Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1977-10-01 / 40. szám

TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ már a felvétel pillanatában véglegesre állíthatom —el­lentétben a filmtechniká­val, ahol bonyolult labora­tóriumi munkák, vágások, átszűrődések nyomán, több hónapos munkával áll ösz­­sze a végső (s közel sem ilyen éles, ilyen tiszta!) be­nyomás. „Dobjatok húst az ebek­nek, nyomban összemara­kodnak’’ — énekli most a monitoron egy mokány fia­tal színész, Mikó István, aki a Szókratész gúnynevű fiút alakítja, az osztály móka­mesterét. Gitározik, énekel, „aranyakat köp”, iskolai emlékeket idéző, tipikus karaktert formál. —Elég lezser fiú ez a Szókratész, — mondja a szí­nész a felvétel után —, őt nemigen érdeklik a ban­kett utáni „véres ütköze­tek”. Szerinte „kár úgy ne­kimennünk egymásnak”, ha eddig azt színleltük, hogy összeférünk. Szókra­tész egyszerűen csak örül, hogy végre átadhatja ma­gát a szabadság hangulatá­nak. Az én „hétköznapi” alkatom pontosan egyezik a figuráéval , s mert a szín­padon és a tévében főleg torz karakterfigurákat, ap­­ródokat, bohócokat, ször­nyetegeket játszottam, most azon izgulok, hogyan tudok végre egy hozzám közelálló, reális szerepet is eljátsza­ni? A tanárok és a diákok önvizsgálata, az emlékek és a veszekedések nyomán ki­bontakozik egy olyan me­rev, korszerűtlen iskolatí­pus képe, amely társadalmi feladatát, az emberformá­lást mulasztja el egyetlen célja, az ismeretátadás miatt. — Időszerű ez Magyar­­országon is? — Nálunk már határoza­tok születtek a lexikális tu­dást közvetítő tanítási mód­szer ellen — mondja Mi­­hályfy Sándor —, de ezek alapjaiban nem tudták megszüntetni a problémát. Úgy gondolom, Tyendrja­­kov a mi állapotaink elé is tükröt tart. — Nem túlságosan té­telszerű a darab? Néha nem is drámának, inkább vala­mi dialógba öntött oktatás­­politikai vitaanyagnak lát­szott. — Ellenkező véleményen vagyok. Én éppen azt szere­tem a műben, ahogy bemu­tatja: a téves oktatási mód­szerek néha lelkes és önfel­áldozó tanárok munkáját te­szik értelmetlenné, hogy a hibákat sohasem kegyetlen leleplezéssel, mindig emberi megértéssel ábrázolja. Úgy gondolom, a látszólagos téte­lességet csak a letisztult for­mai építkezés okozza. T. S. VÉGLEGES CÍME MÉG NINCS . Alpapa kerestetik V­olt egyszer egy VIII/b. osztály, ame­lyik semmiben nem különbözött egyetlen más VIII/b. osztálytól. A fiúk itt is imádták a futballt és nemigen szerették a matematikát. Ez utóbbi kü­lönösen Székács Lacit jellemzi, a center­csatárt, így aztán nem meglepő, hogy dolgozatíráskor a példák megoldása he­lyett üres füzetet ad be. Ha Székács papája értesül csemetéje tettéről — márpedig ez rövidesen bekö­vetkezik, hiszen Uhu, az osztályfőnök a papát „randira” hívja — eltiltja a foci­zástól. Az agytröszt akcióba kezd. A megoldás kézenfekvő. Kell valakit kerí­teni, aki Uhu előtt eljátssza a Székács papa szerepét. Mindenütt keresik a „jótevőt”. Először saját körben, aztán színészek, statiszták, üldözők, zsugások körében kutatják, hogy kit lehetne az ál-Székács papa sze­repére megnyerni. Tibi, Gömbi, Jóska, Misi, Zsuzsa a tü­kör előtt próbálkozik a szerencsével. Egy hatalmas bőröndből parókák kerülnek elő. Szőke, barna, vörös, fekete, gyapjas és sima szálú, hosszú, rövid, sőt még eredeti bohóchaj is. Zsuzsa egy ősz pa­rókát nyújt unokabátyja felé. — Csak még ezt az egyet próbáld fel! — kéri. A nagyfiú válaszként letépi fejéről a félig kopasz parókát, orra alól a bajuszt és nevetve mondja: — Ne butáskodj hugi! Ezzel az erővel Gömbi is eljátszhatná a Székács papá­ját. És a legalacsonyabb, legdundibb, leg­­szeplősebb kisfiú fejébe nyomja a paró­kát. A Vidor Miklós novellájából készült forgatókönyv szerint aztán meg is ta­lálják a papa helyettesítésére a Zsugás Zsigát (Bodrogi Gyula játssza). Aki azt hiszi, hogy ez a megoldás, na­gyot téved, hiszen az igazi botrány csak ezután következik, ugyanis összefut az az igazi és az álpapa az iskolában... A filmbeli srácokat Radnai György, Berkes Gábor, Oszterbauer Ferenc, Mül­ler Juli, Molnár Péter és Tóth Sándor játssza, akik már Fejér Tamás rendező korábbi filmjeiben is szerepeltek, tehát összeforrott együttesnek számítanak. A filmnek még nem találták meg a végleges címét, ezért helyette egyelőre a produkció munkaszáma van „forgalom­ban”: TV 880. Tárgyalás Zsugás Zsigával (Radnai György, Müller Juli, Bodrogi Gyula, Oszterbauer Ferenc) (Inkey Alice felvétele)

Next