Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
RADIO BUEK1978! Tabi László beszél arról megnyerően humorizáló, bölcsen ironikus Szilveszteri konferansziban, mennyire óhajtaná, hogy egy újságíró — az utóbbi években elterjedt szokás szerint — végre megkérdezze tőle: ,,Mit vár az újévtől?” Ekkor jutott eszébe e sorok írójának, aki az előző több mint féltucat műsorszám közben hol jól mulatott, hol csak szórakozottan figyelt, hol pedig a fogát szívta mérgében: ha egyszer megkérdeznék a rádió többmilliós hallgatóságát, mit vár a szilveszteri kabarétól, az emberek csak egy dologban értenének egyet: jó szórakozást! Arról, ki mit tart jó szórakozásnak, olyannyira megoszlanának a vélemények, hogy meglehet, minden magánszámra, tréfára, szerzőre, sőt előadóra egyformán jutna szavazat. A szubjektivitás és az egyéni ízlésskála igen tág, ezért talán megengedhető, ha az év elején ez egyszer a kritikus is tudatos elfogultsággal azt emeli ki a Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós, Marton Frigyes és Sinkó Péter szerkesztette háromórás műsorból, ami történetesen neki tetszett a legjobban. Jó volt az alapötlet: a kormány és a különböző kulturális intézmények „megvédése”, Komlós János szóvivői közreműködése és Marton Frigyes elegáns, könnyed, jól poentírozó és a műsorszámokat frissen pergető rendezése, a rádió kabaréjától már megszokott változatosság, és az, hogy a rendező lazítást, pihenést is engedett, tudván: ennyi időn át feszülten figyelni — lehetetlenség. Héttagú kollektíva ötletéből írta Sinkó Péter A négy kutyás című tréfáját, amely elsősorban azért volt üde színfolt e műsor palettáján, mert négy jellegzetes figurát szólaltatott meg mulatságos szituációban — a magánszámok és kettősök sorjázása közben, öttagú munkaközösség ötletét dolgozta fel Farkasházy Tivadar Megindul az agyunk című magánszáma, amelyben Bárdy György pompás humorral közvetítette a Magyar Népköztársaság elnökének képzeletbeli hazai látogatását. A szokásosnál higgadtabban, figyelmet keltően szerepelt ezúttal Sándor György, aki az iskolát védelmezte — a maga fonák módján. Ha a politikai humor talán kevesebb helyet kapott is ezúttal a kabaréban, mint ehhez az elmúlt években a rádió hozzászoktatott bennünket — bőséges kárpótlást nyújtott a műsor vége: Major Tamás remek előadásában hangzott el Szilágyi György Hányás vagy? — 1001-es! című önparódiája, amely évszázados történelmi kitekintést nyújtva a legközvetlenebbül és a legélesebb szatirikus humorral az igazi mai gondokat tárta fel néhány perccel éjfél előtt. S ahogy mondani szokás, ezúttal is érvényes: minden jó, ha a vége jó! Barta András Évforduló Szabó Ferenc zeneszerző születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben. Képünkön a művész domborművű arcképe a síremléken. KÖNYV Drámák az Igaz szóban A ’.Érdvásárhelyen megjelenő Igaz szó című irodalmi folyóiratának immár negyedszázados életében valóban ünnepi szerkesztői elgondolás, hogy a múlt esztendei drámapályázat érdemes darabjait sorozatszerűen közreadták. Dráma-publikációk, kritikák, színházi különszámok jelezték, hogy a lap a művészetek mozgásával és ambicionálásával az életet, a kultúrát kész alakítani is. Ekképpen a színházat is, legutóbbi mutatványa ennek pedig a drámapályázat, amelynek több sikeres darabját olvashatjuk is: Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, Lászlóffy Csaba: Védőszárnyak, Bajor Andor: Szürke délután, Huszár Sándor: Gyermekem, a jövendő című művét. A szerzők nem ismeretlenek, Sütő András különösképpen nem, de Lászlóffy Csaba is bemutatkozott Gyulán, Bajort a legkitűnőbb szatirikusok között tartjuk számon, Huszár Sándor a Hét főszerkesztőjeként éppúgy becsült, mint novellaíróként vagy Az író asztalánál című interjúkötetéért. Ismerjük meg tehát az új műveket. Elsőül Sütő András komédiájáról van szó. Tíz esztendőnél is régebben íródott Fügedes a Paradicsomban című vidám játéka, majd a komor égbolt alatt fogant Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán között a komédiázó kedvet is előhíva írta meg a párját, a Fügedes a pokolban-t. A kettő most eggyé lett, nem az egybeillesztés folyományaként. A zsarnok és képmutató atya és leányainak históriája valójában újraíródott. Majd a figyelmes elemzések részletesen is megmutatják, miféle tanulságok alakították Sütő András anyagát, Illyés Gyula játékai, a Bölcsek a fán és a Bál a pusztán bizonyára, s önnön későbbi művei is mélyítették a dramaturgiai gondolkodást. Mélyebb, keményebb és végletesebb lett most a játék; az egyszeri történet ez újabb elgondolásban távlatossá emelkedett. Kétfelvonásos abszurdoid Bajor Andor darabja, a Szürke délután. A külföldi útban is reménykedő Kovács Benedek nevezetű kistisztviselőnek és feleségének délutáni csevelye ez a játék. Bajor valós életanyagot sűrít a semmi sem történik-majd nem történik valami állapotba. S ha egy-egy szűkebb közösség család-, emberi kapcsolatainak természetét villantotta fel azrtett két játék, úgy közvetlenebb és emelkedettebb hangvételben erre törekszik Lászlóffy Csaba és Huszár Sándor is. Generációk sorsa, apák hűsége, mai vezetők történelmi és etikai magatartása nyilatkozik meg mindkét színműben. A Gyermekem, a jövendőben Kovács drámáját elemzi Huszár, az úri családba került munkáskáder uralkodását és bukását, aki talán túlzott pátosszal és melodramatikus érzékenységgel ismeri fel sorsát. A védőszárnyak alól kiszakadt-kitört Géza gyerek pedig az Apa mértéke szerint cselekszik végül is, amikor munkahelyén számára is kényelmetlen helyzetet vállal az etikai szigor és következetesség jegyében. A dráma élete a színház. Hírlik, hogy Bajor darabját Nagyváradon mutatják be, Huszár Sándor művét Kolozsvár és Szatmár ígéri, a Sütő bemutatóra pedig már felkészült Marosvásárhely Harag György rendezésében. Eme műveket jó volna, ha hazai színházaink dramaturgjai is felvennék az ajánlott olvasmányok jegyzékébe. Adkónczy László 20 Gála 78 A Fővárosi Nagycirkusz az ünnepekre különleges csemegével kedveskedett a nézőknek. Gála 78 címmel bemutatta a világjáró magyar artistaművészek műsorát. Képünkön Eötvös Gábor, a híres zenebohóc.