Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-07-16 / 29. szám
AZ ÉVAD SIKERES ELŐADÁSAI A legszebb a végkifejlet a finálé, melyben Mózes Józsuéra ruházza a Hatalmat. Itt, ezekben a megindító percekben éreznie kell a hallgatónak, hogy szöveg és zene a legnagyobb alapkönyv, az írás mélyvízéből merítette ihletését. „Mózes maga elé hivatta Józsuét — mondja a Második Törvénykönyv 31. szakaszában"— s egész Izrael jelenlétében így szólt hozii: Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, melyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét közöttük örökségképpen ... Ne félj és ne csüggedj!” Az operaszínpad megkapó színekkel kelti életre ezt a pillanatot. Mózes betöltötte életét: buzdított, vezetett, parancsolt, büntetett, törvényt adott, roppant küldetése végéhez ért, ő egyre magányosabb. Tudja immár, hogy napjai, órái a hazál felé hajlanak, hogy rövidesen Moáb pusztaságából megtér Nebo hegyére, ahonnan messzire MÓZES látni, ám ahonnan ő csupán megpillanthatja, megtört, sóvár tekintetébe foghatja, de el soha nem érheti a megígért Kánaánt. Lassan, fokozatosan pianisszimóba halkul a holtak karának éneke, s ezekben az áttetsző dallamokban szertefoszlik négy évtized sok-sok megpróbáltatásának, drámai küzdelmeinek, s egy egész nemzedék életének léke. Mózes helyére az ifjú Józsué áll, ő veszi kezébe a vezéri botot, mellyel majd az élen halad, s neki senki sem lesz képes ellenállni . . A vezér már nem vezér. Mózes végleg magára marad, s a színpad — a konvenciók nyűgével bátran sz-,eszegülő műben is — kiköveteli jussé' - ben a tradicionális gesztust, mely az int hatáshoz elengedhetetlen. Mózes búcsúénekbe kezd, mint oly sok más nevezetes operahős. Végigtekint életén, művén, hangja fájdalmas, szava rezignált, midőn a nagyszerű természettől kér a maga számára könyörületet, midőn nacsuzik fáktól, virágoktól, füvektől és álmaitól. A legendák hőse, a messzetekintő próféta, a nagy hatalmú vezér — kinek szavában maga az Úr szólt hol fenyegetve, hol reményt ígérve — most egészen közelünkbe jut, esendő emberré válik Megragadó, a ' ' r természet alkonyt pillanatait idéző, áttetsző, éterien finom csillagzene kíséri be. Durkó Zsolt első U|.,.040a Mózesnek nem egy hasonló, érzékletes, költői vénával fogalmazott jelenete tárta elénk az alkotó színpadi tehetségét, igazolta szándékait, s indokolta a sikert. Az Operaház ismét „fölfedezett" egy magyar operakomponistát. A Mózes természetesen nem problémák nélkül való mű; ellenkezőleg, alkalmas arra, hogy felszínre hozza a modern operaművészet jó egynéhány elméleti kérdését. De nem szabad felednünk: bármilyen fontos is a teória, a feladatot végül is az alkotóknak kell megoldaniuk. S a Mózes nagy jelentőségű, mélyértelmű és ígéretes lépés a megoldáshoz közelítő úton. 1 ^ A KÉPEKEN: Az aranyborjú jelenet u_. Mózes: Szrínyi Ferenc, az Anya: Sass Sylvia □ Az opera egy látványos pillanata. (Fotó: MTI — Benkő Imre)