Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-17 / 33. szám
A HUSZONHARMADÉ GYULAI ÉVAD UTÁN Beszélgetés Havasi István igazgatóval Befejeződött a 23. évad is. Havasi István, aki a kezdetektől előbb Miszlay István, majd Sík Ferenc művészeti igazgatása mellett, hol ilyen, hol amolyan néven, valójában folyamatosan, az ügyvezető-direktori teendőket látja el, most már nyugodtabban telepszik le a rondellós asztalhoz. — Hubay Miklós egyszer azt mondta: Havasi a legnagyobb zűröket is Buddha-mosollyal fogadja. Tudom, hogy két évvel ezelőtt infarktus jelezte: a szervezet mégse olyan derűsen rögzíti a kellemetlenségeket. Valóban így van? — Önemésztő természet vagyok. Inkább belül rágódom olyan dolgokon, amiket talán hangosan és látványosan kéne elintézni. Nekem is jobb volna úgy, de nem tudom megtenni. — Milyen események, körülmények, nem a színházon múló kudarcok miatt gyötrőd magad a legjobban? — Rettenetesen elkeserít például, ha már gondosan egyeztetett, műsortervbe vett, előkészített darabok bemutatása, korántsem a színház hibájából, megsemmisül. Nem lehetett örülni annak sem, ha rendkívül fontos, bár nem kifejezetten színházi programjainkat egyes, sajnos néha országos fórumok elhanyagolták megértő támogatásuk helyett. Gondolok itt valóban európai rangú Kodály- és Bartók-estjeinkre. Kérdésed rám utaló részéhez még annyit: a mosoly mögött mindig ott van bennem a bizonytalanság, mi lesz holnap? — Valahogy mindig lesz — ez nem tud megnyugtatni ? — Igen, de ha tudod, hogy este tartjuk az utolsó előadást, és tudod, hogy a színészeknek fizetni kell, és bizonytalan vagy abban, hogy a bank időre átutalja-e a pénzt, tehát fizetésképes leszel-e; nem tehetsz mást, mint délelőtt átutazol Csabára, ellenőrizni, a bank biztosította-e a pénzt. Aztán vissza kell sietni Gyulára, hogy még déli tizenkettő előtt átvegyem az összeget. — Mindez a te dolgod? — Mondd, ki csinálja? De inkább azt kérdeznéd, miért hozzák ilyen kiszolgáltatott helyzetbe az igazgatót? Darvas Ivánnak utolsó előadásestéjén nem mondhatom azt, hogy majd valamikor postán megkapja a honoráriumát. A lírafesztivál számlája is csaknem fizetésképtelennek mutatkozott. Most is csak az utolsó pillanatban rendeződött az ügy. — .A mostani évad rendkívülinek számított? — Egyáltalán nem. Sőt azt mondhatom, hogy anyagi szempontból kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban dolgozhattunk, mint évekkel ezelőtt. Még akkor is, ha az anyagi keretek összeszorultak. — A válság jeleit mikor észlelted? — 1977-től egyfolytában. A Caligula helytartójával kapcsolatban az volt a probléma, hogy magyar király nem szerepel benne, tehát nem a Várszínházba való. Segített, hogy akkortájt Illyés Gyula felemelte szavát; azt mondta: meg kell tanulni a történelmi dráma fogalmát kitágítani. Tudomásul kell venni, hogy antik környezetben és témával is beszélhetünk a legsúlyosabb sorskérdésekről. — A közönség milyen érdeklődést mutat? — Nem panaszkodhatunk, tisztességes házakkal játszottunk. Félreértés és vita csak A vén bakancsos előadása körül volt. A kezdés időpontjára elállt az eső, mi játszottunk, de sokan nem jöttek el, tartva a rossz időtől. Vissza kell-e fizetnünk a jegy árát? — erről néhány kényelmetlen párbeszédem adódott a nyáron. — A hivatalos emberek mennyire kísérik figyelemmel a Várszínház eseményeit? — Akad megyei vezetőnk, aki még egyik bemutatón sem jelent meg. Néhány évvel ezelőtt, amikor Pozsgay Imre miniszterként Békéscsabán járt, egy vele való találkozón is felálltam. Megkérdeztem: miért nem látogatja meg a Várszínházat? Csaknem minden minisztertársa járt már nálunk! Megértéssel fogadta a számonkérést és eljött. Most, mint a Népfront főtitkára, Erdei Ferenc, Darvas József, Sarlós István után hagyományosan a Várszínház társadalmi vezetőségének elnöke. Szeretnénk, ha ebben a minőségében is ellátogatna hozzánk. — A televízió mennyire figyel a gyulai eseményekre? — Ha tréfásan válaszolnék, azt mondanám, a tévétől egyszer valaki véletlenül rossz helyre kapott tiszteletjegyet. S mintha azóta fogyogatott volna a figyelem Valójában nem tudom az okát, de tény, hogy a tévéhíradó többnyire nem érdemesíti arra a gyulai eseményeket, hogy egy-egy este tudassa az országgal : számontartásra érdemes esemény zajlik a vár falai között. — A vár állapota, a színház technikai-műszaki felkészültsége súlyos gondokat vet fel. — A vár felújítása halaszthatatlan feladattá lett. Technikailag kis előrelépések vannak. Most elkészült a szétszedhető színpad. Szükségünk lenne ugyanilyen szétbontható nézőtérre is. Ezen túl világosítási, hangosítási gondjaink vannak. Azt gondolom, mindezek megoldására fokozott, s országos segítségre van szükségünk. — Többször úgy tűnik, túl sietősen áll össze a nyári repertoár. Tervszerűbben nem lehetne alakítani a műsorrendet? — Sokféle nehézség akadályozza ezt a távlatos öszszehangoltságot. Nagyon szeretnénk, ha Csurka István, Karinthy Ferenc, Csoóri Sándor jelen lenne a gyulai színpadon. De a műveknek el kell készülni! Az már bizonyos, hogy két év múlva a jubileumi, huszonötödik nyarunkon a Bánk bánt, a Tragédiát és a Csongor és Tündét játszszuk. Hozzá szeretnénk, ha Sütő András vagy Székely János egy-egy új művének ősbemutatóját is nálunk tarthatnánk. Zenei arculatunkat tovább akarjuk erősíteni. Ennek jegyében koreográfia elkészítésére szeretnénk megnyerni a világhírű mestert, Millos Aurélt. És a Svájcban élő Kossuth-díjas zeneszerző, Veress Sándor jelenléte is nagy eseménye lenne nemcsak a gyulai, hanem az ország színházi-zenei életének. Jövőre lesz tízesztendős az Universitas együttes gyulai jelenléte; erre több sikeres előadásuk felújításával emlékezünk. Egyik legfontosabb programunk a gyerekelőadások megrendezése; egyebek között Sütő András Csillagvitéz című művét is be akarjuk mutatni, amely az idei évadban pénzhiány miatt maradt el. — Huszonhárom esztendő bemutatóiból összeállítanád kedves repertoárodat? — Sárközi György: Dózsa, Száraz György: A nagyszerű halál és Székely János: Caligula helytartója. Továbbá a Bartók- és Kodály-est. — Az évek múlásával nem csökken az energiád? — Fogyogat. Amit nem a mindennapi munkában érzek, hanem az éjszakai együttlétekben. Azelőtt minden előadás után együtt tartottam a társulattal. Órákon át beszélgettünk jó hangulatban. Most már ritkulnak az alkalmak, erő kell a nappali feszültségek levezetéséhez, a gondok megoldásához. (ablonczy)