Film Színház Muzsika, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

M­ilyen legyen a szí­nész? — vágok a be­szélgetés közepébe Balkay Gézával, a Nemzeti Szín­ház új tagjával. („Louis Jouvet tömören fogalmaz: beszéljen érthetően és le­gyen ember.”) Szőke, lát­szólag jólfésült Balkay Géza. Arca a gumiarcok közül való, azaz minden­fajta jellem kialakítható rajta.­­„Mostanában sokszor felmerül a kérdés, tisztvi­selő-e a színész. Nos, úgy érzem, számomra többet ér az a színész, aki mentes mindenfajta »jólf­ésült­ség­­­től«, hacsak az nem a szín­padi várakozásnak megfe­lelően következik a szerep­ből, hanem — elsősorban — váratlan. Nem hiszek ezen a pályán a »bebizto­sít­ottságnak«. Mondjuk, még főiskolás koromban látok egy alakítást, öt perc kiváló és száz perc gyen­ge. Bizonyára az öt perc élmény javára fogok dön­teni, ám nyomban kíváncsi leszek, mi a százpercnyi fásultság titka.”­ Huszonhét éves. Két évet járt a jogi egyetem esti ta­gozatára, és nappal a biz­tosító kárrendezési osztá­lyán dolgozott.­­„Nem tu­dom elmondani, milyen emberi tanítást jelentett számomra a rengeteg ügy­fél, az előttem feltáruló drámai helyzetek tömege. Milyen nagy és egy­ben kényszerítő volt a köteles­ség, hogy percek alatt dön­tenem kellett.”) A követ­kező évben veszik fel Mar­ton Endre osztályába. De az átélt életdrámák tovább is sodorják képzeletét, re­méli, egyszer rendezhet is, tehát nem a szerepet játsz­­sza el, hanem magát a drá­mát. Tanárai közül Hege­dűs Gézát, Pintér Tamást, Békés Andrást említi, és elsősorban Nádasdy Kál­mán óráit a magyar nyelv és irodalom kapcsolatáról. („Egy-egy verset úgy elem­zett, hogy az maga volt az élveboncolás. És bizonyos görcstől — nem tudom, nem lesz-e frivol a szó —, a színház ál-tiszteletétől szabadított meg minket.”) Vizsgái közül az Ivanov­­részlet, Malvolio és Sir John Falstaff bizonyítja sokirányú képességét. A Salemi boszorkányok John Proctorát éppen úgy el­játssza, mint az Éjjeli me­nedékhely Szatyi­nját. Lát­tuk a Trisztánban mint Marke királyt, szépelgés­­mentesen és fájdalomtól feltüzeltem Két rendező­­vizsgán is részt vett. Az egyik a Konter László ren­dezte Miller-mű, az Alku egyik felvonása, Kovács Nóra és Gáti Oszkár tár­saságában.­­„Azért beszél­nék erről, mert egyik ko­molykodó próbámhoz sem volt hasonlítható. Munka­idő után dolgoztunk, a spontaneitásban, lazaság­ban önként fonódtak a da­rab filozófiai kérdései, és én, Victor alakítója, itt jöt­tem rá, hogy próbát soha nem szabad feladni.”) Csakhamar filmfőszere­pet kap, a Kinek a törvé­nye? rendőrhősét játssza el. BEMUTATJUK A diploma után egy év vi­déki gyakorlat következik, Kaposváron.­­„Éreztem a színház bizalmát, mégis a Szecsuáni Jóember Pilótájá­nak szerepe, ez volt ott az első, mintha túl hamar jött volna. A Szeget szeggel próbáinál már otthonos volt a közeg. Porkolábot játszottam, a ruha szinte magától megadta a rogy­­gyant tartást, cammogó já­rást, az igyekvő, tökélete­sen alkalmatlan emberfaj­tát. A Candide-musical Balkay Géza Henryk szerepében Gombrowitz Esküvő című darabjában • A Szecsuáni jó­lélek Pilóta-szerepében. Sen-Te: Pogány Judit (Fotó: Fábián József) 12

Next