Film Színház Muzsika, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 24. szám

EGY LÓTOLVAJ BALLADÁJA Nagy mulatságra készülnek a texasi Longhornban: egy bizonyos Henry Lloyd Moon, ismert lótolvaj akasztására gyűlnek össze. Nevetgélve a kárörvendők, és lógó orral bandájának tagjai. Henry Lloyd Moonnak nem volt szerencséje, a lovakat ugyan sikerrel elkötötte és már a markába nevetett, ami­kor túljutott Texas határán, ám a becsvágyó sheriff mit­­sem törődve a határkővel, fülöncsipte és visszavitte Longhornba. És most eljött az óra . . . azaz mégsem. Az Úr 1866-ik esztendejében még a legelvetemültebb lótolvajnak is volt egy utolsó lehetősége, hogy kihúzza nyakát az elkészí­tett hurokból: ha akad olyan adófizető özvegy vagy ha­jadon, aki hajlandó őt férjül venni, akkor a népmulatság elmarad. Hiába, a férfinépnek már akkor is nagy keletje volt, annál is inkább, mert a polgárháború nagyon meg­tizedelte a férfilakosságot. A Goin’ South című amerikai film hőse is reményked­ve várja megmentőjét. Az első felszólításra azonban sen­ki sem jelentkezett, a másodikra csak egy remegő anyó­ka emelte fel a kezét. Nem számít, az életet jelenti... Henry Lloyd Moon boldogan kapja fel roskatag jövendő­beli oldalbordáját, megforgatja a levegőben, de mire le­teszi, az átélt izgalom hatására az anyóka visszaadta lel­két teremtőjének. A hurok ismét előáll... De mégsem lesz akasztás, mert az utolsó pillanatban egy csinos és jómódú hölgy jelentkezik. A lótolvaj úszik a boldogság­ban, máris vagyonos farmernek képzeli magát, megmen­­tőjének azonban más céljai vannak vele. .. A lótolvaj és a film rendezője ezúttal egy személy: Jack Nicholson, a Száll a kakukk fészkére című film fő­szereplője. Partnernőjének, Mary Steenburgernek neve még ismeretlen a filmvilágban. A forgatás színhelye a mexikói Durango volt. A rendező Jack Nicholson egyéb­ként sokat követelt a színész Jack Nicholsontól, egyebek között egy szakadék átugratását is. Ez a próbákon kitű­nően ment, a felvételkor viszont a ló felbukott, lovasá­val együtt. Eredménye: kéz- és bordasérülés, felrepedt ajak.­­ Képünkön Mary Steenburger és Jack Nicholson a Goin’ South-ban. (Cinema) PANORÁMA A DÖNTÉS NEM VÉGLEGES Raquel Welch-nek egyelőre nincs szándékában filmet for­gatni: „1977-ben Jean-Paul Belmondo partnere voltam a L’animal című filmben - mondja —, azóta nem írtam alá filmszerződést. Visszatértem a táncoláshoz és az énekléshez, amellyel pályafutásomat elkezdtem. Társulatommal a világ legnagyobb revüszínházaiban lépünk fel, tele vagyunk szer­ződési ajánlatokkal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a filmezéstől örökre elbúcsúztam. Ha megvalósul Az asszo­nyok című film új változata, vagy más szép szerep akad, visszatérek a stúdióba. Úgy érzem, hogy egyéni műsorommal jobban ki tudom fejezni magam, mint az utóbbi években ka­pott sablon szerepekkel.” (Ciné Revue) CHRISTINE A papa díszletező, a mama színházi fotós. Kézenfekvő, hogy a kislány sokat lábatlankodott a kulisszák mögött. Ti­zennégy éves volt, amikor a drezdai színházban kerestek egy fiatal lányt, hogy eljátssza Brecht darabjában, a Simone Machard történetében a tizennégy éves lány szerepét. A ma­ma fotózott Jenny ott téblábolt körülötte - rá esett a vá­lasztás. így kezdődött. Jenny Gröllmann a színiiskolát már Berlinben végezte el, ott is kezdte színészi pályafutását. A Maxim-Gorkij-Theater színpadán debütált, Ibsen Nórájának szobalányszerepét játszotta. Ezt jónéhány más szobalány­szerep követte — a nagy kiugrás lehetősége még váratott magára. Az első nagyobb feladatot a Találkoztam egy lány­­atval című kétszemélyes darabban kapta. Ezt aztán már „iga­zi” szerepek követték: klasszikusok és maiak, színpadon, fil­men és a televízióban egyaránt. Ezek közé tartozik a Broddi Christine-je is. A magyar televízió nemrég sugározta a há­romrészes NDK tévésorozatot, amelynek női főszerepét Jenny Gröllmann játszotta. Hazájában ezzel az 1975-ben készült sorozattal, még a két évvel korábbi Éva és Adámmal vált igazán népszerűvé. 27

Next