Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-08-13 / 33. szám
ségi önismeret szempontjából kulcsfontosságú műveket modern színpadra alkalmazzon. Nemrég Kemény Zsigmond — akit Németh László a legnagyobb magyar prózaírónak tart — özvegy és leánya című regényének Csávossy György által írt színpadi változatát mutatták be a kolozsvári színházban. A sorsvállaló szándék jele, hogy a romániai magyar színházak játékrendjeiben jelentős helyet tölt be a hazai kortárs drámairodalom. Az elmúlt évad kiemelkedő művészi eseményét jelentős kolozsvári Csillag a máglyán bemutató után a közelmúltban a Sütőmű ismét színrekerült Sepsiszentgyörgyön. A temesvári Állami Magyar Színházban bemutatták Sorescu: Ősanya (Matca) című drámáját, amely Tamási drámatechnikájához hasonlóan a népi hitvilág rituáléjából növeszt ki egyetemes érvényű szürrealisztikus látomást, s közvetít üzenetet a szülőföld emberségéről. Az önkifejezés, az önmagunkhoz való hűség, krónikási szerepvállalás vezérli a romániai magyar színházak alkotóinak tevékenységét az egyetemes drámairodalom műveinek színrevitelekor is. Az évad egyik legfigyelemreméltóbb eseménye O’Neill: Vágy a szilfák alatt című drámájának bemutatója volt Harag György rendezésében. Az ő olvasatában Ephraim Cabot ragaszkodása farmjához az ősi rög megtartó erejének jelképévé vált, még akkor is, ha azt néha a zsarnokságig kénytelen fokozni, s a sorssal való viaskodása tragédiákat is szül. Nagyváradon Szabó József rendezésében Miller: Pillantás a hídról című drámájának előadásán a finálé eltért a szerző által elképzelt befejezéstől. A főhőst nem Marco kése sebesíti halálra, hanem ő maga döfi a pengét testébe. Elszakadva közösségünktől, a fészek melegétől — értelmetlenné válik a lét, hirdeti az előadás. Dürrenmatt: János király átdolgozásának színrevitele Kolozsvárott Horváth Béla rendezésében, kiváló alkalmat szolgáltatott a kritikának a korszerű színjátszás mibenlétéről való elmélkedéshez. Színesíti az összképet, ha megemlítjük még a most induló fiatal Kincses Elemér két rendezését: Marosvásárhelyt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! című drámáját, Szatmáron Peter Hacks: Kolumbusz avagy a hajó jegyében című játékát vitte színre szakmai megbízhatósággal. Számottevő ösztönző erővel bír a romániai közművelődési életre a most folyó ,,Megéneklünk. Románia" elnevezésű ünnepségsorozat, amely a kulturális élet valamennyi területét átfogva, versenyre szólítja az alkotókat. E sorok írásakor máris olyan jelentős előadásokról tudunk, mint Mihnea Georghiu történelmi drámájának, a Pathetica ’77-nek kolozsvári bemutatója Harag György rendezésében; Sorescu: Hideg front (Raceala) című ugyancsak történelmi játékának bukaresti (Lucia Sturdza Bulandra színház) bemutatója Dan Micu rendezésében. Fontos szellemi vállalkozás Nagyváradon Kós Károly: Budai Nagy Antalénak felújítása. Úgy érzem, jelentős eredményekről van szó, olyan élő színházról, amely átveszi „népe szívének társadalmi, történelmi lüktetését... tájainak és szellemének valódi színeit”, — amint azt Garda Lorca követelte a színháztól. Kötő József „Nagyon üres most Ingmar Bergman szobája” Beszélgetés Frank Sundströmmel, a svéd nemzeti színház főrendezőjével Magas, karcsú termetű, ősz hajú úr látogatta nemrég Budapest színházait. Frank Sundström, a Svéd Királyi Drámai Színház főrendezője néhány napot a magyar fővárosban töltött. — A magyar—svéd színházi kapcsolatoknak nincsenek komoly hagyományai. A mi ismereteink a svéd drámáról Strindberggel kezdődtek, és vele is fejeződtek be. Nem hiszem, hogy fordítva nézve más lenne a helyzet. — Még a közelmúltban is igaza lett volna. Évtizedeken keresztül a magyar színházművészetet, a magyar drámát Molnár Ferenc művei képviselték nálunk. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, milyen kiválóan. Életre szóló élményt nyújtott az Egy, kettő, három, a Játék a kastélyban és a többi Molnár-darab. De pár éve mély változások indultak meg a svéd színházi életben. Az addig uralkodó angolszász hatást felváltotta az egész világ progreszszív irányzataira kiterjedő érdeklődés. Felfigyeltünk a kelet-európai színházművészetre is, a Brecht nyomdokain haladó kelet-német, a Wajda fémjelezte lengyel és a többi szocialista ország számunkra is aktuális gondolatokat nyújtó színházi előadásaira. Bemutattuk Örkény István darabját, a Tótékat, és mostani látogatásunk célja is egy örkénydráma, a világsikert aratott Macskajáték hazai bemutatójának előkészítése. A svéd színház balra fordulásának oka az a mély válság, amelybe az egész svéd társadalom jutott. A svéd jóléti államban ma mindenki elégedetlen. A gazdagok a hallatlan magas adók — ezek sújtják a kisembereket is —, a szegények a kiáltó ellentmondások miatt. Nálunk mindenki politizál, kiutat keres. A közönséget csak a politikus színház érdekli. Svédországot elkerülte a háború, a legtöbben a fasizmust, a fajüldözést csak hírből ismerik. De rádöbbentek, hogy ezek a dolgok hozzánk is eljuthatnak, és félnek tőlük. Nem véletlen a dél-afrikai Fuggard, Bussman és Léna című darabjának sikere. Telt házak előtt megy Arnold Wesker Kalmár című drámája, amely a Velencei kalmár modernizált változata, az európai zsidóság és az antiszemitizmus kérdéseit boncolja nagyon őszintén. — Előadásokat nézett meg, találkozott a magyar színházművészet rangos képviselőivel, Várkonyi Zoltánnal, Örkény Istvánnal, Sulyok Máriával és másokkal. Milyen benyomásokat szerzett? — Nagy várakozással jöttem Budapestre, és a tapasztaltak messzemenően igazolták az előzetes jó híreket. Négy darabot néztünk meg, a Macskajátékot, Hernádi Gyula Királyi vadászatát, Csurka István Versenynapját és Lázár Ervin Hétfejű tündér című mesejátékát. Beszélgetéseim során megismerkedtem a magyar színházak repertoárjával és nem kevés irigységgel tapasztaltam azt a bőséget, amelyben a közönség kedvére válogathat a drámairodalom klasszikus és mai alkotásai, hazai és külföldi szerzők művei között. De, hogy visszatérjek tapasztalataimra, a legmélyebb benyomást rám a kiváló egyéni teljesítmények mellett az előadások összhangja, a „csapatjáték” tette. — Mikorra tervezik a Macskajáték bemutatóját és a most látott darabok közül még melyiket vinné szívesen színpadra Stockholmban? — A bemutatót jövő tavasszal szeretnénk megtartani és Hernádi Csurka darabjait is szívesen fogadná a svéd közönség. — Milyen svéd darabokat javasolna a magyar színpadokra? — Arne Törnquist A cár új ruhája és Stig Ossian Erikson A Jó Isten mentse meg a környezetét, ha egy embernek ötletei vannak! nagy sikerek nálunk. Véleményem szerint a magyar közönség is hasonlóan vélekedne róluk. — Egy utolsó kérdés. Ingmar Bergman önnek tanítványa, jó barátja. Mi a véleménye a vele történtekről? — Nagyon üres a szobája most a színházban! A svéd kulturális élet legnagyobb alakját veszítette el. Hiába bizonyosodott be, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok, hiába büntették meg a felelősöket, Bergmannak talán soha be nem gyógyuló sebet okoztak. De azért bízunk az időben, amely már annyi sérülést meggyógyított. Sz. Szalay Péter