Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-18 / 25. szám
bet. Egy címlapunkon erőnek erejével nem akart szépnek látszani. A mosolyt messzire száműzte. Azt mondta — ha talán nem is szó szerint: — Véget ért nálam a tiszta homlokú gyereklány kora, mostanra egy érett asszonyi arcnak jött el az ideje. Ez volt a magaválasztotta új Törőcsik-image? — Ha úgy volt is, dehogy akartam én csúnya lenni. Csak olyan, amilyen vagyok. Ma bizony megint festeni kell magunkat, mivel külsőségekben kezdünk visszatérni egy dekoratívabb színészképzethez. Ennek én már ugyan nem fogok utána menni... És ha csak tőlem függne, hogy szép legyek. Makk Karcsi, régi jó barátom, A téglafal mögött című Déry Tibor-filmet rendezte. Kihívott, kedvesen adott nekem benne egy szerepet: játsszam el. Én azt mondtam neki: — Nézze, Károlyom, én ezt megcsinálom magának most flanellruhában, a konyhaasztal mellett, de legközelebb akkor hívjon, ha Christian Dior-jelmezbe öltözhetem, drága prémek lesznek rajtam, és agyon leszek festve és frizírozva. Legközelebb csakugyan kihívott egy újabb Déry-filmhez. A Vendéglátáshoz. Jó szerep volt — flanellruhában, konyhaasztal mellett. Hát így legyen szép az ember ... — 1958-ban bocsátotta útjára a főiskola. Hogyan is történt? — Úgy, hogy nekem a diplomaosztó ünnepségen Olty Magda, a főigazgatónk diploma helyett egy szál virágot nyújtott át. Valamennyi évfolyamtársamnak kiosztotta az oklevelét, az enyémet csak felmutatta, s azt mondta, hogy ezt akkor kapom meg, ha a még hiányzó három vizsgámat és az államvizsgát utólag leteszem. A szál virág szeretetteljes búcsúztatásom jelképe volt. (Folytatjuk) Cannes-ban a bársonyköpenyben, Dósai Istvánnal Egy sorrentói magyar filmhéten Vittorio Gassman díjat nyújt át Elegancia ... Balázs Samuval A szerelem ára című Shaw-darabban