Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-18 / 11. szám

ISMERŐS ARCOK Alain Delon Hogy nincs híján vállal­kozó szellemnek, korán be­bizonyította. Kétszer­ is megszökött a Párizs elővá­rosának számító Sceaux óvodájából, hogy „autóbu­­szozni” menjen és számta­lan igazolatlan mulasztása miatt „fájó szívvel bár”, de eltanácsolták Sceaux elemi iskolájából. Édesany­ja ekkor a szomszédos Bagneux katolikus inter­­nátusába íratta be, ahol ki­­tűnt számtanban, fogalma­zásban, bár rossz volt he­lyesírásban és nyelvtanban. Tó tornász volt, és ügyes az erőt nem igénylő sport­ágakban, egyszer pedig a második helyet szerezte meg egy megyei futóverse­nyen. A vallásórákon pe­dig annyira kiemelkedett társai közül, hogy nevelői azt javasolták szüleinek: neveljék papnak. Hogy végül is örökre el­veszítette az egyház, az né­mi masznak köszönhető. Második Bagneux-i iskola­évében történt, hogy mivel Alain Delon rossz évvégi jegynek nézhetett elébe nyelvtanból, bizonyítvány­íráskor némi meszet ke­vert osztályfőnöke tintatar­tójába. Amerika vonzásában Pechére akadt egy má­sik tin­tatartó is az iskolá­ban, és osztályfőnöke beír­hatta a rossz jegyet, és alá mindjárt odakanyarította az igazgatói döntést: „Az isko­lába nem térhet vissza”. Így került tizenegyévesen St. Nicholas d’Issy kollé­giumába, énetkhangjával tűnt fel és az iskola kóru­sának szólistája lett. Három évig bírta itt, azután egy nap, egy barátjával felke­rekedett és elindultak az Egyesült Államok felé. Chatellerault-nál, Poitiers szomszédságában fogta el őket a rendőrség. Mire Poitiers-ből Bourg­­la-Reine-be értek, a két gyereket kísérő rendőrnek megfájdul­t a feje. A főfá­jást a rendőr saját magá­nak k­­önhette. Könnyel­műen feltette ugyanis az út elején a kérdést Alain De­­lonnak: „Mi az apád?” A fiú elkezdte a választ és Bourg-la-Reine-ig ma­gyarázott. Mint kiderült, 3ceaux-ban született, 1935. november 8-án. Édesapja Fabden Delon, édesanyja Edith Arnold. A papa egy Bourg-la-Reine-i mozi üzemvezetője volt akkori­ban, a mama egy vegyes­kereskedésben dolgozott mint eladó. De szülei el­váltak. Apja is megnősült, édesanyja is férjhez ment. A papa foglalkozást is vál­toztatott, előbb telekügy­nök, gazdálkodó lett. A mama is állást cserélt. Má­sodik férje, egy hentes üz­letében lett pénztáros. A Tainnak számos féltestvé­re van: papának és mamá­nak is újabb gyermekei születtek. Ezek után követ­kezett a felsorolás és jel­lemzés. Már a Bourg-la- Reiine-i rendőrkapitánysá­gon jártak, a mmikor Alaim még mindig családjáról mesélt a rendőrnek, igaz, már a nagynéniknél tar­tott ... Mivel a két fiú még nem töltötte be tizennegyedik életévét, a francia törvé­nyek szerint édesanyjuk­nak adták át őket. A hen­tes rászolgált a „mostoha­apa” névre: kegyetlenül el­verte a megkerült gyerme­ket. Aki ettől kezdve hen­tesen­ősként dolgozott a családi üzletben. Később mesterlevelet szerzett hen­­tességből, de ekkoriban már a húsbolt könyvel­ője volt. Azonban úgy érezte, jövője nem a húsok biro­dalma felé vezet. Önként a flottához Megbeszélte szüleivel a dolgot, és tizenhét évesen önkéntesnek jelentkezett a flottához. A pokolba ke­rült. Természete nem tűrte a katonás fegyelmet, szer­vezete pedig a tengert. Vagy tengeri beteg volt, vagy őrizetes, valami fe­gyelmi vétség miatt. Egy év után, egy hadnagy fúl­­gyógyította Alain Delon Egy érdekes dokumentum-fotó: Alain Delon (baloldalt) és Jean Paul Belmondo (jobboldalt) a féltestvéreikkel. Jean- François Delon segédrendező, Alain Belmondo főgyártás­vezető volt a Borsalino című filmben Feleségével, Nathalie-val és kisfiával, Antoine-nal 1965-ben A francia James Dean ötéves korában ...

Next