FilmSzínház Muzsika, 1978. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-15 / 28. szám
mellyel egy próbatermi hangulatot sorra „áttüntet” a hajdani naiv bájú mitológiai játék „valóságába”, igazi telitalálat. A hazai közönség jól ismeri, talán nem kell bővebben elemeznünk. A megnyitó „gálaest” közönsége az első percekben kissé tartózkodóan fogadta a művet, s aztán fokról fokra forrósodott fel a hangulat. Igen, itt — egy „theatre pareén — ki kell vívni a sikert. S a magyar együttes egyik fő érdeme, hogy itt is kivívta, a fényes és kihívó toalettek, ékszerek, sűrű parfümillatot árasztó közönség körében, melynek tagjai nehezen szánják tapsra „előkelő” tenyerüket. A további napokon minden simán gördült, ismét fel-felzúgott a taps, s legfeljebb csak az elismerés, a dicséret árnyalataiban volt különbség. Tény, hogy a második produkció mindig csak megsokszorozta az első sikerét. A hazatérő repülőgépen sebtében készülő beszámoló csak vázlatosan adhat számot a Sylvia és az öt számból álló koncertműsor egyéni teljesítményeiről. Sőt, talán hitelesebb is, ha néhány mondatot kölcsönkérünk a Cote d’Azur tartományi lapjának, a Nice Matin-nak kritikájából. A Sylviával kapcsolatosan „Le ballet de l'opera de Budapest: en sourires .. .”A budapesti balett: mosolyokban című kritikájában rámutat a mű négy dimenziójára, melyben ötletesen ötvöződik az álom, a valóság, a fikció, a paródia. Ebben a végletekig csiszolt együttesben nincsenek „sztárok" — írja a lap —, mégis elsőrendű balettcsillagok a Sylviát alakító Pártay Lilla illetve Orosz Adél, a mindkét estén Diana kosztümjében színpadra lépő, bravúrral és ragyogó eleganciával táncoló Pongor Ildikó. Csupa elismerő jelző illeti a lap hasábjain Róna Viktort, Keveházi Gábort és a cselekményt elbűvölően szövögető Forgács Józsefet. Hasonló elismerés övezte a koncertműsort, melyben a Tűzmadár címszerepét táncoló Markó Iván és Keveházy Gábor, a Bach Air-jében Pártay Lilla és Erdélyi Sándor poétikus előadása, a Hegedűversenyben Szőnyi Nóra, a Kamarazene II. Ínben Csarnóy Katalin és Pongor Ildikó remeklése. A városban című Bernstein-mű színes kavalkádjában Szumrák Vera és Keveházy Gábor hódította meg a közönséget. Említsük még meg, hogy a Hegedűverseny koreográfiáját Fodor Antal tervezte (szólót játszott: Ligeti András), a kitűnően játszó zenekart Fráter Gedeon, illetve Sándor János vezényelte. Seregi László röviden így foglalta össze a turné benyomásait: „Előadásaink — úgy érzem — megérdemelt sikert arattak, noha egy fárasztó idény után keltünk útra. A Delibesma a francia közönségnél minden jel szerint hazatalált, s így is értékelték. A koncertműsorban — melyben magas igényű zenékre készült koreográfiákat mutattunk be — egyre világosabban rajzolódik ki az együttes új arculata, technikai tudása, sokoldalú előadói készsége. A balettvilág mai erjedése idején, mi most is nemzeti művészetünket vittük, s ez a nemzeti művészet aratott elismerést a nemzetközi porondon.” Seregi szavait a Monte-Carlóban jelenlévő balettszakértők is megerősítették. A magyar nemzeti balett a világ kirakatában aratott sikert. Albert István JELENTÉS KARLOVY VARYBÓL A magyar film sikere Amikor e tudósítást adom, még nem ismeretes a zsűri döntése. Nyilvánvaló azonban, hogy Karlovy Varyban elsősorban olyan film számíthat díjra, amely társadalmi problémákkal foglalkozik, és humanista szellemben készült. Három ilyen filmről szeretnék beszámolni most. A Mi című norvég film első perceiben azokat a munkához nem jutó fiatalokat látjuk, akik elhagyott parasztgazdaságok megművelését vállalják, hogy kenyérhez jussanak. A továbbiakban a fiatal rendezőnő, Laila Mikkelsen egy vidékre költöző fiatal pár történetét mondja el úgy, hogy filmjét figyelmeztetésnek szánja: „mi”, norvég és más emberek is, ilyen körülmények közé kerülhetünk, ilyenekké válhatunk, ha nem vigyázunk, nem oldjuk meg a jelentkező társadalmi problémákat. A rendezőnőnek ez az első nagyjátékfilmje, ígéretes bemutatkozás. Világos, egyértelmű közlendőjét erőteljes filmnyelven mondja el. Erling Thurmann-Andersen operatőr képei az örökös fenyegetés hangulatát keltik, s a kitűnően irányított szereplőgárda játéka teljes valóságillúziót ad. A svéd Lars Molin filmje, a kétséges vállalkozás is társadalmi, hogy ne mondjam, termelési dráma. Egy elektromos erőmű építésénél valahol Észak-Svédországban alagutat kell fúrni a roppant sziklatömegben. Éppen a robbantást készítik elő, amikor leomlik a kőzet, és maga alá temet három munkást. Kit terhel a felelősség halálukért, ez az egyik kérdés, a másik pedig, hogyan oldják meg végül is a robbantást, hiszen tele a szikla a már korábban elhelyezett dinamitrudakkal, de az omlás miatt nem lehet ezeket használni. Meg kell kísérelni eltávolításukat, s új lyukakat vágni állandó életveszélyben. Ez utóbbi folyamat bemutatása tölti ki a film harmadik harmadát, s bár nagy apparátussal készült, még sincs igazi feszültsége. Érdekesebb a felelősségvállalás problémája, az igazgató, a középvezetők és a fiatal művezető összeütközése. A Nap a mocsárban című török filmben Süreyya Duru rendező nagyon becsületesen igyekszik arra, hogy bemutassa a török munkásosztály küzdelmeit a sztrájktörőkkel, provokátorokkal és a munkaadók felbérelt gyilkosaival. Tisztességessége mellett a filmet valami olyasfajta gyermetegség jellemzi, mint hajdan a képmutogatók véres históriáit, de még így, gyarló voltában is mutatja, hogy a filmművészet, ha érdeklődést akar kelteni, ma már sehol a világon nem kerülheti el a jelen gondjait. A Karlovy Varyban bemutatott filmekből következtetve az alkotók kevésbé látszanak eleget tenni egy másik társadalmi igénynek, annak, hogy a néző szeret szórakozni, szeret nevetni. Vasárnap estig a fesztivál tizenegyedik napjáig egyetlen vígjátékot, szatírát sem láthattunk. Versenyfilmünk, a Veri az ördög a feleségét éppen ezért megkülönböztetett érdeklődést keltett. Az 1200 személyes nagyterem zsúfolásig megtelt, és a nézősereg jól követte a filmet. A jó hangulat elkísért bennünket a vetítés utáni fogadásra is, ahol a világ filmművészetének jelesei közül sokan — így Jerzy Kawalerowicz, Szergej Geraszimov, és a zsűri elnöke, Brousil professzor gratulált a film rendezőjének, András Ferencnek, a főszereplő Pásztor Erzsinek és Köllő Miklósnak, a Hunnia Filmstúdió vezetőjének. A hétfő délelőtti sajtókonferencián megjelent újságírók szavaiból is az tűnt ki, hogy megértették és értékelik a film törekvéseit. András Ferenc elmondta, hogy egyik ihlető forrása éppenséggel a nézők humor iránti igénye volt. M. L. Jelenet a magyar versenyfilmből. Veri az ördög a feleségét: Pásztor Erzsi és Pécsi Ildikó