Film Színház Muzsika, 1984. július-decenber (28. évolyam, 27-52. szám)
1984-07-07 / 27. szám
Egy élőévad és az első, művészi, társadalmi, gazdasági vonatkozásban, sma már Hevesi Sándor nevével jelzett színházi évad milyen tapasztalatokat hozott Zalaegerszegen? Nemcsak a város, nemcsak a megye számára alaposan átgondolandó kérdés ez, általánosabb érdeklődésre tarthat számot a zalaegerszegi vállalkozás. Színházi, kulturális életünk figyelmére különösképpen ezért is érdemes, mert honunkban színház ritkán alakul. Hagyomány nélkül egy alakuló-alkotó közösség miféle küzdelmek, kudarcok, eredmények nyomán igyekszik kiküzdeni a maga jelenlétét? S a hely, a táj miként fogadja az ajánlatot, s illeszti a maga ünnepévé és társadalmi mindennapjaiba? Lapunk munkatársai és a színház vezetősége, művészei mellett a megye és a város vezetői nemcsak hivatalos, hanem nézői mivoltukban is eljöttek a beszélgetésre. Skrabut Éva, a városi tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, Bősze Katalin, a megyei művelődési központ képviseletében, Biró László, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, Felházi György, a megyei pártbizottságot képviselte. Gyimesi Endre, a Városi Könyvtár igazgatója, Háry Sándor, a Zalai Hírlap főszerkesztő-helyettese, Korányi Iván, a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ igazgatóhelyettese tisztelte még meg jelenlétével az összejövetelt. Gazdag műsor Beszélgetés előtt tanulságos kimutatást adott át nekünk Varga Zoltán, a színház igazgatója; az évad összegzését tartalmazta a számokban. Eszerint, az arezzói és jugoszláviai vendégjátékot is számolva, a színház 301 előadást tartott. Az ember tragédiája például 19-szer volt műsoron, az Egy bolond százat csinál 34-szer, nagy szériát mutat az úgynevezett beavató színház programjában szereplő Bánk bán (41) és a Fösvény (30). De hát szabadjon emlékeinkre is utalni, hogy Kamondi László Lány az aszfalton című darabját a premiert követően már laza fél ház előtt láttuk, vagy Csurka István ki lesz a bálanya? című munkája méltatlanul rövid életet élt Zalaegerszegen. Ha a műsorrendet áttekintjük, igazán gazdag a repertoár; klasszikus magyar művek és mai magyar szerzők kitüntetettsége mellett abszurd dráma (Beckett) és Bartók, Osztrovszkij, Babel és Goldoni is szerepel. Hubay Túszszedőkje nemcsak a jelent, hanem az antikvitást is idézi. Aztán Moliére és Whiting, szinte valamenynyi drámatörténeti korszakkal találkozhatunk egy évadon belül. Átgondolt műsorrend, színházi és közönségépítő ambíció mutatkozik az egerszegi társaságban. De, emlékszünk: két esztendővel ezelőtt Ruszt József művészeti vezető milyen bizakodóan nyilatkozott lapunkban; utóbb keserű szavakat olvastunk tőle. Milyen gondolatokkal is záródott tehát az 1983—1984-es évad? A színház emeleti társalgójában rendezett beszélgetést Ruszt József higgadtan indítja, szólván a művészi mindennapok gondjairól. — Az előkészületek során nyolcezres állandó színházlátogatói körrel számoltunk. Valójában három-négyezer az állandó törzsközönség. Öröm, hogy ez a szám nem bérletes kötelezettségből kerül ki. A másik négyezer néző azonban nagyon hiányzik. Mint művészember elkeseredem, de gyakorlati nézőpontból be kell látni, hogy nagyon sok olyan tényező mutatkozott, amellyel nem számoltunk, éppen tapasztalatlanságunknál fogva. A társulat együtt maradt, ami a közös színházcsináló kedvet jelzi. De nehéz időszak következik, mert ha elkezdődik egy morális lebomlás, nehéz lesz megállítani. Sokkal több segítség kell, mint amit megkaptunk — mondotta Ruszt József, aki alapvető színházi-társadalmi kérdésnek látja: mikor válik a tudat elemévé, hogy Zalaegerszegen színház van? Többen, Biró László, Felházi György és Varga Zoltán nagyon fontos tényeket, történeti-társadalmi adatokat említettek a város és a megye fejlődéséről szólva. 1945 után hosszú ideig 10-12 ezer lakót számlált Zalaegerszeg. Ma 60 ezren élnek itt, s a faluból beköltözötteket nem készítették fel a városi életre, a városi sorsra. S ez bizony egy generáció gyors megváltoztatásával nehezen képzelhető el. De a megye adatai is meggondolkodtatóak! A 350 ezres lélekszámból 85 ezren mezőgazdasági adózók. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden család rendelkezik mezőgazdasági ingatlannal. Tavasztól őszig tehát dolog van. Ami szociális állapotot jelez. Az említett tények arra utalnak, hogy nagyon átgondolt szervezési és műsorpolitikai feladatok adódnak a színháznak. Bevált sablonok helyett speciális lehetőségekkel megtalálni az utat a nézőhöz. A személyes kapcsolatok nagyon fontosak. A város és a megye életét jó értelemben vett családiasság jellemzi. S az ismeretségre építeni kell. Riaszt József ehhez hozzászólva megjegyezte: sok vonatkozásban lendületnélküliség jellemezte a színház szervezőmunkáját. Skrabut Éva nyomatékosan említette: a város művelődési intézményeinek össze kell hangolni a programot. Személyes és sokirányú tájékoztatással kell egymásnak szolgálni, mert különben egyik rendezvény, kulturális esemény gyöngíti a másik hatását. Mert valóban, azt már nehezen bírja el a város, hogy a Hevesi Sándor Színház bemutatójával egyidőben fővárosi vendégművészek a Művelődési Központban szintén színielőadással, kabaréval szerepelnek. A sportcsarnok programja is szóba került, de az talán túlzott igény volna, a sporteseményekkel is egyeztetni, hiszen a színháznak önmagában is számtalan időbeli nehézséget kell megoldani; a pesti vendégművész egyeztetésétől a vidéki művelődési ház rendezvényeihez való alkalmazkodásig, tartalékenergiákat. Miért kell ilyen sok bemutatót tartani? Egervári Klára, a színház művésznője régről éli a vidéki színészet mindennapjait. Szavára ezért különösképpen érdemes figyelni: — Nem látom olyan sötéten a látogatottság kérdését. Tudjuk, hogy vidéken országos gond: a harmadik, negyedik előadás után csappan a közönség. Hetven-nyolcvan ember előtt elkezdeni az előadást, bizony sokszor nagy lelkierőt kíván. De előadás végén, amikor a taps teltházas erővel szól, az nagyszerű érzés, s az ember már nem is figyel arra, hogy mennyien ülnek a nézőtéren. S még egy figyelemre méltó színészgondolat: — Az jó, hogy sok darabban sokféle szerepet játszunk. Egyik alkalommal főszerep, a másik előadásban epizódfeladatunk van. Megéltem azt, hogy az egyik vidéki színházban állandóan főszerepet kaptam. Már én untam saját magam, hát hogyne sokallt volna a közönség! Az itteni gyakorlat egyenletes terheléssel szolgál, s ez jó. A fiataloknak a sokoldalú képességek erősítését is segíti. Felmerült a kérdés: szükség volna a műsorszerkezet változtatására. Ruszt József hajlik arra, hogy több kosztümös darab és vígjáték talán látványosabb népszerűséget hozna a színháznak. A kitekintő gondolatot nem szabad kiiktatni — kollégám, Fábián László figyelmeztetett, erre. Mert lehet, hogy a Húsvét vagy az Ördögök előadás számszerűségét tekintve kisebb látogatottságot jelent, de ezek a produkciók olyan teljesítmények, amelyek az ország színházi és kulturális életében tettnek számítanak. Nagy veszteség volna éppen effajta komoly vállalkozásokat elhagyni a színház munkájából. ZALAEGERSZEG TÜRELMESEIN K A színész közérzete Nemcsák Károly, a színház fiatal művésze úgy érzi, a színházteremtés körül felgyorsult érdeklődés és segítő kedv mintha elpihent volna. S ami roppant fárasztó: „Az évadot végigpróbáltam” — mondta. — Hat premierem volt, s abból kettőben éreztem jól magam. A négy másik munkával én magam elégedetlen voltam, s akkor hogyan értékelje a kritikus? Erőltetett munkamenetben nincs honnan venni Beavatás Valamennyi jelenlevő egyetértett abban: a színház munkájában a felnőtteknek szóló bemutatókkal egyenértékű vállalkozás a beavató színház. A színház általános iskolásoknak bemutatta a Rómeót, a Csongor és Tündét, a Bánk bánt, a Fösvényt, az Antigonét. S ha arra utalunk,