Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1977-07-16 / 29. szám

AZ ÉVAD SIKERES ELŐADÁSAI A legszebb a végkifejlet a finálé, melyben Mózes Józsuéra ruházza a Hatalmat. Itt, ezekben a megindító percekben éreznie kell a hallgatónak, hogy szöveg és zene a legnagyobb alapkönyv, az írás mélyvízéből merítette ihletését. „Mózes ma­ga elé hivatta Józsuét — mondja a Második Tör­vénykönyv 31. szakaszában"— s egész Izrael je­lenlétében így szólt hozi­i: Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, melyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy ne­kik adja, s te osztod szét közöttük örökségkép­pen ... Ne félj és ne csüggedj!” Az operaszínpad megkapó színekkel kelti élet­re ezt a pillanatot. Mózes betöltötte életét: buz­dított, vezetett, parancsolt, büntetett, törvényt adott, roppant küldetése végéhez ért, ő egyre ma­gányosabb. Tudja immár, hogy napjai, órái a ha­zál felé hajlanak, hogy rövidesen Moáb pusztasá­gából megtér Nebo hegyére, ahonnan messzire MÓZES látni, ám ahonnan ő csupán megpillanthatja, megtört, sóvár tekintetébe foghatja, de el soha nem érheti a megígért Kánaánt. Lassan, fokoza­tosan pianisszimóba halkul a holtak karának éneke, s ezekben az áttetsző dallamokban szerte­foszlik négy évtized sok-sok megpróbáltatásának, drámai küzdelmeinek, s egy egész nemzedék éle­tének­­ léke. Mózes helyére az ifjú Józsué áll, ő veszi kezébe a vezéri botot, mellyel majd az élen halad, s neki senki sem lesz képes ellenállni . . A vezér már nem vezér. Mózes végleg magára marad, s a színpad — a konvenciók nyűgével bát­ran sz­-,­­eszegülő műben is — kiköveteli jus­sé' - ben­ a tradicionális gesztust, mely az int hatáshoz elengedhetetlen. Mózes búcsú­énekbe kezd, mint oly sok más nevezetes opera­hős. Végigtekint életén, művén, hangja fájdal­mas, szava rezignált, midőn a nagyszerű termé­szettől kér a maga számára könyörületet, midőn nacsuzik fáktól, virágoktól, füvektől és álmaitól. A legendák hőse, a messzetekintő próféta, a nagy hatalmú vezér — kinek szavában maga az Úr szólt hol fenyegetve, hol reményt ígérve — most egészen közelünkbe jut, esendő emberré válik Megragadó, a ' ' r természet alkonyt pilla­natait idéző, áttetsző, éterien finom csillagzene kíséri be. Durkó Zsolt első U|.,.040a Mózesnek nem egy hasonló, érzékletes, költői vénával fogalma­zott jelenete tárta elénk az alkotó színpadi tehet­ségét, igazolta szándékait, s indokolt­a a sikert. Az Operaház ismét „fölfedezett" egy magyar ope­rakomponistát. A Mózes természetesen nem prob­lémák nélkül való mű; ellenkezőleg, alkalmas ar­ra, hogy felszínre hozza a modern operaművészet jó egynéhány elméleti kérdését. De nem szabad felednünk: bármilyen fontos is a teória, a felada­tot végül is az alkotóknak kell megoldaniuk. S a Mózes nagy jelentőségű, mélyértelmű és ígéretes lépés a megoldáshoz közelítő úton. 1 ^ A KÉPEKEN: Az aranyborjú jelenet u_. Mózes: Szrínyi Ferenc, az Anya: Sass Sylvia □ Az opera egy látványos pillanata. (Fotó: MTI — Benkő Imre)

Next