Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-10-01 / 40. szám
TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ már a felvétel pillanatában véglegesre állíthatom —ellentétben a filmtechnikával, ahol bonyolult laboratóriumi munkák, vágások, átszűrődések nyomán, több hónapos munkával áll öszsze a végső (s közel sem ilyen éles, ilyen tiszta!) benyomás. „Dobjatok húst az ebeknek, nyomban összemarakodnak’’ — énekli most a monitoron egy mokány fiatal színész, Mikó István, aki a Szókratész gúnynevű fiút alakítja, az osztály mókamesterét. Gitározik, énekel, „aranyakat köp”, iskolai emlékeket idéző, tipikus karaktert formál. —Elég lezser fiú ez a Szókratész, — mondja a színész a felvétel után —, őt nemigen érdeklik a bankett utáni „véres ütközetek”. Szerinte „kár úgy nekimennünk egymásnak”, ha eddig azt színleltük, hogy összeférünk. Szókratész egyszerűen csak örül, hogy végre átadhatja magát a szabadság hangulatának. Az én „hétköznapi” alkatom pontosan egyezik a figuráéval , s mert a színpadon és a tévében főleg torz karakterfigurákat, apródokat, bohócokat, szörnyetegeket játszottam, most azon izgulok, hogyan tudok végre egy hozzám közelálló, reális szerepet is eljátszani? A tanárok és a diákok önvizsgálata, az emlékek és a veszekedések nyomán kibontakozik egy olyan merev, korszerűtlen iskolatípus képe, amely társadalmi feladatát, az emberformálást mulasztja el egyetlen célja, az ismeretátadás miatt. — Időszerű ez Magyarországon is? — Nálunk már határozatok születtek a lexikális tudást közvetítő tanítási módszer ellen — mondja Mihályfy Sándor —, de ezek alapjaiban nem tudták megszüntetni a problémát. Úgy gondolom, Tyendrjakov a mi állapotaink elé is tükröt tart. — Nem túlságosan tételszerű a darab? Néha nem is drámának, inkább valami dialógba öntött oktatáspolitikai vitaanyagnak látszott. — Ellenkező véleményen vagyok. Én éppen azt szeretem a műben, ahogy bemutatja: a téves oktatási módszerek néha lelkes és önfeláldozó tanárok munkáját teszik értelmetlenné, hogy a hibákat sohasem kegyetlen leleplezéssel, mindig emberi megértéssel ábrázolja. Úgy gondolom, a látszólagos tételességet csak a letisztult formai építkezés okozza. T. S. VÉGLEGES CÍME MÉG NINCS . Alpapa kerestetik Volt egyszer egy VIII/b. osztály, amelyik semmiben nem különbözött egyetlen más VIII/b. osztálytól. A fiúk itt is imádták a futballt és nemigen szerették a matematikát. Ez utóbbi különösen Székács Lacit jellemzi, a centercsatárt, így aztán nem meglepő, hogy dolgozatíráskor a példák megoldása helyett üres füzetet ad be. Ha Székács papája értesül csemetéje tettéről — márpedig ez rövidesen bekövetkezik, hiszen Uhu, az osztályfőnök a papát „randira” hívja — eltiltja a focizástól. Az agytröszt akcióba kezd. A megoldás kézenfekvő. Kell valakit keríteni, aki Uhu előtt eljátssza a Székács papa szerepét. Mindenütt keresik a „jótevőt”. Először saját körben, aztán színészek, statiszták, üldözők, zsugások körében kutatják, hogy kit lehetne az ál-Székács papa szerepére megnyerni. Tibi, Gömbi, Jóska, Misi, Zsuzsa a tükör előtt próbálkozik a szerencsével. Egy hatalmas bőröndből parókák kerülnek elő. Szőke, barna, vörös, fekete, gyapjas és sima szálú, hosszú, rövid, sőt még eredeti bohóchaj is. Zsuzsa egy ősz parókát nyújt unokabátyja felé. — Csak még ezt az egyet próbáld fel! — kéri. A nagyfiú válaszként letépi fejéről a félig kopasz parókát, orra alól a bajuszt és nevetve mondja: — Ne butáskodj hugi! Ezzel az erővel Gömbi is eljátszhatná a Székács papáját. És a legalacsonyabb, legdundibb, legszeplősebb kisfiú fejébe nyomja a parókát. A Vidor Miklós novellájából készült forgatókönyv szerint aztán meg is találják a papa helyettesítésére a Zsugás Zsigát (Bodrogi Gyula játssza). Aki azt hiszi, hogy ez a megoldás, nagyot téved, hiszen az igazi botrány csak ezután következik, ugyanis összefut az az igazi és az álpapa az iskolában... A filmbeli srácokat Radnai György, Berkes Gábor, Oszterbauer Ferenc, Müller Juli, Molnár Péter és Tóth Sándor játssza, akik már Fejér Tamás rendező korábbi filmjeiben is szerepeltek, tehát összeforrott együttesnek számítanak. A filmnek még nem találták meg a végleges címét, ezért helyette egyelőre a produkció munkaszáma van „forgalomban”: TV 880. Tárgyalás Zsugás Zsigával (Radnai György, Müller Juli, Bodrogi Gyula, Oszterbauer Ferenc) (Inkey Alice felvétele)