Film Színház Muzsika, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-15 / 33. szám

PANORÁMA A LÁNY ÉS A KAGYLÓ Hogyan éli át a család széthullását négy gyerek, akik közül a tizennégy éves Vendula a legnagyobb: er­ről szól A lány és a kagyló című új csehszlovák film, amelyet Jiri Svoboda rende­ző forgatott a barrandovi mű­termekben. Vendulát, aki az alkoholista édesanya helyett szinte anyaként neveli három kistestvérét, Dita Kaplanová alakítja.­­ Képünkön: Dita Kaplanová A lány és a kagy­ló című filmben (Ceskoslo­­vensky Film) NYOLCVAN Nyolcvan éves a szovjet színjátszás egyik nagy öreg­je, Igor Iljinszkij. Pályafutá­sa 1921-ben kezdődött, Me­­jerhold színházában. Ott ját­szotta először az Erdő cí­mű Osztrovszkij-vígjáték Vi­­dtorovját, a derűs vándorko­médiást. Ezt a szerepet most is alakítja a moszkvai Kis Színházban, amelynek 1938 óta egyik vezető művésze. Igor Iljinszkij - aki egyaránt nagy sikert aratott A revizor polgármestereként, a Polos­ka című Majakovszkij-vígjá­­ték Priszipkineként, vagy mint a Farkasok és bárányok Murzaveckija. A sötétség hatalmának Akimja­­ már a némafilm korában is je­lentős filmszerepeket ját­szott, a televízióban pedig rendszeres önálló műsorai vannak. Filmjein kívül a ma­gyar közönség azt a híres tévéfilmjét is láthatta, amelyben tucatnyinál több Csehov-figurát alakított. (A magyar szinkron: Latinovits Zoltán hangátváltozási bra­vúrja volt!) Igor Iljinszkij legutóbbi nagy szerepe, Lev Tolsztoj a Visszatérés című drámá­ban, a Kis Színház színpa­dán, amelyet a szovjet te­levízió is megörökített.­­ Képünkön: Igor Iljinszkij mint Tolsztoj a Visszatérés című dráma tévéváltozatá­ban (MTI Kült. Képszolg.) NAPI HÍREK • A The Times nemrégiben hosszú ismertetést közölt Volt egyszer egy magyar címen Michael Korda feltűnést kel­tett „család­­regény’’-éről. A szerző, Korda Vince fia, jóllehet nem Magyarorszá­gon született — úgy is mond­hatnák­­, érzelmileg elfogult, sőt szenvedélyesen „pesti". A Korda testvérek életét elbeszélő könyv ismertetőjé­ből idézünk néhány részletet: „Michael Korda édesapjá­ról és két nagybátyjáról, Sán­dorról és Zoltánról mesél - mindhárman a brit filmipar „alapító atyái" voltak. Maga Michael Korda jelenleg a könyvkiadói ágazatban tevé­kenykedik, ő a hatalmas New York-i Simon and Schuster kiadóház főszerkesztője. Azt azonban nemigen tudja meg­mondani, miért választotta ezt a szakmát. „Nem én vá­lasztottam - csak úgy bele­csöppentem. Úgy gondoltam, átmeneti megoldás lesz.” Gyermekkora a legkevésbé sem volt tipikus, Angliában született, először még Angliá­ban, azután Amerikában, vé­gül Svájcban tanult, Oxford­­ban járt egyetemre, katonai szolgálatot teljesített. Szülei elváltak, két különböző föld­részen élnek. „Mindenkinek boldogtalan a gyermekkora” - szögezi le Michael Korda, hozzáfűzvén, hogy ő maga sok-sok éven át olyanná akart válni, mint varázslatos nagy­bátyja, Sándor. „Sándor per­sze utánozhatatlan ember volt, nekem azonban rendkí­vül hosszú idő­­ körülbelül 35 év­e kellett ahhoz, hogy ráébredjek: nem muszáj olyannak lennem, mint ő.” „A brit osztályrendszer ta­szított engem. Vannak olyan emberek, mint például Sán­dor vagy George Weiden­feld, akik képesek áttörni a brit osztályrendszeren. Apám egyáltalán nem tett semmifé­le erőfeszítést arra, hogy be­illeszkedjék bármiféle rend­szerbe — semmi különbséget nem látott Bedford hercege és Horthy tengernagy között; szerinte mindketten reakciós elnyomók voltak, tehát rossz emberek. Apám viszont ex­centrikus volt, s az angolok imádják az excentrikusokat.” A Korda fivérek, miután le­telepedtek Angliában, úgy vélték, az angolság és a „há­ziasság” kiegészítik egymást: hamarosan jöttek az angol feleségek, az angol gyerme­kek, angol dajkák és anyó­sok. „Mire mindezt elvégez­ték, meg is unták, hiszen iga­zából Rámát szerették meg Párizst. A gyermekek nevelé­sének ez valószínűleg nem tett jót, hogy a feleségekről ne is beszéljünk — a dolog mindazonáltal eléggé érthe­tő." Michael Korda édesapjá­ról és két nagybátyjáról, Sán­dorról és Zoltánról mesél — 1940., a színhely egy játék­kaszinó, ahol Sándor más ke­let-európaiakkal találkozott. Üldögéltek, ruletteztek, ma­gyarul beszélgettek. Otto Pre­minger egyre haragosabban figyelte a társaságot, végül Kordához fordult, s ráför­medt: „Ide hallgass, fiú, most Amerikában vagytok, beszéljetek németül!” A film világának legendái: 28

Next