Film Színház Muzsika, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-30 / 26. szám
BUDAPESTI BESZÉLGETÉS STEFAN HEYMMAL AZ ETHÁN-KONFAKTUS ÉRVÉNYESSÉGE Stefan Heym a mai német irodalom doyenje. Áprilisban múlt hetvenegy éves. Mozgalmas élete során évekig élt emigrációban, először Csehszlovákiában, majd Amerikában. 1952- ben tért haza az NDK-ba, ahol jelenleg él. Ma is fürge és fáradhatatlan. Szinte minden évben jelenik meg új könyve. Budapestre egy napra érkezett a Dávid király krónikájából készült rockopera bemutatójára. — Volt-e valaha kapcsolata a színházzal? — Egy korai gyerekszínházi adaptáción kívül, amelyet még Prágában készítettem a Tom Sawyerből, soha. Írtam ugyan néhány színdarabot, szerencsére egyiket sem mutatták be. Igaz, sokan mondták már, hogy dialógusaim kiválóan alkalmasak színpadra vagy filmre. (A Glasenapp-ügyből készült is film Hollywoodban.) De sohasem gondoltam arra, hogy valamelyik művemből rockopera lesz. Ez a műfaj eddig teljesen idegen volt számomra. — Azonos értékű lehet-e a színpadi adaptáció az eredeti művel? — A színpadra alkalmazás kérdése számos problémát vet fel. Kétségtelen, hogy egészen más jellegű alkotás jön így létre. Hiszen a színpad törvényei eltérnek a prózáétól. A regény részletező leírásából sokszor csak a tömör dialógus-sor marad. De ha a színpadi változat meg tudja őrizni a mű szellemiségét, akkor művészileg egyenértékű lehet az eredetivel. — Létrejött ez az azonosság A krónikás esetében? — A színpadra alkalmazás és a megzenésítés ötlete, amellyel a Rockszínház vezetői megkerestek, először nagyon meglepett, később pedig izgatni kezdett. Jártam is itt egyszer az előkészületek alatt. Természetesen vannak eltérések a regényhez képest, hiszen a mellékszálak nem bonthatók ki a színpadon teljes egészében. Itt nagyobb szerephez jut a főszereplő Ethán két fia, és ezáltal a befejezés is némiképp módosul. A megvalósult eredményt kitűnőnek tartom annak ellenére, hogy nem szeretem az opera műfaját. Mindig nagyon komikusnak tartottam, hogy emberek szembeállnak egymással a színpadon és dalra fakadnak. Erről a furcsa színpadi formáról azonban hamar elfelejtkezünk, ha igazán jó az opera. — A Dávid király krónikája nevezhető-e a személyi kultusz parabolájának? — Is. De ennél általánosabb, összetettebb jelenségről van szó. Az Etnánkonfliktus, azaz az írástudó és a hatalom viszonya nemcsak a szocialista országokban létező probléma, hanem mindenütt a világon. A „megírható-e az igazság, és hogyan?’ dilemmája minden korszak történetírására érvényes. Hiszen már a Bibliához is készült exegézis, vagyis hivatalos szövegmagyarázat. Ezeket az értelmezéseket kijelölt szerkesztő bizottság hozta létre több száz évvel később az eredeti műnél. Dávid király legendájának kialakítására tehát tudatos intézkedések történtek. A történetírás ellentmondásos gyakorlatára így már a legelső mű, a Biblia is példa. — Alapvetően minden művében a történelem foglalkoztatja, amely életének is legszemélyesebb élménye. Ezen belül elsősorban a huszadik századi német történelem. — Legújabb könyvem is Németország történetének egyik érdekes epizódját dolgozza fel. 1945-ben a szászországi Schwarzenberg járásban, amely egy ideig nem volt megszállás alatt, demokratikus kormány alakult határozottan szocialista törekvésekkel. Fennállása két hetének története a regény, amely a valóságból kiindulva a ,mi lett volna, ha’ fikciójával kacérkodik. Történelmi fantáziajátéknak is nevezhetném a Schwarzenberg című regényemet, amely — akárcsak az utóbbi öt könyvem — az NSZK-ban jelent meg. Nagyon jó lenne, ha ezek a művek nálunk, az NDK- ban és a szocialista országokban is napvilágot láthatnának. — Ön kétnyelvű író, hiszen művei nagy részét angolul írta. Lehet-e egy tanult nyelv egyenértékű az anyanyelvvel? — A kétnyelvűség nem ritka jelensége az irodalomnak, különösen itt Közép-Európában. Gondoljunk csak Joseph Conradra, az egyik legnagyobb angol íróra, aki lengyel származású lévén tizenkilenc éves korábanmég egy szót sem tudott angolul. De sorolhatnék magyar írókat is, akik németül írtak. Lukács György filozófiai életműve sem magyarul született. Nekem a kétnyelvűség amerikai emigrációmmal természetessé vált. A Dávid király krónikája például először angolul íródott. Ma is mindent két nyelven írok. — Német vagy angol írónak érzi magát? — Német írónak, aki angolul ír, vagy amerikai írónak, aki németül ír — a megfogalmazásnak nincs sok jelentősége. Hazatértem az NDK-ba, mert a McCarthy-korszak értelmiségi üldözése elvette a kedvemet Amerikától. Itthon újszerű konfliktusokkal találtam magam szembe, amelyek megtermékenyítették munkásságomat. Hiszen az író élményvilága mindig meghatározza a mondandóját. Ahogy az amerikai évek nélkül nem született volna meg a Keresztes vitézek, úgy a Dávid király krónikája éppen Amerikában nem jött volna létre. Ehhez haza kellett jönnöm. Ázsiás Erzsébet (Fotó: Sípos Géza) 18