Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
2 PÁRBESZÉD Új esztendő kezdetén régi szokás újdonságokkal lepni meg az olvasót. A Film Színház Muzsika évtizedek óta mindig tartogat valamilyen meglepetést. Újítani próbálunk, változtatni. Legalábbis ez a szándékunk. De ha őszinték vagyunk, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindig sikerül, amit eltervezünk. A tartalmi vagy a formai változások első látszatra meggyőzőnek tűnnek, így gondoljuk magunk és így gondolják olvasóink is. Aztán telnek a hónapok és kiderül: nem lehetünk elégedettek azzal, amit elterveztünk, így hát ma már óvatosabbak vagyunk. Legfeljebb arról tudósíthatjuk most is az olvasót, hogy szándékaink szerint érdekesebb, változatosabb újságot próbálunk szerkeszteni az új esztendőben. Reméljük, hogy egy fél esztendő múlva nem kell majd hamvukban holt terveknek minősítenünk elképzeléseinket. Az 1980-as év első számának párbeszédét a megújulás és az önkritika szellemében fogalmazzuk tehát. Ami azt is jelenti, hogy a hozzánk érkező levelek közül ezúttal azokra válaszolunk, amelyekben inspirációkat éreztünk lapunk javítására. Kristóf János budapesti olvasónk évvégi levelében arról ír, hogy színházi és könyvkritikáink, ha témában és tartalomban különböznek is, valamiben szerinte nagyon hasonlítanak egymásra. „Lehet, hogy csak magánvélemény, amit írok, de szerintem több helyet érdemelne egy jelentős színházi előadás, vagy egy világhírű érdekes film, és kevesebbet az, ami jelentéktelen. Ha az ember végiglapozza a Film Színház Muzsikát, szerintem ki kellene ugrania annak, hogy mi a fontos, mire akarják felhívni az olvasó figyelmét, mit ajánlanak a hét műsorából.” „ Bizony így van. Mondhatnánk persze, hogy mindig is ez volt a törekvésünk. Mondhatnánk azt is, hogy az új magyar drámára, a jelentős filmre, mindig is több helyet szántunk, a sikernek nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk . . . De az igazság az, hogy magunk is úgy érezzük: nem szelektálunk elég alaposan és nem választjuk el elég feltűnően a fontosat attól, ami kevésbé fontos, így hát az új esztendőben próbát teszünk és változtatunk eddigi módszerünkön. Mit ajánlunk olvasóinknak? Mindenekelőtt szándékaink szerint színvonalas, érdekes, olvasmányos színházi és filmleveleket. Ezekben egyegy kritikusunk, munkatársunk foglalja majd össze tapasztalatait a hét bemutatóiról. És így módja lesz arra, hogy kiemelje a fontosat, a fontos mellett pedig jelezze, miről beszéli le az olvasót. Igen, mondjuk meg nyíltan, hogy az elemző, mérlegelő kritikának ez a határozottság is feladata. A hangsúlyok is fontosak, amelyek mögött megérezhető: mit tart nagyon fontosnak a krónikás, és melyik az a színházi előadás, melyik az a film, amely észrevételei szerint nem kerülhet az ajánlott programok közé. Polgár Dezsőné békéscsabai olvasónk írja: „Nem vagyok elégedett televíziós rovatukkal. Igaz, hogy egy-két tévéjátékról beszámolnak, de sokan egész héten át nézik a televíziót, sok műsort látunk. Nekem az a véleményem, hogy hetenként nemcsak egy-két műsorról kellene véleményt mondaniuk." Ha statisztikát készítenénk arról, ki hogyan néz televíziót, ki hány műsort lát egy héten, természetesen a legkülönbözőbb adatokhoz juthatnánk. De az bizonyos, hogy magunk is úgy érezzük: nem tartunk eléggé lépést a tévéprogrammal. Az új esztendőben terveink között még az is szerepel, hogy az eddigi módszerünkön változtatunk, és reméljük, olvasóink is mielőbb tapasztalhatják: újabb, másféle cikkekkel próbáljuk nyomon követni a heti tévéprogramot. Amihez olvasóink további észrevételeit várjuk. MUZSIKA A címlapon: ISABELLE HUPPERT és MONORI LILI az Örökség című film főszereplői (Képriport a 89-es oldalon) A hátsó borítón: BACS FERENC Izgalom és feszültség a jelenlevők között (fent) 9 Körösztös István (a király) 9 Széplaki Endre (a varázsló) és Berki Antal (a Hétfejű sárkány) bemutatkozása (jobbra fent) 9 Mézes Violetta (Katalin királykisasszony) (jobbra) , Kárpáti Tibor, Borsi Géza és Gyurcsek Sándor (a három miniszter) (jobbra lent) ( Fotó: Ilovszky Béla