Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
FILMLEVÉL ÁRNYALATOK A LILÁBAN Voltaképpen elégedett lehetnék, hiszen szeretem a lila színt, azonban nem szeretem azt, amit a művészetben szoktunk lilának nevezni: a komolyan vett művészkedést, a sznob gőzt. Nem szeretem, mert a szépelgést soha semmi nem indokolja, de nem is hitelesíti. És mert azonnali a csinálmány gyanúját kelti bennem, hát képes egy egész alkotást megkérdőjelezni még akkor is, ha annak csak részleteiben lelem föl. Talán szigorú vagyok, megpróbálok enyhíteni véleményemen. El tudnék (tudok) fogadni egy olyasféle „lilaságot”, amit újból és újból az irónia ellenpontoz, hiszen az ún. „lilaságban” éppen a distancia hiánya a legbosszantóbb, míg a művészetben a számomra legvonzóbb távolságtartás főként az iróniában jelentkezik. Magyarán: nyomban visszavonom azt a tételemet, hogy mi sem indokolhatja a szépelgést, ha irónia feszül vele szembe. Félreértés ne essék, eszemben sincs azt mondani, hogy a műalkotásban kizárólag az iróniának van létjogosultsága; eszemben sincs az egyik sablont a másikkal helyettesíteni. Csupán arról kívántam szólni, miként lehet elkerülni a gerinccsuklandó szépelgést, a lábujjbizsergető művészkedést. Ugyanis szívesebben észlelem egy-egy műalkotás hatását valahol agytájékon, valahol szívtájékon. Valahol ott, ahol a lényegi kérdésekre érdemben tudok reagálni, nem pedig a vegetáció rutinjával. Korántsem állítom, persze, hogy Gyöngyössy Imre és Kabay Barna új filmje, az ORVOS VAGYOK nem vetne föl igazán fontos, sőt, lényegbe vágó kérdéseket, vagy hogy filmjük eleve érdektelen a ráció és az emóció számára egyaránt. Sőt, azzal, hogy ők is fölfedeznek egy nagyszerű és meggyőző figurát filmük hőséül, aki nemcsak megnyerő, de egyenesen vonzó ember is, voltaképpen nyomban ma caguk mellé is állítanak. Dr. Szabó István filmbeli alak- L—/~\y ORVOS VAGYOK. Dr. Szabó István egyik betegével 11