Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-05 / 23. szám
4 EZT LÁTTUK A MOZIBAN Szatirikus vígjátékot ígér a KAPARJ, KURTA... cím és az a néhány indító jelenet is, amelyben egy prágai panelház egymással rivalizáló két szomszédos családjával ismerkedünk. Novákékat és Bartacekékat egyaránt a kapzsiság jellemzi. A munkabéréhez mindegyik hozzászerez még valamit, hogy megfeleljen annak az életelvnek, amelyet az eredeti csehszlovák cím így fogalmaz meg: ami otthon van, csak az számít. Vajon mi vár az útjukba keveredett naiv nagypapára és a terveikbe sehogy sem illeszthető szerelmi kapcsolatra, amely a két család legfiatalabb tagjai között keletkezik? Petr Schulhoff, a film írója-rendezője hamar kiábrándít a várakozásainkból. Tudtunkra adja, hogy nem megtévedt nyárspolgárokról van szó, hanem eleve csalásra, lopásra, valutázásra berendezkedő, jellemtelen emberekről, akiknél a kisebb svihákságok csak pihentető kikapcsolódást jelentenek. A tét ily módon a jellem- és társadalomábrázoló szatíra bonyolultabb és érdekesebb feladványából leegyszerűsödik arra a kérdésre, hogy kit mikor csapnak be, és ki lesz végül is, aki igazán felsül ebben a rosszat roszszul versenyeztető vetélkedésben. A nagypapa béketűrően viseli el az ide-odahurcolást, a fiatalok meg maguk sem jobbak a szüleiknél. Egyszóval nincsenek érdeklődést keltő ellenfelek. A néző az amatőr bűnözés különféle változataival (raktárból csenés, építkezésről lopás, apróhirdetéses becsapás, valutázás) ismerkedik egyre fáradóbban, és hálás egy-egy humoros pillanatért is ebben a celluloidra vett szellemtelen bűnlajstromban, ahol az egysíkú szerepek nem adnak igazi játéklehetőséget a színészeknek sem. K. L.* Mosolyogtató, olykor nevettető, de mindenképpen felejthető két óra jut mindazoknak, akik végignézik a SZEXIS HÉTVÉGE című olasz—francia film négy epizódját. Találkozhatnak sztárokkal — Roger Moore-ral, Lino Venturával, Gene Wilderrel és Ugo Tognazzival, figyelhetik — már akiket ez különösebben érdekel —, mire képes mostanában a hajdan oly szellemes és karakteres rendező, Dino Risi vagy a mindigmesterember Edouard Montaldo; irigykedve vagy kárörvendezve gondolhatnak továbbá — összevetve saját tapasztalataikkal — a jólrosszul eltöltött hétvégék „hőseire”, szóval mindenfélére alkalmat ad a film. Csak arra nem, hogy megértsük, miért kellett négy epizódra, a történeteket pedig négy városra szétmérni, hiszen közülük három akár egyetlen ház egyetlen emeletén is lejátszódhatott volna. London, Párizs és Róma utcái, házai, kastélyai pusztán dekorként szolgálnak, „nemzeti sajátosságokról”, karakterről szó sincsen. Csak Gene Wilder amerikai hétvégéje tipikus a maga habókos bohóckodásával, s az idétlenkedést nyakonöntő hollywoodi pszichologizálással, mely — s ez még a pszichogiccs ellenére is tagadhatatlan — az egyetlen valóban szexis víkend. De hát — tudjuk — nemcsak a szemesnek, bolondnak is áll a világ. H. I.* *■ Krutovban, az álmos és mélabús kisvárosban a kereskedők feketézéssel, csempészéssel harcolnak a szovjet hatalom ellen. Rejtegetik az árut, prémeket, műkincseket juttatnak ki az országból, s e bűnös üzelmekkel egyre hízik, ragad pénztárcájuk, miközben a derék munkások keményen megdolgoznak a betevő falatért is. Leonyid Makaricsev, A FESTMÉNY TITKA című szovjet ifjúsági kalandfilm rendezője alaposan lehúzza a keresztvizet a „nép ellenségeiről”, a burzsujokról, akik természetesen a forradalom bukásában reménykednek. De az árulók, üzletelők eszén még a gyerekek is túljárnak — emeli fel intőn a mutatóujját a rendező. A Forradalmi Múzeum éber igazgatója és lelkes segítői, három maszatos képű fiúcska, ugyanis visszaszerzik az értékes XVII. századi festményt, egy bánatos szemű, fáradt öregember portréját. Szerelem nélkül már az ifjúsági film sem film, így a „lélegzetelállítóan izgalmas” nyomozás mellett a lányosan szép Andrian és a titokzatos Marseillaise románcát is végigizgulhatjuk, s a film végén velük együtt andalgunk a boldog jövő felé. A Tarkovszkij-filmekből ismert Anatolij Szolonyicin elegánsan játsza el Kondratyin, a csempész szerepét, derűt, csipetnyi elnézésre méltó csibészséget lopva a figurába. Koltai Ágnes SZEXIS HÉTVÉGE. Egy félreérthetetlen jelenet