Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
SHAKESPEARE-PRÓBÁN A MADÁCH SZÍNHÁZBAN KÉT SZERELEM BUKTATÓI „Nini, az elragadó Utálat kisasszony! Hát kegyed még él?” — közeledik Benedetto az éles nyelvű Beatricéhez a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékban, amelyet a Madách Színházban próbálnak. — Lehet-e válogatott gór rombaságokkal ostromolva meghódítani egy nőt? — Igen is, nem is — mondja a Benedettót alakító Haumann Péter. — Esete válogatja. Ez a két ember vidám és életszerető, alapvető tulajdonságaikban nagyon hasonlóak, mégis harcolnak. Ellenfelekként — de rendkívül élénk érdeklődéssel — lesik egymást. Házassággyűlölök, de az isten is egymásnak szánta őket. Túl sokat tudnak a világról, s ez teszi szemérmessé őket. Legbensőbb énjüket féltik, ezért látszatviselkedésre kényszerülnek, hogy beilleszkedhessenek abba a környezetbe, amelyben élnek. Számukra csak az együttlét megnyugtató: az igazi szerelem. És itt a sok hűhó. Mindenki e felé tör, s a végtelenül egyszerűt hatalmas vargabetűkkel közelítik meg... — Vannak hallgatag nők, szép szeműek, akik mögé — sokszor nem létező — titkokat álmodhat a férfi, s vannak, akik már az első pillanatban elrontanak mindent — éppen mert hallgatni nem tudnak. — Talán Beatrice is az utóbbiakhoz tartozik, akár A makrancos hölgy hatája. Szókimondásával, kért-kéretlen őszinteségével valamit kompenzál — teszi hozzá a Benedetto vitapartnerét játszó Almási Éva. — Éleslátó, azonnal felismeri partnere és környezete sebezhető pontjait, s így mindig heves indulatokat kelt maga körül. Amikor aztán egy igazán őszinte érzés keríti hatalmába, kiderül, hogy másra vágyik: férfigyűlölete nem megingathatatlan, az egyedüllét pedig majdhogynem elviselhetetlen számára. Bizalmatlanság választja el, csalás és fondorlat hozza össze a Beatrice—Benedetto párt, míg a másik, a Hero— Claudio szerelem túlságosan gyorsan szövődik, őket éppenséggel — ha csak egy kis időre is — a hamis híradás veszejti össze. — Claudio — mondja alakítója, Timár Béla — katona, akinek a herceg szolgálata, a katonásdi a hivatása. Mikor vége a háborúnak, másféle mulatság után néz, ezúttal a szerelmet, Herót találja meg. A várható örökség, a szép lány és a körülmények úgy hozzák, hogy sikeresen lovallja bele magát a szerelembe. A bajkeverő, a melankolikus gazfickó Don Juan, a herceg bátyja, Juhász Jácint: — Én őszinte gazember vagyok, ezt nyíltan vállalom. Nem alakoskodom, csak a méltatlan helyzetek szülte indulataimat próbálom másokba átültetni. Ravasz cselvetéseim sorának mértéket az szab, hogy mint ahogy nincs „nagyon jó” ember a darabban, úgy én sem élhetem az ellenkező végletet, a ,,nagyon gonoszat”... Szirtes Tamás rendezésében, április 25-én láthatja először a közönség a Sok hűhó semmiért pergő történetét Mészöly Dezső fordításában. (baló) Claudio, Benedetto és Don Pedro, Aragónia hercege (Tímár Béla, Haumann Péter és Dunai Tamás) A perlekedő szerelmesek, Benedetto és Beatrice (Haumann Péter és Almási Éva) (Fotó: Fejes László)