres arborétum. Ennek a parknak a háború utáni elvadult dzsungelatmoszférája s a közeli Tisza párája határozta meg talán gyermekkori élményként Kürti Papp László lelki karakterét. Aki előadóművész, de végzettsége szerint jogi doktor. — Első emlékeim: ostrom, kórház, pince. Ám én nem éreztem az alagsor hidegét, inkább örültem a közös karácsonyfa fényének és később a lóhúsnak. Szégyen ide, szégyen oda, nagyon jó gyerek voltam, virgoncságaimat sokszorosan bepótolta és túlteljesítette testvérhúgom, a Huginak becézett Rózát. Békésen olvasok, hallom, törik az ablak, s már tudtam, a tiltás ellenére játszani megy. Rendszeresen elkószált iskola után, s néha a környék is segítségünkre volt felkutatásában. „Nem látták a kislányomat?” — kérdezte kétségbeesetten édesanyám, „öt nem”, felelték a környékbeliek, ,,de ott a bokorban ,az egyik cipője, nem lehet messze.” A jógyerekkornak aztán a kultúráiét és a tánccsoport vet véget. A fellépés emlékei és az arborétum fái még egyszer összehajolnak, fellép a régi parkban, a három nagy tiszafa között ácsolt színpadon. A kunszentmártoni általános iskola következik, bejárás. („A bejáró különleges emberfajta. Valójában itt sem él, ott sem, folyton utazik. Állandóság nélküli. A bejáró nem diák.”) Mégis részt vesz a művelődési életben, Kisfaludy Kérők című vígjátékának Perföldyjét játssza. Legnagyobb színi élménye Somogyván Rudolf alakítása a Szolnokon játszott Buy Blasban. Eljátssza a Megfagyott gyermek címszerepét. („Úgy potyogtak a könnyeim, hogy anyuka hangosan visszasírt a nézőtérről, anynyira sajnált.”) És most tér el Kürti Papp László sorsa a többiekétől. A Színművészeti Főiskolára nem veszik fel, pedig a felvételi kezdetén egy Petőfi-verssel, a Sasfiók-monológgal, határozott sansszal indul. („De utána, mert én választhattam, diadalmasan bevágtam a címet: Vörös Rébék. Azóta tudom, ezt a balladát színes drámai effektusok és absztrahálókészség nélkül elmondani képtelenség. A bizottság figyelmeztetett: kérjük, ezt ne mondja. Én kötöttem az ebet a karóhoz, líraian elparlandoztam az első szakaszt, és már kívül is voltam az ajtón.” Azt már a bizottság sem tudta, hogy Kürti Papp László ez alatt általános iskolai tanító Cibakházán. („A gyerekek szerettek, én is iskolásként viselkedtem, csak néha kérdezték meg: -Tanító bácsi, az énekóra megint elmarad?" Az énekóra lett volna az utolsó. Dehogy tudták, hogy én akkor már árkon-bokron és tanítványaimtól távol szaladok, hogy elérjem a pesti vonatot, ahol én tanultam énekelni, majd táncolni, Utassy Gizi nénitől.”) Ekkor hírlett, hogy Miskolcon akadt egy státusz és Ruttkai Ottónak őt ajánlották. („Első szerepem Darvas Iván apródja volt a Szent Johannában. Nagy megtiszteltetésnek vettem. Még azt se bántam, hogy Darvas a premier előtt így szólt: Ne lepődj meg, de én egy kicsit meg foglak téged legyinteni.” Az ember tragédiájában a Márkit játszsza. És Artúrt a Londoni színben. Aztán egy nap kiderül, hogy a műsoron levő nagyoperettnek, Ábrahám Pál Viktória című művének táncoskomikusa beteg. Négyszer két előadásnak kellett volna elmaradnia. ő épp Tiszakürtön volt, vonaton rohant Miskolc felé, magolva a szöveget, délelőtt táncpróba, énekpróba, sztepppróba, összpróba, főpróba, este fel kellett mennie a függönynek. Orosz György főrendező a portál mellett állt, hogy az első „légi veszélynél” leengedtesse a függönyt. De ő, amikor egy költői sornál, mely nevezetesen így szólt: „Huj, de ver a szívem, tiktak, tik-tak”, bejött a taps, megnyugodott, s előadás végén nyolcszáz forint dagasztotta a zsebét. De az operett kevés számára: mikor meghallja, hogy Radó Vilmos Kecskeméten színészi státuszba venné, már utazik is. Itt legszebb emléke a Pillantás a hídról Rodolphóra. És ismét folytatódik a kettős élet Felvételt nyer a jogi egyetemre.„A kollégák első évben legyintettek, később már komolyan vettek. A vizsga nem volt egészen egyszerű. A kihúzott tétel elejét még tudtam, elmondtam. Aztán mosolyogtam, a professzor visszamosolygott, majd a mosolyóceán végén szerényen közölte, hogy sajnálja, nem tud átengedni. Kiléptem az ajtón átszellemülten, ragyogva. Átengedett a prof? — kérdezték. Azt nem, de olyan szimpatikus. Ezt visszamondták neki, így az utóvizsga simán ment, továbbra is jóakaróm maradt”) A budapesti színházhoz való szerződés egy szerencsétlen Véletlen miatt nem valósul meg. („A saját lábamra kellett állnom: az előadóművészet kínálkozott, amelyet most már alaphivatásomnak érzek. Az irodalom, a mvészet egymás megbecsülésére és szeretetére nevel. Szeretettel pedig minden megoldható. Ha csak pár szót vesznek át abból, amit az író az én közvetítésemmel el akar mondani, már megérte. Csak az ifjúság lehet olyan című műsoromban a fiatalok életérzését próbáltam megfigyelni Csák Gyula, Fejes Endre, Pardi Anna, Bari Károly verseit mondva.”) Orianna Fallad Minden nap élünk című írásából idéz egy meghökkentő mondatot: „Megtaláltam, amit elvesztettem, az ember szeretetét. Ahhoz, hogy emberek legyünk, néha meg kell halni”. Erről az ■emberi elképzelésről vall az Emberek közt élünk című szovjet és legutóbb a Mikor az élet fele elsuhan címet viselő bolgár összeállítás. Közben a Déryné Színházban Berend Iván szerepét játssza. Igazi hivatása azonban, ahogy mondja: a népművelés. Arra gondolunk, talán épp ebben a műfajban sűrítheti mindazt, amit akart, mint színész, mint tanító, mint jogi doktor, mindhárom hivatás szándékát öszszeötvözve. Nagy Judit