Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-10 / 32. szám
LE VAGY FEL A KEZEKKEL? Ki tudja, miért fotózták Brigitte Lahaie-t ilyen veszedelmes kellékkel? Ugyanis a bájos francia színésznő nem krimikben jeleskedik, hanem olyan szerelmes filmekben, amelyeket csak tizenhat éven felüliek nézhetnek meg. Röviden: e pillanatban Brigitte Lahaie az az ügyeletes színésznő, akinek filmjei ugyan merészek, de nem súrolják a pornók határát. De játszott Brigitte Lahaie kisebb szerepeket nagy filmekben és fordítva. Elsőre példa az Alain Delon főszereplésével forgatott Pour la peau d’un flic című film, az utóbbira a nemrégen bemutatott Joy and Joan című produkció, amelyet Jacques Saurel rendezett, és amelynek sikeres zenéjét Francois Valéry szerezte ... (Ciné Revue) A GRÜNSTEIN-VÁLTOZAT Bernhard Wicki legújabb filmjének címe: A Grünstein-változat. A cselekmény 1939-ben játszódik Párizsban. Három külföldit, a német Lodeck tengerészt, egy görög szakácsot és Grünsteint, a lengyel zsidót minden ok nélkül vizsgálati fogságba, egy cellába zárnak. A közös sors csodát művel, a három különböző származású és vérmérsékletű ember kezdi megérteni egymást. Aztán kenyéradagjukból sakkfigurákat készítenek, és a kezdő Grünstein, a zseniális tehetség hamarosan mattolja a profi Lodecket. A Grünstein-változat legyőzhetetlen. Sok évvel később Lodeck megpróbál visszaemlékezni Grünstein lépéseire, de sikertelenül. Bernhard Wicki ezúttal is különleges miliőben játszódó különös történetet mond el. A rendező 1919-ben született Ausztriában, svájci-magyar szülőktől. Bécsben és Berlinben tanult, aztán berlini, bécsi, brémai, müncheni és zürichi színpadokon játszott. Filmkarrierjét színészként kezdte 1950-ben a Hulló csillagokban. 1958-ban kezdett rendezni, és hamarosan nevet szerzett A híd, a Malachias csodája, Az öreg hölgy látogatása és más filmjeivel. Legújabban ismét szerepet vállalt, Schamoni Tavaszi szimfónia és Wim Wenders Párizs, Texas című filmjében játszott. Rendezőként hétévi szünetet tartott. A Grünsteinváltozatban NDK-beli színészek is közreműködtek, köztük a Mephisto kitűnő „Göringje", Rolf Hoppe. (Kino) Igen. Mi, színészek, néha írogatunk. És ha ez már rólam is kiderült, hát álljon itt egy régebbi írásom, amely színészi munkámmal kapcsolatos. Az „értők” számára az is nyilvánvaló lesz, hogy ez az írás 1973- b -n született. íme: Színész vagy. Miért? Mióta? Igazán az vagy? Színész vagy. Koponyád falát benőtték a mások mondatai. Mondatok. Sírások, nevetések, kiáltások és lapuló szerelmek. Versek. Hány verset mondtál el életedben! Kétszázat? Ötszázat? Ezret? Harmincéves vagy. És most itt állsz egy könyvtárteremben. Hogyan? Miért? Verset mondasz. Színész vagy. Községi könyvtár. Fát. Veled szemben most legalább száz ember ül. Száz kíváncsi ember. Száz ámuló ember. Száz bölcs ember. Fölállsz. Fáradt vagy. Forog veled a világ. Néhány hete nem aludtál, mert nem tudsz aludni. Néhány hete nem ettél, mert nem tudsz enni. Miért? Kit érdekel? Nem fontos ez most. Száz meghatott, tűnődő szempár turkál a hajadban. Száz szempár telepszik a te fáradt két szemedre. Petőfi Sándor — mondod határozottan. Nem azért, mert itt, most határozott vagy, csupán mert ezerszer mondtad már ezt a verset, és ehhez a címhez úgy hozzánőtt számban a határozottság, hogy talán a vérpadon is ugyanígy mondanád. De most Petőfire gondolsz. Egyszer csak olyan akarással gondolsz rá, olyan robosztus erővel, hogy szinte belejajdulsz. Százötven éve született — hirdetik körülötted a plakátok. Húzd ki magad. Vidám légy. Mosoly. Tudod te ezt. „A tintásüveg” — mondod a címet, és már bele is vágsz. Nagy levegővel, nagy lendülettel buggyan ki belőled a vers. Mosolyogsz. Játszol. Játszol a szavakkal, a közönséggel, magaddal. Élvezed. Repülsz. Színész vagy. Harmincéves. Petőfi százötven éve született. Árad belőled a vers. Harsány vagy, kedves vagy, jópofa vagy. Tudod te ezt! Megyeri Károly, magyar színész zsebében százegynéhány évvel ezelőtt eltört egy tintásüveg. És egyszercsak odaérsz: „................... kedvét szegi Neki A folt, Mivel csak egy kabátja volt.” És véged van. Hirtelen belédszökik valami furcsa, borzongó fájdalom. Iszonyú döbbenetet érzel. Kábultan állsz a száz vigyorgó szempár fényében. Folytatni kell, beleszédülsz az erőlködésbe. „Amint mondom, csak egy kabátja volt.” De ezt már olyan fájdalommal mondod, hogy megroppannak fogaid közt a szavak. Sírsz. Igen, sírsz. Remeg a szád széle Lassan, tagoltan beszélsz. Papp Zoltán: írogatunk 26