Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-11 / 24. szám

A Wagner centenáriumi év alkalmából öt hangver­senyt rendeztek Szegeden. Koncertpódiummá avatták a filmszínház dobogóját, amelynek nézőteréről lelkes ovációval köszöntötte a kö­zönség a Nemzeti Színház népszerű dirigensét, Várady Zoltánt. Pályafutásának ne­gyedszázados jubileumára választotta a programot, vállalva a szervezéstől a be­tanításig a produkció min­den gondját. A hangversenyről rádió­­felvétel is készült, a helyi sajtó pedig több cikkben méltatta a szegedi zenei élet sokoldalú munkáját. Vára­dy Zoltánt, a színház opera, operett repertoárjának hí­res beugrásaiért is becsült, megbízható karmesterét, a konzervatórium tanárát, a vérbeli pedagógust, a nép­művelőt, a munkás énekka­rok vezetőjét, aki nemcsak a Tisza-parton, hanem szer­te az országban, külföldön is elismeréssel szolgálta a zenekultúrát. A lapok hasábjain tolmá­csolták a közvélemény ja­vaslatát: a Wagner zenéjé­ben otthonos, stílusa lénye­géig hatoló művésznek le­hetőséget kellene nyújtani egy teljes Wagner-mű be­mutatásához, vezénylésé­hez, hiszen Várady az em­lékezetes szegedi Wagner - kultusz idején Vaszy Vik­torral felváltva vezényelte A bolygó hollandi, a Tann­häuser, a Lohengrin előadá­sait. — Megvalósult szívügyem volt a Wagner-hangver­senysorozat — mondotta a jubiláns. — A Tannhäuser mellett a Szegeden még nem játszott Parsifal­ból, Az istenek alkonyából, A nürn­bergi mesterdalnokokból mutathattam be részleteket. Gyimesi Kálmán, Szabady József, Vámossy Éva, Var­sányi Mária, Réti Csaba, Bárdi Sándor, Kenesey Gá­bor, a színház ének- és ze­nekara, a Délép Szegedi Zenebarátok Kórusa volt segítségemre pályám leg­emlékezetesebb önálló fel­adatában ... (erdősi) A JUBILÁLÓ VÁRADY ZOLTÁN GYEREKSZÍNHÁZ-SOROZAT A Kölcsey Művelődési Központ „Gyerekszínház” sorozatában, melyben Deb­recenben amatőr színjátszó együttesek léptek fel eddig, most Csukás István Ágacs­ka című mese­játékának be­mutatásával a Csokonai Színház fiatal művészei vesznek részt. A színészek tehetséggel, kedvvel játsz­­szák a darabot, ez a fő titka a nagy közönségsikernek. Rendezte: Szegi László, sze­replő színészek: Kállai Bori, Vándor Éva, Böröndi Ta­más, Sziki Károly, Rosta Sándor. Képünk: az előadás egy jelenete.­ ­ PÁRBESZÉD • Kőhalmi Tímea (1162 Budapest, Hársfa u. 60.) ol­vasónk írja: „Szeretném megtudni, hogy Turay Idának és Tolnay Klárinak melyik színházhoz írhatok, ahonnan to­vábbítják a művésznőkhöz levelemet. Azt hiszem, nem­csak én, hanem mások is szeretnék tudni, hogy egyes művészek melyik színházhoz vannak leszerződve. Szeret­ném megkérdezni, hogy miért nem közli ezt az újság, mint ahogy azt évekkel ezelőtt tette." • Tolnay Klári a Madách Színház tagja. Azt ajánla­nánk, hogy Turay Idának a Thália Színház címen írjon, ahol néhány alkalommal vendégként fellépett. Egyéb­ként­ valószínűleg félreértette korábbi közléseinket. So­hasem zárkóztunk el az elől, hogy megírjuk, melyik mű­vész melyik színház tagja. Magáncímek kiadására nem vállalkozunk. Részben azért, mert legtöbb színészünk lakcímét nem ismerjük, részben pedig azért, mert nem érezzük feljogosítva magunkat arra, hogy az esetleg is­mert címeket publikáljuk. • Gábori János (1098 Budapest) olvasónk hosszabb levelet küldött szerkesztőségünknek. Úgy érezzük, reagá­lásának őszintesége és gyorsasága megérdemli, hogy a levelet teljes egészében közöljük: „Most olvastam el legújabb (23.) számukat. Mit mondjak? Meg vagyok döbbenve. Sőt! Azt hiszem, ez nem is fedi pontosan a valóságot. Fel vagyok háborodva! Kétszer is el kellett olvasnom az „Egy előadás különös sorsáról" című cik­küket, amíg fel tudtam fogni, hogy a Ljubimov rendezte Háromgarasos opera végleg lekerült a műsorról. A Há­­romgarasos ... — és most biztos vagyok benne (ilyen is kevés adódik az ember életében), hogy nemcsak a saját nevemben szólok — az utóbbi évek egyik legnagyobb csodája a magyar színházi életben. Udvaros Dorottya, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Gelley Kornél, Dörner György és a többiek pazar alakítását egy életen át fo­gom őrizni a szívem és emlékezetem legmélyén. És ezt már senki sem veheti el tőlem! Az a színházi vezetés sem, amelyik nagyvonalúan, könnyű szívvel pontot tesz egy sikerszéria végére. A Háromgarasos . . . közönséget vonzó, nagy siker. Éppen ezért érthetetlen, hogy pont most, amikor annyi törekvés irányul arra, hogy a színház ne csak művészileg, hanem gazdaságilag is sikeres le­gyen, van olyan színház, amelyik le tud mondani tán legnagyobb kasszasikeréről. A Nemzeti jelenlegi reper­toárját nem érzem olyan erősnek, hogy ne férne el rajta a Háromgarasos ... A Katona József Színház műsorában már több a kiemelkedő előadás, de éppen ez a színház az, amelyik repertoárjába talán a legszervesebben illesz­kedhetne bele a Háromgarasos. . . (Nem is beszélve arról, hogy Székely Gáborék meghívására jött Ljubimov rendezni.) A Katona József Színház ebben az évadban rendkívül magas színvonalú, érdekes előadások egész sorát hozta létre. Hát most bizonyíthat a nagyon szim­patikus vezetőség, hogy figyel színészeinek igényeire. Nagyon szeretném, ha Vámos László és Székely Gá­bor nyilatkozata megjelenne a Film Színház Muzsiká­ban az üggyel kapcsolatban. Ők mivel magyaráz­zák a történteket. Az se lenne baj, ha esetleg ön­ként tollat ragadnának, és megírnák válaszlevelüket. (Éppen ebben a számukban mutat erre példát Szőnyi G. Sándor, akinek minden sorából a színház szeretetét ol­vashatja ki az olvasó. Keserűségét teljesen meg tudom érteni, és csak azt kívánhatom, hogy egy ilyen ember ne vesszen el a magyar színház számára.) Elnézésüket kérem, hogy kusza soraimmal untattam önöket, elra­bolva a drága idejüket, de az indulat annyira dolgozott bennem, hogy úgy éreztem, most kell leülni és megírni ezt a levelet. Még egyszer köszönöm, hogy végigolvasták ezt a levelet, és abban a reményben búcsúzom, hogy a Háromgarasos opera ügye színészek és nézők számára (ez esetben ráadásul megegyezik) megnyugtatóan ren­deződik.” • Riportjaink, írásaink olvasói visszhangja mindig na­gyon fontos számunkra. Bizonyság erre: a részletes köz­lés.

Next