Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-18 / 11. szám
tengeri betegségét, átosztotta a tengerészgyalogsághoz és az Indokínában harcoló csapatokhoz küldte. A fronton, jó katona és fenegyerek hírében ált, de korlátokat nem ismert. Két indokínai évéből legalább hat hónapot ült katonai börtönökben, egyszer egyfolytában három hónapot. Húszévesen szerelt le, és 1955-ben visszatért Párizsba. Volt katonatársával közösen bérelt egy kis szobát a Pigalle-on, és alkalmi munkából élt: pincérkedett, kifutófiúszkodott, ügynökösködött és egyszer hat hétig a párizsi nagy csarnok helyettes főportásja volt. Itt pillantotta meg Brigitte Auber filmszínésznő, aki felfigyelt Delon és a népszerűsége csúcsán álló amerikai sztár, James Dean hasonlóságára, és bemutatta néhány filmes barátjának. Egyikük felajánlotta Delonnak, kocsiján elviszi Cannes-ba, a filmfesztiválra. Delonnak akkoriban két ruhája volt, nem tudta, hol és miből fog lakni, de megundorodva az értelem nélküli munkáktól vállalkozott a kalandra. Huszonnégy órával később minden eldőlt. Henry Willson, az amerikai David O. Selznick egyik tehetségkutatója felfigyelt a fiatalemberre és Rómába kérte próbafelvételre. Négy nappal később Willson és Rock Hudson várta a római repülőtéren és Selznick és akkori felesége, Jennifer Jones társaságában ebédelhetett. Majd elkészült a próbafelvétel és másnap Selznick hétéves szerződésre szóló ajánlatot tett, feltéve, hogy fél éven belül tökéletesen megtanul angolul. Párizs, vagy Hollywood? E szerződési ajánlat híre futótűzként terjedt és nagy visszhangot keltett. Ahogy Delon visszatért Párizsba, Yves Allegret kerestette. „Jobb egy kisebb tóban nagy halnak lenni, mint Hollywood tengerén kicsinek” — mondta neki Allegret. — „Maradjon idehaza, Franciaországban.” És a biztatás mellé mindjárt egy szerződést mellékelt. Delon 1957-ben debütált Allegret „Quand le Femme s’en Mêle?” című filmjében, egy kezdő gengszter szerepében. Második szerepét Marc Allegret-től — Yves fivérétől — kapta, a Nézz szépen és tartsd a szád című komédiában. Az első főszerepet Pierre Gaspart Huit Christine című filmjében alakította, mely Schnitzler drámája nyomán készült. A címszerepet Romy Schneider játszotta és e filmben új „álompár” született. Három további filmmel bizonyított, mégpedig olyan kitűnően, hogy Luchino Visconti figyelme is ráterelődött. 1960-ban rábízta a Rocco és fivérei főszerepét. A film világsikert aratott és a huszonöt éves fiatalemberből egyszerre csinált sztárt és művészt. A Rocco és fivérei világsikere minden kaput megnyitott előtte. 1961-ben Michelangelo Antonioni kérte föl Napfogyatkozás című filmje főszerepére, Monica Vitti partneréül, majd Duvivier Az Ördög és a tízparancsolat című filmjében játszott, 1962-ben pedig Visconti Párducában alakított igen emlékezetes szerepet. Most már filmfilmet követ életében. Kifogástalanul megtanul angolul, és maga is vállalkozóvá alakul. Saját filmcéget alapít (Delbeau), amerikai forgalmazókkal szerződik. És közben a Dumas-regénye nyomán készült Fekete Tulipán világsikere a kaland- és üzletfilmek felé fordítja érdeklődését. Üzletek mellett film 1965-ben Hollywoodban forgat (Texas a folyón át), majd az egzotikus Szamuráj főszerepét vállalja. 1970-ben Európába csábítja Charles Bronsont, több filmben játszanak együtt, fantasztikus sikerrel. Közben a filmek egyre kisebb szerepet töltenek be életében. Széles körű üzleti vállalkozásokba kezd. Istállót nyit; boxmenedzser lesz; földet vesz; borpincét nyit; érdekelt egy export— import cégben; egy lemezvállalatban ; egy könyvkiadó részvényese. összefog legnagyobb versenytársával és konkurensével, Jean-Paul Belmondóval és megszületik a Borsalino, minden idők egyik üzletileg legsikeresebb francia filmje. Felbátorodva a sikeren, Steve McQueent, James Caant, Albert Finneyt, Paul Newmant keresi meg ajánlataival: szerepeljenek együtt „jó történetekben", de ajánlatait egyelőre visszautasítják. Dühében elhatározza: amerikai módra bizonyít az amerikaiaknak. Saját produkciójában elkészíti a Zorro új filmváltozatát, és átveszi Tyrone Power egykor világhírű szerepét. Újabb nagy csalódás, elsősorban a forgatókönyv hibái miatt, a film mérsékelt sikert arat. Amerikában a forgalmazók át sem veszik. De az úton nem lehet megállás. Delon akciófilmekben vállal főszerepet. Így születik a Két férfi a városban, A zsaru, A cigány. Majd két nagy siker — a Klein úr és a Bumeráng. De az Egyesült Államok sztárjai nem hatódnak meg. Szertelenség! Szertelenség! Magánéletében 1964-ig Romy Schneider játszotta a főszerepet. 1964 végén a Bourg-la-Reine-i mozis fia egy casablancai mozipénztáros lányát vette feleségül, bizonyos Francine Canovast, aki ismeretlen statisztaként használt művésznevét, a Nathalie Barthélémyt azóta Nathalie Delonra változtatta. Ez a házasság néhány év után válással végződött, és azóta Delon állandó kísérője Mireille Darc, az ismert francia filmcsillag. Hét éve visszavonultan élnek, igazi harmóniában. A szertelenség, mely végigkísérte Alain Delon magánéletét, most vállalkozásaiban nyilatkozik meg. Közismert, hogy személyi titkára és két „testőre” révén egy gyilkossági ügy árnyéka érte. Neve — közvetve — felbukkant a hírhedt Dassault-botrányban; két francia forgalmazó szerződésszegéssel vádolja, és összekülönbözött a közben világsztárrá lett Charles Bronsonnal is. Ennek ellenére — úgy látszik — népszerűsége hazájában töretlen. És ha sok filmben nem mutat is különösebb kvalitásokat, a Klein úr azt bizonyítja: művészete az évek múlásával elmélyült. Jean-Marc Bory, a neves francia kritikus írta róla: „Ha jobban érdekelné a film, mint az üzlet, egyik legnagyobb színészünk lehetne. Így csak az egyik legnépszerűbb.” „A Rocco és fivérei a huszonötéves fiatalemberből egyszerre csinált sztárt és művészt... a világsiker minden kaput megnyitott előtte”