Film Színház Muzsika, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-17 / 7. szám

Reprezentatív popzenei program felvételei folynak a televízió IV-es stúdiójában. Ahogy a „szakmában” mondják: je­len van mindenki, aki iga­zán számít a hazai köny­­nyűzenei életben. Ez így persze nem pontos meghatározás, de az bizo­nyos, hogy egy kikristályo­sodási folyamat köztes — és nem jelentéktelen — eredményét foglalja össze a műsor, amelynek majdani címe: Arany Korong. S ha e címet az olvasó kissé fel­lengzősnek érezné, hát iga­zolásul idézzük fel a mű­sor legtöbb szereplőjének egy, az elmúlt hetekben közösen aratott nagy nem­zetközi sikerét. Cannes nemcsak a hagyományos filmfesztiválokat rendezi meg évről évre (s immár évek óta nem jelentéktelen magyar sikerekkel), de a MIDEM — nemzetközi könnyűzenei szervezet — fesztiválját is, amely egyút­tal afféle „lemezvásár”, a kiadandó, nemzetközi forga­lomba kerülő lemezek, ka­zetták programját „élőben", a zenekarok és énekesek részvételével mutatja be. Nos, ez a fesztivál, ebben az évben, nem kis örö­münkre, a „magyar csapat betörésének jegyében” zaj­lott — s ezt nem mi mond­juk, de sok külföldi lap értékeléséből idézzük. A „magyar program nemcsak meglepő, de figyelemre ér­demes” — írja több tekin­télyes szakíró. Végül is mi történt ezen a találkozón? A mi szem­pontunkból két jelentős do­log is. Az egyik az, hogy hosszas viták, az elképzelé­sek és szándékok ütközései után a hazai popzene kép­viselői — hogy így mond­juk, nemzetközi színekben — képesek voltak összefog­ni. A másik: nemzeti és egyúttal korszerű koncep­ciókat képviselnek. Így, ez­által lett lehetségessé, hogy ennek a cannes-i fesztivál­nak igazi szenzációja a magyar program lett, amely programnak — a külföld szemében — épp­úgy meglepetése volt a színpadi zenéjével itthon is sokszor elismert LGT együttes erőteljes muzsiká­ja, mint Sebőék folklórt őrző és újító előadásmód­ja, Hacky Tamás és együt­tese különleges teljesítmé­nye, a Neoton-család bra­vúrjai, Koncz Zsuzsa meg­különböztethetően magas­rendű előadói stílusa, Szűcs Judit sajátos egyéni­sége, s a Fonográf együttes mindig megújulásra képes — e zenében külön klasz­­szist reprezentáló — szem­lélete és előadásmódja. Erről mondja egy napila­punknak adott interjújában Bródy János, a Fonográf „ideológusa”, s­okkal: — Azt hiszem, abban hogy a hazai intézmények ilyen optimista módon mel­lénk álltak, szerepe lehetett az Abba és a Boney M. si­kerének. Lám, nemcsak könnyűzenei nagyhatalmak­ból indulhat ki világsiker ... Számunkra pedig pompás érzés a kitörés, a jelenlét a nemzetközi zenei világban.” Mármost, hadd tegyük hozzá ehhez, hogy ez a fesztiválsiker, miként a magyar művészeti élet produktumainak más nem­zetközi elismerést aratott alkotásainak jó csengése igazolhatja hazai gyakorla­tunkat , a tehetségnek adott lehetőségek érvényesítésére szánt erőfeszítését. S ha ez viták útján valósul meg — annál valóságosabb. E fejlődést igazolja majd, remélhetően, az a tévé­produkció, amelynek szüle­téséről Kézdi Andrea szá­mol be a továbbiakban. * „Voltam már fent és vol­tam már lent” — énekli Szörényi Levente a televí­zió IV-es stúdiójában. Hol van a Fonográf? — Útközben. Jó pár éve együtt zenélünk, ha nem is valamennyien. Az út első szakasza 8—9 évig tartott. Az volt a célunk, hogy megteremtsünk egy mű­fajt, illetve kitaláljuk, ho­gyan is kell itthon pop­zenét csinálni. Felépítet­tünk egy sajátos zenei vi­lágot. A Fonográf együttes­sel négy éve olyan zenét csinálunk, amit külföldön is elfogadnak, tehát nem­zetközi, mégis van valami hazai ize. A betörés a kül­földi lemezpiacra most si­került: januárban megje­lent egy kislemezünk Lon­donban. A két számot is­merik itthon (az egyik a „Levél a távolból", a má­sik címe: „Mondd, hogy nem haragszol rám”), mindössze új, angol szöve­get kaptak. — Milyen a kapcsolat a hazai közönséggel? — A mi stílusunk most kevésbé divatos itthon, in­kább a „kemény rock” a kedvenc. Elsősorban a sa­ját korosztályunkkal van kapcsolatunk. Éppen ezért szeretnénk ehhez a kisle­mezhez hasonló külföldi le­hetőségeket. A Fonográfnak azért idehaza is sikere van. Bi­zonyítja ezt az is, hogy az Arany Korong című nagy­szabású gálaműsor felvéte­lén vagyunk. Ahogy a sze­replők névsorát nézem, meglepőnek találom az ösz­­szeállítást. Hogy kerül egy műsorba például a Záray— Vámosi duó az LGT-vel? — Olyan együttesek és énekesek kaptak helyet a programban, akik 1978-ban a különböző slágerlisták élén álltak — mondja Csen­­terics Ágnes rendező. — Így három blokkot alkot­nak a különböző zenei stí­lusok: pop-, rock- és a ha­gyományos tánczene. Az előző év egész könnyűzenei terméséről képet adunk. Antal Imre konferálja a számokat, a szerkesztő Tánczos Gábor, a vezető operatőr Szilágyi Virgil. Időközben a Fonográf tagjai összecsomagolták hangszereiket, ebédszüne­tet hirdetnek és pillanatok alatt kiürül a stúdió. Sze­rencsémre a délutáni fel­vételre már megérkezett Szűcs Judit, és mivel még nem tudja, melyik ruhá­ban kezd, kiülhetünk a bü­fébe egy kávéra. — Az év énekesnője let­tél — kezdem, de rögtön leint. — Azonkívül, hogy na­gyon örülök, úgysem tudok mást mondani erről. A ta­valyi szerencsés évem volt, a divat is nekem kedvezett. — Azt hiszem, túl sze­rény vagy, a siker nemcsak szerencse. — A discóhoz nem elég szép hangon leénekelni a kottát. Az összhatás a fon­tos: a zene, mozgás és (nem szégyen!) az egész megje­lenés. Az egyéniségemnek, előadói stílusomnak ez a műfaj felel meg legjobban. Természetesen nem fogom húsz évig ugyanígy csinál­ni, a változások engem is érintenek. Már másképp adom elő az egy évvel ez­előtti számaimat is. — Most mit fogsz éne­kelni ? — „Ha táncolsz velem” című számomat, a bátyámt Szűcs A. Gábor írta. A szöveg Várszegi Gábor munkája. Legtöbb számo­mat ők írják, ezért is olyan testre szabottak. — Hogy érzed magad itt a stúdióban? — Nehéz volt megszokni a közönség hiányát. Nem kapok semmilyen vissza­jelzést arról, hogy jó-e, amit csinálok. Még a ren­dező arcát sem láthatom, hiszen ő a vezérlőben van. Most már megszoktam és nagyon megszerettem, tel­jesen fel tudok oldódni eb­ben a közegben. Az elmúlt év sikereiben a televízió nagyon sokat segített. Az egyik monitoron ha­marosan megjelenik a kép — az Omega játszik — és én, végigélvezhetem a prog­ram egy részét. Milyen? Annyit elárulhatok, hogy a zenei élmény mellett hu­morban, jókedvben sincs hiány.* Színes képeinken az Arany Korong-produkció­nak a MIDEM-fesztiválon is sikerrel szerepelt néhány közreműködője: a Fonográf együttes, Szűcs Judit és a N­eoton -família. A MIDEM-koncert egyik sikeres résztvevője, az LGT együttes

Next