Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-12 / 11. szám
TELEVÍZIÓ televízió televízió TELEVÍZIÓ lentkezett. A Bartók-vonósnégyes együttes és szólójátékai most is gyönyörködtettek. S nem is csak a klasszikus zene híveit, de azokat is, akikhez egyébként csak ritkán férkőzik közel az ilyenféle muzsika. A játék kerete, a műsor egészének légköre teszi: a változatosság és mégis egyértelműség. Mert ebben a mindvégig nemesen szórakoztató programban finom érzékkel formált egyensúly érvényesül: egy kis zenei vetélkedő, kedvesen mulatságos történetek utazásokról és előadásokról — a műsor költőműfordító vendégének, Lator Lászlónak jóvoltából még a hazai irodalmi élet kevéssé ismert, derűsebb belvilágáról is —, némi kultúrhistóriai adalékok, információk ... Egyszóval mindenki jól érezte magát, a jelen voltak s a nézők is. Lám a jóízlés a tévében is otthonos lehet. (Nem rossz szándékkal, örömmel mondom.) Feltétele az a gondolkodásmód, amelyet például Czigány György képvisel, személyes közreműködésében — szerényen, egyszerűen, de alku nélkül — azzal a mély meggyőződéssel, hogy az értelmes és igényes vállalkozáshoz milliónyi partnert találhatunk. S most már csak néhány szó egyebekről, röviden Hétközben ismét láttuk a Pergő képeket, az amatőrfilmesek műsorát. Megjegyeznénk, hogy ezek az adások nemcsak az amatőrmozgalom résztvevői számára jelentenek örömteli izgalmat, de a nézőnek is eredeti élményt, a gyakran újszerű látásmód és tárgyválasztás révén. Kár volna a továbbiakban lemondani erről a közművelődésben sem csekély szerepet kapott lehetőségről. Az írói műhelyeket rendszeresen látogató televízió ezúttal Csuka Zoltán vendége volt. A 75. születésnapját nemrégiben ünneplő költő-műfordító a Hadrovics Lászlóval folytatott beszélgetésben — életműve a tanú e tevékenység jelentőségére — nemcsak a magyar s a szomszédos népek szellemi kapcsolatának történelmi jelentőségéről szólt élményszerűen, de izgalmas adatokkal, adalékokkal gazdagította kultúrtörténeti, irodalomtörténeti ismereteinket. Már arról nem is szólva, milyen lebilincselő egyéniséggel találkoztunk. A. M. 26 ÉS HOGY TETSZIK Mag Bertalan MÁG BERTALANNAK? Két újabb megtörtént bűnügy Az ön bűnügyi filmjeiben nincsenek félelem- és gáncsnélküli, tévedhetetlen detektívek, nagy verekedések, képtelen hajszák, mégis izgalmasaknak, lebilincselőeknek mondják a nézők. Erről ön hogyan vélekedik? — kérdezzük Bácskai Lauró István rendezőt, aki Mág Bertalan: Kiskirály és Iskolatársak voltak című történeteiből forgatja a Megtörtént bűnügyek című tévéfilmsorozat legújabb darabjait. — Nem szeretem a műfaji skatulyákat. Jónak azt a filmet tartom, amelyik a valóságról beszél. A valósághoz pedig, sajnos, hozzátartozik a bűnözés is. És minden korra jellemzőek az elkövetett bűnök és végrehajtási módjuk. — A Kiskirály története miért jellemző korára? — Az eset ötvenhat előtt történt. Arról a tempei tanácselnökről szól — Polgár Géza alakítja —, aki hatalmával visszaélve rettegésben tartotta a falu népét, gyilkosságot követett el, s nem mertek ellene vallani. Az iskolatársak voltak embercsempészési ügyet tárgyal és a háború utáni évek zilált viszonyait tükrözi. A filmek jeleneteit „eredeti” helyszíneken forgatják. A Kiskirály házkutatási jelenetében minden igazi: a szúette, megbámult mestergerendák, a szalmazsákos parasztágy, a fodros szélű tejüvegcsillár, az olcsó képek a falon, sőt, még az éjszakai sötétség is az ablak mögött. Nem volna egyszerűbb a felvétel díszletekkel, stúdióban? — A történet hitelességét a környezet is elősegíti. Ez a kis falu — Ung — itt a Vértesben külsőleg szinte változatlanul őrzi az ötvenes évek hangulatát. — Újra a régi szereplőkkel találkozhatunk majd a nyomozócsoport tagjaiként? — Csak Erzsike (Schütz Ila) ment egy időre szabadságra, helyette Kamilla (Tóth Judit) szól bele mindenbe. Csipke őrnagy és nyomozócsoportjának tagjai megmaradtak a korábbról ismert színészek. — Mág Bertalan elégedett-e a feldolgozással? A kérdésre a szerző pesti otthonában válaszol. A barátságos, tágas lakásban szekrényre való szakkönyv jelzi foglalkozását. — Az eddig elkészült filmek nagyon tetszettek, bár sokszor sajnáltam, hogy szerintem fontos motívumok kimaradtak a játékidő kötöttségei miatt. Hamarosan előkerülnek a régi fényképek, újságok, s már meséli is, belemelegedve, emlékeit. — Eredetileg műszaki rajzoló voltam. A felszabadulás után pártmegbizatásból kerültem a budapesti rendőrséghez, majd az országos kapitányság gyilkossági csoportjához. Bár felnőtt fejjel kellett megtanulnom az új hivatást, nagyon megszerettem. Sokan nem bírták idegekkel és elmentek a pályáról. De akik maradtak, ma is szívvellélekkel dolgoznak. Csipke őrnagy (Avar István), famulusa (Kertész Péter) és a kotnyeles Kamilla (Tóth Judit)