Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-19 / 16. szám

SHAKESPEARE-PRÓBÁN A MADÁCH SZÍNHÁZBAN KÉT SZERELEM BUKTATÓI „Nini, az elragadó Utálat kisasszony! Hát kegyed még él?” — közeledik Benedetto az éles nyelvű Beatricéhez a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékban, amelyet a Madách Színház­ban próbálnak. — Lehet-e válogatott gór rombaságokkal ostromolva meghódítani egy nőt? — Igen is, nem is — mondja a Benedettót alakí­tó Haumann Péter. — Esete válogatja. Ez a két ember vidám és életszerető, alap­vető tulajdonságaikban na­gyon hasonlóak, mégis har­colnak. Ellenfelekként — de rendkívül élénk érdeklődés­sel — lesik egymást. Házas­sággyűlölök, de az isten is egymásnak szánta őket. Túl sokat tudnak a világról, s ez teszi szemérmessé őket. Legbensőbb énjüket féltik, ezért látszatviselkedésre kényszerülnek, hogy beil­leszkedhessenek abba a környezetbe, amelyben él­nek. Számukra csak az együttlét megnyugtató: az igazi szerelem. És itt a sok hűhó. Mindenki e felé tör, s a végtelenül egyszerűt ha­talmas vargabetűkkel köze­lítik meg... — Vannak hallgatag nők, szép szeműek, akik mögé — sokszor nem létező — tit­kokat álmodhat a férfi, s vannak, akik már az első pillanatban elrontanak min­dent — éppen mert hall­gatni nem tudnak. — Talán Beatrice is az utóbbiakhoz tartozik, akár A makrancos hölgy hatája. Szókimondásával, kért-ké­­retlen őszinteségével vala­mit kompenzál — teszi hozzá a Benedetto vitapart­nerét játszó Almási Éva. — Éleslátó, azonnal felismeri partnere és környezete se­bezhető pontjait, s így min­dig heves indulatokat kelt maga körül. Amikor aztán egy igazán őszinte érzés ke­ríti hatalmába, kiderül, hogy másra vágyik: férfi­gyűlölete nem megingat­hatatlan, az egyedüllét pe­dig majdhogynem elvisel­hetetlen számára. Bizalmatlanság választja el, csalás és fondorlat hozza össze a Beatrice—Benedetto párt, míg a másik, a Hero— Claudio szerelem túlságosan gyorsan szövődik, őket ép­penséggel — ha csak egy kis időre is — a hamis hír­adás veszejti össze. — Claudio — mondja ala­kítója, Timár Béla — ka­tona, akinek a herceg szol­gálata, a katonásdi a hiva­tása. Mikor vége a háború­nak, másféle mulatság után néz, ezúttal a szerelmet, Herót találja meg. A vár­ható örökség, a szép lány és a körülmények úgy hozzák, hogy sikeresen lovallja bele magát a szerelembe. A bajkeverő, a melanko­likus gazfickó Don Juan, a herceg bátyja, Juhász Já­cint: — Én őszinte gazember vagyok, ezt nyíltan válla­lom. Nem alakoskodom, csak a méltatlan helyzetek szülte indulataimat próbálom má­sokba átültetni. Ravasz csel­vetéseim sorának mértéket az szab, hogy mint ahogy nincs „nagyon jó” ember a darabban, úgy én sem élhe­tem az ellenkező végletet, a ,,nagyon gonoszat”... Szirtes Tamás rendezésé­ben, április 25-én láthatja először a közönség a Sok hűhó semmiért pergő törté­netét Mészöly Dezső fordí­tásában. (baló) Claudio, Benedetto és Don Pedro, Aragónia hercege (Tímár Béla, Haumann Péter és Dunai Tamás) A perlekedő szerelmesek, Benedetto és Beatrice (Haumann Péter és Almási Éva) (Fotó: Fejes László)

Next