Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-24 / 34. szám

amikor az előadásról ké­szült fényképeket nézem. Akkorra már kinyílt sze­­mem-fülem, minden érzék­szervem a színpadon tör­téntekre. Tudva tudtam, mi történik a színen, mit mondok én, mit mondanak a partnerek. Már éltem a színpadi szituációt. — Nem fordult meg ben­ned, hogy kinőtted a vidéki színészet kereteit? — Egy pillanatra sem. Eszem ágában sem volt Pestre mennem. Jól érez­tem magamat Debrecenben. Szép lakásom volt ott. S akkor már három gyerme­kem. — Debrecenhez, úgy tu­dom, családi vonatkozások is fűznek. — Jó, hogy említed. Amikor Debrecenben már úgy-ahogy megismerked­hetett a nevemmel a kö­zönség, kaptam valakitől egy furcsa névtelen leve­let. Hogy miféle indíték vezethette? Fogalmam sincs. Azt írta, hogy vál­toztassam meg a nevem sürgősen Mészárosra, mi­vel a Mensáros nevet jog­talanul bitorlom. Volt ugyan valamikor egy Men­sáros család, de kihalt... — És ez igaz? — Ha érdekel, elmon­dom. A családfánkat egy Mensáros János nevű ősün­kig tudom teljes bizonyos­sággal visszavezetni. Aszó­di postamester volt, de pos­tamesteri tevékenysége, úgy látszik, Nagykerekig terjedt. 1715-ben III. Ká­roly királytól nemességet kapott, hozzá a nagykereki előnevet. Számottevő föld­birtoka volt, ennek volt „köszönhető” az állítólagos kihalás. Ükapám, Mensá­ros László lett volna a csa­ládi birtok egyik örököse. De unokatestvére, Mensá­ros Károly, akinek csak leánygyermekei születtek, félt, hogy kipottyan a juss­ból. Minden áron szerette volna megkaparintani ük­apám birtokdarabját. Ki­használta, hogy ez a Men­sáros László házasságot kötött — ami a református Debrecenben nagy bűnnek számított — a katolikus Ritter Jozefával. Régi, gaz­dag kereskedőfamília volt a Ritter család Debrecen­ben. Szabó Magda ír róluk a Régimódi történetben. Ükapámat a házassága miatt meghurcolták, bör­tönbe csukták, belehalt. Gyermekeit nem törvénye­sítették, mivel a szülei ka­tolikusok voltak. Ezért ki­zárták az örökségből. Ká­roly elérte célját, rátehette kezét az áhított birtokra. — De hát kihalásról még nem beszélhetünk. — Dédapám, Dániel tör­vénytelen gyereknek szá­mított. Az akkori közvéle­mény felfogása szerint ez egyértelmű volt a család kihalásával, ő nem nyugo­dott bele, s nagy-nagy tor­túra árán Bécsben, a csá­szárnál kieszközölte a tör­­vényesítését. Lehetett már vagy huszonöt éves. Negy­venéves korára visszakapta a birtokjogát is. Hanem akkorra már Károly ivadé­kai kezében a föld annyira szétdarabolódott, hogy déd­apámnak Szatmárnémeti­ben csak egy piciny mara­dék jutott, amit aztán Zol­tán nagyapám el is adott. Nem akart bajlódni vele. Inkább állami hivatalnok­nak állt. Így végződött földbirtokosságunk történe­te. Viszont nem kellett 45- ben birtokaink elvesztésén bánkódnunk. Mensáros Dá­niel szintén egy régi deb­receni család sarját vette nőül, Nyilas Amáliát. Nagyapámon kívül volt egy lányuk is, Menszáros Mar­git. Neves miskolci színész­nő lett, Palágyi Lajos szí­nész-színigazgatóhoz ment feleségül. Amikor elváltak, Palágyi újból megnősült: Greguss Zoli nővérét, Gre­­guss Margitot vette el. — Tavalyi Greguss-albu­­munkban ezt megírtuk. De mondd, honnan ez a Men­száros név? — Egy régi anyakönyvi elírásból ered. A gót írás s betűjét fordították ez­­nek. Két generáción át mi is Menszárosok voltunk. De ami a családnevünk valódi eredetét vagy jelentését il­leti, csak találgatásokra hagyatkozhatunk. Még a postamesterség miatt mén­telepeket tartó család Mén­sáros megjelölése sem le­hetetlen ... (Folytatjuk) Ilyen voltam Ferdinándként. A romantikus ifjúi lángolást nem szerettem. Lujza: Örkényi Éva ** Az Ezer év Ludányi bíróját fordulópontnak tartom színé­szetemben. Partnernőim (balról) Szabó Júlia, Újvárosi Katalin Kép a Hamletból. Claudius: Márkus László, Gertrúd: Si­­mor Erzsi. Sokan utaztak Debrecenbe, hogy lássák Főszerepek után néhány szó a Nem élhetek muzsika­szó nélkülben 31

Next