Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-13 / 19. szám
TELEVÍZIÓ ....— TELEVÍZIÓ ......... TELEVÍZIÓ — — TELEVÍZIÓ . HAT HÉT FORGATÁS VIETNAMBAN Reális képet adni Peter Weiss írja a Vitairat Vietnamról című dokumentumdrámájában: „Százezer katonával sikerülne talán. Minden eke mögött, minden evezőnél ott egy ember, aki könnyen megtanulná a lándzsa és kardforgatást." A lándzsa és kardforgatás mellé Vietnam népe megtanulta a géppuskakezelést, a dzsungelháborút. Nyolc évig tartott ez a legutóbbi harc. Nemzedékek nőttek fel a háborúban, akik iskola, munka helyett a „lándzsa és kardforgatást” művelték. Most kell megtanulniok a folyamatot visszafelé. De vajon könnyű-e visszaállni az eke mögé, az evező mellé? Erről a küzdelmes hétköznapi háborúról tudósít Benda László és Illés János televíziós dokumentumfilmje. A valódi Vietnam, amely három részben kerül a közönség elé, s amelynek első részét már áprilisban láthatták, s május 17-én lesz a második, Két keréken címmel. — Hogyan került sor a vietnami forgatásra? — A vietnami rádió és televízió meghívására — válaszol Benda László, aki fiatal külpolitikai újságíróként idén került a televízióhoz. — A magyar közvéleményben torz a Vietnamkép. Sem az aszkézis, sem a győzelmi mámor nem igaz, pontosabban csak része az egésznek. Reális képet szeretnénk adni, érzékeltetni a mai fejlettségi szintet. Ez volt vietnami meghívóink célja is. Sugallni, hol szorul segítségre ma a vietnami nép, hogyan él és dolgozik az új ország megteremtésén. A kambodzsai agreszszorokkal új háború folyik. Az északi határon sem mindig nyugodt a helyzet és van délen némi belső fegyveres ellenállás is; a dzsungelbe húzódtak az Amerikát kiszolgáló rendszer kisebb fegyveres csoportjai. Keserves örökséget kapott az egyesített Vietnam Déltől; most az átnevelő táborokban gyógyítják és oktatják például azt a rengeteg prostituáltat, akiket a munkanélküliség tett ki az utcára. Az első szakaszban a gyógyítás mellett írni és olvasni tanulnak, s némi politikai oktatást kapnak, a második szakaszban pedig szakmát tanulnak, elsősorban szőni, fonni, varrni. Az iskola állást is biztosít számukra és az egyben lakást is jelent, ugyanis a vietnami munkaadóknak kötelességük munkásaiknak lakást is adni. Persze az ál két keréken. A kerékpár Vietnam legfőbb közlekedési eszköze (Fotó: Kis Mihály) FÉRJFOGÁS, MUNYAFOGÁS Emma és társasága A nyugdíjas portásnő: „Hát nekem tetszik! Igaza van Emmának: minek menjen férjhez, ha egyszer enélkül is úrnő lehet apja házában?” A gimnazista lány: „Emma? A múltkor fetrengtem annál a kesztyűvásárlási jelenetnél . . . Mr. Churchillt azért becsülik, mert kesztyűt vásárol a városka divatüzletében. Hát érdem ez?!’’ A pedagógus: „Nagy kár, hogy Miss Smith hangja olyan elviselhetetlen, különben többen ráismernének a ma is élő örök másodhegedűsökre ...” A kamaszfiú: „Tömény manyafogás: ó, drága Mrs. Weston, attól tartok, ma kissé hűvösebb az időjárás ...” A könyvtáros: „Az angolokra ez a társalgási stílus még ma is jellemző: órákig képesek vitatni, elég puha volt-e az ebédhez felszolgált hús!” Megoszlanak a vélemények a Jane Austen Emma című regényéből készült BBC-filmsorozatról. A röpnyilatkozók közül kettő, a könyvtáros, dr. Wix Györgyné, a Széchenyi Könyvtár gyarapítási osztályának vezetője és Knoll Istiánné pedagógus, egy budapesti általános iskola igazgatóhelyettese tovább gondolkodott az Emmáról. WIXNÉ: Azt hiszem, az angolok szeretik a múltjukat, sőt talán karikírozni is szeretik. A primitív, pletykálkodó kisvárosi társaság egyetlen, legfőbb gondja: a házasság, mintha egyébként történelmen kívüli időkben élnének. Milyen partiképes fiatalember kerül Highburybe, — ezen jár a ravaszkodó Emma, az ostoba Harriet Smith, az elviselhetetlen és komikus Miss Bates, sőt, még a nagyvilági fiatalember, Mr. Frank Churchill esze is. Nagyon távol vagyunk mi, 1978-ban ettől. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalokat nevetésre ingerli a rengeteg semmitmondó csevegés az időjárásról. őszintén szólva, engem is zavar; bár emlékszem, amikor néhány éve Angliában jártam, engem is halálra idegesített a félórás beszámoló arról, hogy a háziasszony milyen színű fonalból köti a pulóverjét. KNOLLNÉ: A sorozat hoszszadalmas — keveset lép előre a cselekmény, a jellemek nem fejlődnek, — akadályozza a nézőt, hogy meglássa a hasonlóságot. Miss Smith ugyan taszítóan buta, de mint típus, ma is létezik. Gyerekek és felnőttek közt éppúgy megtalálható, én famulusnak nevezem, hiszen mindig szüksége van a vezérürüre, aki után vakon megy. Emlékezzen csak: Miss Smith csak akkor rosszkedvű, ha Emma szerint is oka van rá . . . Ő az örök másodhegedűs. Az ilyen nő — ma is, százötven éve is, — bármelyik percben talál férjet. Hiszen melyik férfinak nem kellemes örökké azt hallgatnia: igazad van drágám, én is éppen így gondoltam. WIXNE: Jót mulatunk Miss Bates-en, a fecsegő vénlányon. Ennek az sem mond ellent, hogy van egy igen ételmes barátnőm, aki így beszél: Ha valaha gondoltam volna hogy a közvélemény hoszszú évtizedekig nem jut túl azon, hogy komikusnak tartsa a nőt, aki nem ment férjhez, mégis hozzámentem volna valamelyik kérőmhöz. KNOLLNÉ: A regény Emmát szimpatikusnak mutatja be: ott csinos, eszes, derűs. Filmbeli figurája 28