Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-19 / 16. szám

FILMLEVÉL ÁRNYALATOK A LILÁBAN Voltaképpen elégedett le­hetnék, hiszen szeretem a lila színt, azonban nem szeretem azt, amit a mű­vészetben szoktunk lilának nevezni: a komolyan vett művészkedést, a sznob gőzt. Nem szeretem, mert a szépelgést soha semmi nem indokolja, de nem is hitelesíti. És mert azonnali a csinálmány gyanúját kel­ti bennem, hát képes egy egész alkotást megkérdő­jelezni még akkor is, ha annak csak részleteiben le­lem föl. Talán szigorú va­gyok, megpróbálok enyhí­teni véleményemen. El tudnék (tudok) fogadni egy olyasféle „lilaságot”, amit újból és újból az iró­nia ellenpontoz, hiszen az ún. „lilaságban” éppen a distancia hiánya a leg­bosszantóbb, míg a művé­szetben a számomra leg­vonzóbb távolságtartás fő­ként az iróniában jelent­kezik. Magyarán: nyom­ban visszavonom azt a té­telemet, hogy mi sem in­dokolhatja a szépelgést, ha irónia feszül vele szembe. Félreértés ne essék, eszemben sincs azt mon­dani, hogy a műalkotásban kizárólag az iróniának van létjogosultsága; eszemben sincs az egyik sablont a másikkal helyettesíteni. Csupán arról kívántam szólni, miként lehet elke­rülni a gerinccsuklandó szépelgést, a lábujjbizser­­gető művészkedést. Ugyan­is szívesebben észlelem egy-egy műalkotás hatását valahol agytájékon, vala­hol szívtájékon. Valahol ott, ahol a lényegi kérdé­sekre érdemben tudok rea­gálni, nem pedig a vegetá­ció rutinjával. Korántsem állítom, per­sze, hogy Gyöngyössy Im­re és Kabay Barna új filmje, az ORVOS VAGYOK nem vetne föl igazán fon­tos, sőt, lényegbe vágó kérdéseket, vagy hogy filmjük eleve érdektelen a ráció és az emóció számá­ra egyaránt. Sőt, azzal, hogy ők is fölfedeznek egy nagyszerű és meggyőző fi­gurát filmük hőséül, aki nemcsak megnyerő, de egyenesen vonzó ember is, voltaképpen nyomban ma­ ca­guk mellé is állítanak. Dr.­­ Szabó István filmbeli alak- L—/~\y ORVOS VAGYOK. Dr. Szabó István egyik betegével 11

Next