Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
TELEVÍZIÓ — , TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ MERRE VAN PESTEN AZ OXFORD STREET? Wodehouse — magyarul Nem kell megijedni! Ezúttal nem Miss Emma Wodehouse-ról van szó, hanem Mister Wodehouseról, pontosabban P. G. Wodehouse-ról, akinek Hubele Sámuel című regényéből készül A váratlan utazás című tévéjáték, Málnay Levente rendezésében. A Vörös Csillag Szálló buja parkjában büszke kőkerítés feszít. Egy darabon, aztán hirtelen vége lesz. Csak annyi van belőle, amennyi a kamera látószögének szükséges. A dús növényzetet, a szépen nyírt gyepet fenyők, bokrok övezik, gyönyörű zöld háttér ebben az esőkkel gazdag kora nyárban. Ám egyszerre a rendező intésére a fenyő megindul! Hol vagyunk? Macbeth birnami erdőjében? Valóban, csakhogy itt nem az ellenség közeleg, mindössze egy díszletmunkás. S leszúrja a fenyőt, néhány méterrel odébb. (Ott is egy kamera, azt is takarni kell.) Nyolc nap alatt, 16 helyszínen 100 percnyi tévéjáték került a mágnesszalagra. A tévéjáték készítői nem akartak angolabbak lenni az angoloknál. Nem akarták átértelmezni Wodehouse világát. Nem akartak rájátszani. A 16 helyszín ugyanis Budapesten van. Az Oxford Street-i találkozás színhelyét a Kodály köröndön találták meg, a jellegzetes angol kiskocsmát, a Haragos Sajtot meg a Karinthy Frigyes úton. Hogy a néző esetleg felfedezi az ismerős helyet? Annyi baj legyen ! Ha ezen gondolkozik, ha a tévéjáték cselekménye nem tudja elandalítani, megnevettetni, akkor régen rossz! Sam Shotter története remélhetőleg le fogja kötni a Kedves Nagyérdemű figyelmét, hiszen különös história részese ő. Sam ugyanis — aki magyar fordításban a „Hübele” díszítő jelzőt kapta figyelmes fordítójától — szerelmes. És nem akárkibe. Egy valódi, hamisítatlan — fényképbe. Amit egy halászkunyhó falán látott meg, mécsvilágnál, késő este. Sam, akit bácsikája Amerikából hazapenderít a jó öreg Angliába, itt találkozik egy lánnyal, aki.. . Nos, igen ő az, a fénykép modellje... Mindez, persze, csak ürügy Mister Wodehouse számára, hogy Sam és Kay — Kalocsay Miklós és Szerencsi Éva — találkozását megfelelő angol környezettel körítve, jól kifőzve, ropogásra kisütve elénk tálalja. Fűszerezve az angol középfokú oktatás kritikájával, az igazi angol nyomozó és a valódi angol úr figurájának megfricskázásával. És még sok mindennel. — Tizenhat helyen, nyolc nap alatt, száz hasznos perc — nem kis teljesítmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a helyszínek egyike sem a megszokott tévéstúdió. — De nem is különösebb dicsőség — mondja a rendező, Málnay Levente. — Ez ma már természetes kellene, hogy legyen. Több energia szükséges a „külső-belső”-höz. Olykor naponta kétszer-háromszor is költözködés az egyik színhelyről a másikra — de azt hiszem, megéri. Mert nem „kopog”, mert hangulata van. Legalábbis a színészekkel együtt jól érezzük magunkat a forgatáson. Igaz, előfordult már, hogy mi jobban szórakoztunk, mint később a közönség, de én bízom Wodehouse humorában. — Ez a humor eléggé verbális. Sikerül-e visszaadni képileg, amit Wodehouse leír? — Valóban kitűnőek a leírásai. Egy kalapról vagy egy botlásról oldalakat tud írni, amit természetesen egy tévéjátékban elmondani nem lehet. Szellemesek a dialógusai is, a szerepek jellemkomikumot hordoznak, s ez az, ami reméljük, „kijön” a képernyőn is. Nem tettünk semmit idézőjelbe, nem figurázzuk ki az angolokat — úgysem tudnánk olyan jól, mint ők maguk—, nem csinálunk paródiát. A szigorú korhűségre sem törekedtünk, csak éppen a harmincas évek Angliájának hangulatát szerettük volna megidézni. Ha a helyzet humoros, akkor már nem szükséges a kifigurázás. A színész legyen csak önmaga, de hitesse el a nézővel, hogy az, akit játszik, nagyon hasonlít ahhoz, aki játssza. Az elektronikára készülő műnél általában hosszabb jeleneteket vesznek fel, itt most rövid jelenetek kerültek rögzítésre. — Szeretem a néhány perces jelenetekre bontást. Ez ugyan montírozásnál — amikor a jeleneteket sorrendbe rakjuk — több munkával jár, de megtérül a felvételnél. Ugyanis, ha egy-két perces a felvett egység, nincs akkora feszültség a színészben a baki veszélye miatt, mint egy 10—15 perces jelenetnél. Könnyebb a rendezői korrekció is. — Az angol nevek meglehetősen magyarosan hangzanak. — Ugyanazt a nevet öt színész ötféleképp ejti. Az egyik tud raccsolni, a másik nem. Az egyik tud angolosan hangsúlyozni, a másikat rossz hallgatni. Ezért egységes magyar hangsúllyal ejtett neveket használunk. Egyébként tudjuk, hogy a televíziózás művészeti életének nem ez a Wodehouse feldolgozás lesz a legkiemelkedőbb eseménye. Célunk — Czabarka Györggyel, az operatőrrel, de a stáb minden tagjával együtt — a színvonalas szórakoztatás. Egy irodalmilag is „jegyzett” szerző segítségével. Torday Aliz Sam áhítattal csodálja Kay-t a valóságban is (Kalocsay Miklós, Szerencsi Éva) Kay fényképe, amelybe Sam beleszeretett (Kalocsay Miklós, Szilágyi Tibor)