Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-18 / 25. szám
NAPLÓ SARAGOSSA BAND Július 11-én és 12-én mutatkozik be a Kisstadionban a Saragossa Band. Hat évvel ezelőtt, a nagy európai diszkóláz idején alakult ez a héttagú együttes Münchenben, s pillanatok alatt feliratkozott a slágerlisták élére a Big Bamboo című dallal, melyet Alfred Rudek írt. A gyors siker nem ártott meg tagjainak, akik mesterei lettek a slágerkészítésnek. Európa diszkóklubjaiban a hetvenes évek vége óta sorra csendülnek fel új szerzeményeik. A latin zene világát idéző, szamba ritmusú Disco-Boogie-Boogie után a jamaikai népzenére emlékeztető Rasta Man, majd az európai pop és rock stílusjegyeit is magán viselő Zadabak, Ginger Red, Pal Pleuer és legutóbb a hosszú időn át toplistás Agadou. Időközben megváltozott az eredeti összeállítás, a Dzsingisz Kán és a Boney M. mintájára nemzetközi legénységgel hajózott tovább az együttes a sikerek felé. Tagjai között brazil, szenegáli, német és lengyel előadók is helyet kaptak. Emellett stílusának változása is hozzásegítette, hogy az NSZK határain túl is jelentős sikereket érjen el. Az együttes nevét viselő címmel jelent meg az első albuma, amelyre még az akkor divatos karib-térségi népzene nyomta rá a bélyegét. A második LP dalainak gyökere viszont a reggae mellett már a kemény rock és a blueszene határáig eljutott. Az igazi telitalálat azonban az örökzöld slágerekből összeállított egyveleg, a Za Za Zadabak volt, amelyet több mint 250 ezer példányban adtak el az NSZK- ban, így aranylemez lett. Tulajdonképpen erre pályázik az együttes új albuma is, amelyre az előző erényeit igyekeztek átmenteni. A Saragossa Band azon kevesek közé tartozik, amelyhosszabb idő óta meg tudta őrizni előkelő helyét a popvilág élvonalában. ÚJ SZEREPLŐK AGRIA JÁTÉKSZÍN Az elmúlt hetekben új szereplők mutatkoztak be a Bizet C-dúr szimfóniájára tervezett Balanchine-baElkészült az Agria Játékszín programja. A rendezvénysorozat középpontjában idén is a színházi események állnak. A fő műsorban Szigligeti Ede Liliomfi című zenés vígjátékát adják elő — Marton László rendezésében — a líceum hatalmas barokk udvarán felállításra kerülő szabadtéri színpadon; címszereplő: Rudolf lettben. Ők láthatók képünkön: Pártay Lilla és Jezerniczky Sándor. (Fotó: Mezey Béla Péter. A darabot július 7- én mutatják be. Ezt követően kilenc estén át láthatja a közönség. Színházi előadások színhelye lesz a nyáron az egri vár tömlöcbástyája is, ahol a délutáni órákban játsszák majd Kiss Irén Csontváry (A világhódító bűn) című művét Valló Péter rendezésében. Csontváry: Szakácsi Sándor. BÁRDOS LAJOS DIRIGÁL . Bárdos Lajos zenei életünk legcsodálatraméltóbb jelensége. Országszerte árad felé a szeretet, mindenütt éneklik kórusműveit, habzsolva okulnak zenetudományi könyveiből és amikor egy-egy előadáson megszólal, a hallgatóság szívébe vési minden szavát. Legutóbb a Fészek Klub zsúfolt nagytermében, Szabó Helga kezdeményezésére és kutatómunkája nyomán, fölelevenítették az 1930-as évek elejének azt a korszakát, amikor Bárdos Lajos Kertész Gyulával együtt valósággal a semmiből hozta létre a Magyar Kórus című folyóiratot. Ebben publikálták legelőször Kodály énekkarait, Bartókét, Bárdosét, Kerényi Györgyét és azokét, akik megteremtették az akkori új magyar kórusirodalmat. Majd Bárdos Lajos megszervezte az Éneklő Ifjúság országos mozgalmát, az 1934-es áprilisi nagy jelentőségű hangversenyt azzal koronázta be, hogy közös éneklésre serkentette az ott szereplő énekkarokat, a nézőtéren ülő közönséggel együtt. Kodály Zoltán Berzsenyi soraira írt Magyarokhoz című kánonját dirigálta gyújtó lánggal. És ugyanezt a forró hangulatot keltette életre most, amikor annyi évtized után a Fészek Klubban dirigálta el Kodály kánonját. Bárdos orvosi parancsra jó néhány esztendővel ezelőtt letette varázslatos vezénylő pálcáját, és most Kodály kánonjának megszólaltatásával új ünneppé avatta ezt a szép délutánt a Fészek Klubban. (gm) Fotó: Mezey Béla RÁDIÓ: A HÁTTÉR Bor Ambrus mentegetőzve írja rádiójátékának, A háttérnek előzetesében, hogy szívesebben írt volna tényeket rögzítő, valódi okokat feltáró eseményjátékot, de csak a napi hír négy halottja a tény rádiójátékában, a többi a képzelet szüleménye. Valóban, a tényirodalomnak megvan az az előnye, hogy feltétlenül hiteles (hacsak nem élnek vissza vele), de mégiscsak pórázra köti az alkotói képzeletet. Azt a képzeletet, amelyet — legalábbis úgy értelmezem nyilatkozatát — Bár Ambrus nem sokra becsül. De aztán (mint ez gyakran előfordul) az alkotás rácáfol a szerzőjére. A „tragédia” a rádiójátékának csak kiindulópontja, ugródeszka, s az író képzelete, beleélőképessége végül nagyon pontos helyzetfelmérést, szociológiai hitelességű alkotást hoz létre — akár tényirodalomnak is megfelelne. Ami azonban többlete, általános érvényessége, finom pszichológiai megfigyelései — az író nem egyetlen eseményből, hanem gazdag élettapasztalatából merít. Sőt, mi több: csupán a kiinduló tény, a négy halott tűnik fikciónak, hiteltelennek, még a rádiójáték szerkezetébe is nehezen illeszkedik bele; a változtathatatlan, de egyszeri tény ellenáll a művészi megformálásnak. Vagyis a tragikus eset, amely a valóságban véletlen szerencsétlenség volt, nem válik drámaivá. Bár Ambrus darabjában nem a halál a drámai és megrázó, hanem az élet. Siklós Olga rendezése aprólékos műgonddal épít fel minden jelenetet. A részletek azonban pontos funkciót kapnak a darab egészében. Érzékletes a színészi játék is, külön kiemelendő Gábor Miklós, aki az öregedő szerető összetett, ellentmondásos figuráját árnyaltan, irónia és sajnálkozás vegyülékével játszsza — a darab legjellegzetesebb színét adva. Játéka ugyanakkor készségesen alkalmazkodik a többi szereplőéhez. B. Fazekas László