Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-22 / 21. szám
NEM VAGYOK KOMIKUS Jack Lemmonról az Új Filmlexikonban a következőket olvashatjuk: „Sajátos humorú, markáns jellemábrázoló képességgel rendelkező, áradó invenciójú komikus.” Ezt az általános véleményt Jack Lemmon igyekszik megcáfolni egy nyilatkozatában. - Nem vagyok vérbeli komikus — mondja Jack Lemmon -, csak eljátszottam a különböző vígjátéki szerepeket, és ez nagy különbség. Nem tehettem meg azt, amit például Jerry Lewis, hogy csak bemegyek a színpadra, szomorúan megállok, és a közönség máris dülöngél a nevetéstől. Ez nála adva van, sugárzik a lényéből a komikum. Nekem mindent meg kellett játszanom. — Mikor és miért szánta rá magát, hogy szerepkört változtasson? - 1972-ben felkínálták a Save The Tiger című film érdekes, drámai szerepét. Nem tudtam ellenállni, bár az is igaz, hogy a feleségem biztatása nélkül nem mertem volna belevágni. De ő tudott a szerepálmaimról... A tét azonban nagy volt, hg nem sikerül: bukott színész, bukott ember lettem volna, csalódtam volna magamban, a közönség pedig bennem. Oscar-díja azonban fényesen igazolta, majd a Kínai szindróma című filmben nyújtott alakításával Cannes-ban elnyerte a legjobb színészi alakítás díját is. És azóta? - Felváltva játszom vígjátékokban, drámákban. A Missing című új filmben ismét drámai szerepem van: egy apát alakítok, aki elindul a Santiagóban eltűnt fia keresésére ... Szép, komoly szerep. De azt hiszem, a közönség nem a könnyekre, hanem a mosolyra fog emlékezni velem kapcsolatban. És ez jól van így ... (Ciné Revue) KORUNK Leningrádban nemrég nyílt meg fiatal művészek kísérleti színpada, a Korunk. Főrendezője Alekszandr Kinyicin azokból a volt növendékeiből válogatta össze az új színház együttesét, akik a főiskolán 1978-ban végeztek, és a fiatal együttesek pozsonyi seregszemléjén első díjat nyertek. Alekszandr Kinyicin elve: a színészközéppontú színház. „Sztanyiszlavszkij, Mejerhold vagy Ljubimov módszereit más rendezők is alkalmazhatják - mondja az új színház főrendezője -, eredményeiket felhasználhatják. De Borisz Scsukint vagy Alla Taraszovát nem lehet alkalmazni. Az igazi színész mindig megismételhetetlen egyéniség. Színházunk arra törekszik, hogy a legváltozatosabb kifejezési formákban — dráma, vígjáték, pantomim, ének, tánc stb. - tegye lehetővé a színészegyéniségek kifejlődését. Próbaperiódusunk sokkal hosszabb, mint más színházaké. Tulajdonképpen tovább folyik nálunk a színészi nevelés. A társulat tagjai mindent maguk csinálnak: ők díszleteznek, világítanak, ügyelnek, ők a kellékesek ...” Képünkön: Ljudmila Hlopotova és Szergej Kusakov a Profilból és szemközt című előadásban, amelyet Vaszilij Suksin novelláiból dramatizáltak a Korunk tagjai. PANORÁMA HÁROM A KISLÁNY Marthe Keller, Nelly Borgeaud és Sabine Haudepin néhány évvel ezelőtt együtt szerepeltek a Három nővér című Csehov-drámában. A véletlen most úgy hozta, hogy ismét összekerültek, ezúttal az Emballage perdu, azaz A csomagolást beleértve című Vera Feyder-darabban. A három színésznő között legismertebb Marthe Keller, aki hol amerikai, hol francia, hol olasz filmben játszik, de közben arra is jutott ideje, hogy Ausztriában forgasson néhány jelenetet Richard Burtonnel a készülő Wagner-filmben. Nálunk a Szalad, szalad a külváros, Bobby Deerfield és a Fedora című Marthe Keller-filmet vetítették. A filmszínésznő ugyan Svájcban született, de a Ciné Revue „a legelragadóbb francia exportként” tartja számon. (Ciné Revue)