Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-18 / 25. szám
ti csillapíthatatlan nosztalgia. Horváth János, Szekfü Gyula, Szabó Dezső, a csalódott nyelvész, aki tízezer céduláját égeti el, hogy nyelvészettel soha többé ne foglalkozzon. És Kodály tanár úr ... Nem tudom, hányan élték át ennek a nosztalgiának a varázsát a képernyő előtt. De azok, akik csak egyszer is átléphették a kollégium küszöbét, bizonnyal néma tisztelgéssel szemlélték a Mária Terézia sárgára festett falakat ott a Ménesi úton. Sőtér István a magyar értelmiség útját ábrázolja monumentális regényeiben, s a XIX. század uralkodó eszméit nagyszabású monográfiáiban. Kár, hogy a pályája felidézésére szánt műsor csak közvetetten jelezte az alkotó igényét arra a nagy szintézisre, melyet elbeszélése hősének munkásságából hiányol. Erkölcsnek Sőtér azt nevezi, ha betöltjük rendeltetésünket, és elvégezzük a reánk bízott nagy munkát. Hell Zoltán (eredeti mintája Lotz János) lángelméjű tanulmányokkal veti meg a nyelvek összefüggésének rendszerét, de magát a rendszert még akkor sem alkotja meg, amikor hazatér a budapesti egyetemre, s itt keres ugyanolyan tanítványokat, mint amilyen ő volt egykoron Gombócz úr katedrájának lépcsőjén. Többszörös illúzió. Egyetlen Hell Zoltán nem csinál nyarat, s az őszben lehetetlen fellobogtatni a nyár tüzeit. A csalódás és a kudarc elkerülhetetlen. Sőtér elbeszélésének tévéváltozata korrekt munka volt: Lengyel György nem kisebb intellektuális írón edzette tudását, mint Illés Endre művészete. A szereposztásban mégis tévedhetett. Szabó Sándor például nagy színész, de azt képzelte, hogy egy profeszszor minden szava jelentőségteljes és komor. Volt a bemutatott műben valami negédes fennköltség, s ez aligha Sőtér hibája. A PEDAGÓGIÁRÓL amúgy is több szó esett ezen a héten. A HÉT bemutatta azt a budafoki iskolát, melyben komplex művészeti képzés folyik, a batikolástól a zenélésig. Remek kezdemény. Ha már az Eötvös kollégiumot — vélt demokratizmusból — szétverték, kellenek olyan műhelyek, akár az alsó fokú oktatás szintjén, ahol szélesebb körű oktatás folyik, mint a normál tagozatos taposómalmokban. Elkelne az ilyen iskola, fejtegette Hajdú János az ország más helyein is. Még Budapest többi kerületében sem ártana egy-két komoly műhely, egészíthetjük ki gondolatmenetét. A Hét egy másik riportja arról faggatta a fiatalokat, hogy ki a példaképük. Akadt. Hogy azonban a kérdésfeltevés elég értelmes-e, arról nem vagyok meggyőződve. Tőlem amint kérdezik, máris van példaképem. Nekem a példaképem olyan televízió, ahol földhöz ragadtabb dolgokkal foglalkoznak, mint az e heti. Szegény Lotz Jánosnak nem sikerült megalkotnia a nyelvek rendszerét, írt azonban egy-két múlhatatlan tanulmányt. A mi nemzedékünk egy leomlott Eötvös kollégium siratófalánál is optimista. Megelégszik egy-két formás töredékkel. Aktatáskánkban, mint Hell Zoltán, befejezetlen műveket hordozunk, erkölcsünk az, hogy azt írjuk meg, amire képesnek ATOMZSAROLÁS. Kern András Szentmihályi Szabó Péter sci-fijében 0 ALPHAVILLE. A két főszereplő: Anna Karina és Eddie Constantin (középen) 0 PIROS PÜNKÖSD. Cseke Péter és Szabó Sándor a Kortársunk: Sötét István című adásban (lent) érezzük magunkat.23