Film Színház Muzsika, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)
1983-07-30 / 31. szám
LU NAPLÓ A DON JUAN MISKOLCON Az idén már a harmadik évadjához érkezett el az a stagione jellegű operatársulat, amely Nyári Zenés Színház névvel működik Miskolcon, a városi művelődési központ pártfogásával. 1981-ben Cimarosa vígoperájának, A titkos házasságnak sajátos hangulatú színpadra állításával kezdték el működésüket, tavaly egy merész avantgarde egyveleggel, s Mozart Don Juanjának bemutatójával növelték a repertoárt. Ez utóbbi ebben az esztendőben is műsoron maradt. Hegyi Árpád Jutocsa következetes rendezői elgondolással állította színpadra képzelete Don Juanját, azt a hőst, akit végső soron a legemberibb világ megismerését célzó indulatok, az örök útonlevés a bizonyosság felé, a újbóli felkerekedések motiválnak. Ebben a szellemben interpretálta Don Juan alakját Gárday Gábor, oldalán a Leporellót megformáló Szüle Tamással; mindketten kitűnő színészi érzékkel, szellemes zenei játékossággal és feszültségteremtő erővel léptek színpadra. A három női szerepet Csonka Zsuzsa (Donna Elvira), Molnár Anna (Zerlina) és Kovács Brigitta (Donna Anna) énekelték. Don Ottaviót Kállay Gábor, Masettót pedig Schwimmer János keltette életre, az előadáshoz hű felszabadultsággal, s karikírozó képességgel. Bódy Józsefet a kormányzó szerepében hallhattuk. A miskolci művészekből álló zenekart a társulat zenei vezetője, Selmeczi György, illetve Kovács László vezényelte. Ferencz István ötlettel teli, de fegyelmezett díszletei, és Máger Ágnes lírai oldottságú jelmezei tették teljessé a produkciót. D. Sz. E. Képünkön: Gárday Gábor, a miskolci Don Juan (Fotó: Jármay György) Az István, a király című rock-opera, Szörényi Levente és Bródy János műve augusztus 19—20—21-én kerül a közönség elé. Az eddigi híradásokkal ellentétben az előadásnak nem az Óbudai Amfiteátrum, hanem a Városliget királydombján ad otthont. A Magyar Filmgyártó Vállalat Budapest Stúdiója úgy döntött, hogy elkészíti az első magyar rock-opera-filmet. Az augusztus 19—20—21-i előadáson, amelyen közreműködik az egykori Illés együttes, Koltay Gábor rendező hat kamerával rögzíti az egyes részleteket. A film többi részét más magyarországi történelmi helyszíneken forgatják. A produkcióban 400 táncos — a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese és a Népszínház tánckara, valamint budapesti és vidéki néptáncegyüttesek — működik közre. Harminc kaszkadőr és számos más közreműködő segíti a munkát. Nehéz feladatot jelentett a szereplők kiválasztása, mert kevés az olyan, az adott szerepre alkalmas színész, akinek az énekhangja is megfelelő. István király szerepét az eddig kevésbé ismert Pelsőczy László alakítja, s az előadásban jelentős szerepet kapott Berek Kati, Sára Bernadett, Juhász Jácint, Balázsovits Lajos, Szakácsi Sándor, Balázs Péter, Hűvösvölgyi Ildikó. A hazai rock-élet néhány jeles előadója szerepel: Vikidál Gyula, Nagy Ferenc, Deák „Bill” Gyula, Schuster Lóránt fellépése igazi újdonságnak számít. A rock-opera zenei anyaga lemezen is megjelenik, és még az év vége előtt a lemezboltokba kerül. A film zenefelvételei az MHV Rottenbiller utcai stúdiójában készültek. A képen Victor Máté, Asztrik apát megszemélyesítője, mellette Szörényi Levente, Bródy János, Szörényi Szabolcs, zenei rendező és Kálmán Sándor hangmérnök. ( K) ISTVÁN, A KIRÁLY A DUNAKANYAR ÉS VALAMI MÁS Néző csak ül és nem tudja, mit csináljon. Az ajándékot természetesen nem iilik visszautasítani, akkor sem, ha lerohanják vele, akkor sem, ha nem tetszik, sőt, ez utóbbi esetben megjegyzéseket sem illik tenni. A néző tehát ül, tapsol és megkísérli a helyzetelemzést, magában, hogy abból a művészek mit se vegyenek észre. A főműsort, a maga szintjén ki-ki tisztességesen megoldotta. Karinthy Dunakanyar című egyfelvonásosa nem új feladat Koncz Gábornak és Csongrádi Katának, csak most éppen Debrecenbe, a Művelődési Központ Miniteátru áztába rándultak ki vele. A miniteátrum több évi, Pinczés István helybeli kezdeményezése, lelkes és eredményes munkája ezennel megszakadt. Nem tudni miért a kényelem, hogy importált előadással helyettesítik szép vállalkozásukat. Az eső miatt ugyan a konferenciateremben tartották meg az előadást, de a helyszíncsere aligha változtatott lényegesen a produkción. Azon tudniillik, hogy Koncz Gábor lezserül, a kisujjából rázta a Dunakanyar egyik preszszójában ágáló hős figuráját, Csongrádi Kata pedig valószínűleg az eredeti helyszínen sem tudott volna egyedi arcot kölcsönözni a presszósnő alakjának, ő tett többet az előadásért, de kevesebb sikerrel: bár játéka nem volt híján a hangulatteremtő erőnek, Koncz Gábor kihadarta magából a szöveget. A meghökkenést az okozta, ami a játék végeztével következett. Az est három vendége — Lelkes Péter zongoraművész is részese volt, néhány melódia erejéig a presszóbeli hangulat megteremtésének — körülbelül negyvenperces, a meghirdetett est műsorán nem szereplő, műsort adott, a közönség iránti megbecsülés jeleként. Ez volt az „ajándék”: Lelkes Péter eljátszotta a Kék rapszódiát, Koncz Gábor részletet mondott készülő regényéből, majd elszavalt egy Veres Péter verset, Csongrádi Kata pedig, operettdalokat énekelt, s egy dalocskát, mely szemérmes vallomása szerint saját szerzeménye. A feszengő Néző első reakciója: talán a világ- és magyar irodalom, valamint a zeneirodalom nagyjai nem nyújtanak elégséges alkalmat, a sikerhez, hogy a saját műalkotásaik felé fordulnak?; milyen kiszolgáltatottá teszi őket ez a leplezetlen sikervágy — de önmaguk ilyen leplezetlen kiszolgáltatása inkább zavaró, mintsem elragadó megnyilatkozás. A „legális” próza - és zeneirodalom azért jobb. Mert lehet, elméletileg, hogy Koncz Gábor tolla alatt egy remekmű készülődik, s az is elképzelhető, hogy kötelesen új magyar zeneszerzőt üdvözlünk Csongrádi Katában, de a zsengéket olykor célszerűbb rejtegetni. Különösen az úgynevezett vidéki nézők elől, akik, a fővárosi művészek vendégjogait tiszteletben tartva, nemigen engedik meg maguknak a nemtetszés látványos kifejezését. Kár. Cs. Nagy Ibolya 20