Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-21 / 38. szám

— Nem lehetett sima ügy visszakerülnöd a színház­hoz. — Berényi Gábor kijárta hozzá az engedélyt a mi­nisztériumtól. 1961 október közepén utazom Szolnokra, és néhány próba után egy megbetegedett kolléga he­lyet már színpadra is lép­tem Mesterházi Lajos Pesti emberek című darabjában a Férj epizódszerepében. Remek társakra leltem a szolnoki társulatnál. Csak így hirtelen Győry Ica, Pe­tényi Ica, Andaházi Margit, Upor Péter nevét említem. Péter sajnos már nincs. Sa­jog a szívem érte. Ha él­ne, ma is a legjobb bará­tomnak mondhatnám. Upor Péter akkor a színház párt­titkára volt. Én meggyőző­­déses katolikus. Rengeteget vitáztunk. Talán ez tett minket olyan elválasztha­tatlan jó barátokká. Még éjszaka a parkban, a padon, egy-egy üveg sör kíséreté­ben is tépáztuk egymás vi­lágnézetét. — Három évadot töltöt­tél köztük. A szerepeidben is ugyanilyen örömödet lel­ted? — Hát ha csak Tuzen­­bachra gondolok a Há­rom nővérből, Glosterra a Lear királyból, Higginsre a Pygmalionból, már el­mondhatom, hogy gyönyörű szerepeket játszhattam Szolnokon. — Úgy tudom, rendeztél is. — Méghozzá az Ármány és szerelmet közösen Téri Árpáddal, aki akkor ott fő­rendező volt. — Debreceni színész­­éveidről szólva elmondtad, hogy az Ármány és szere­lemben játszott Ferdinán­­dot nem szeretted. — De én Szolnokon már Millert játszottam, Téri pe­dig a Minisztert. Mert nem csak rendeztünk, föl is léptünk a darabban. — Egymást rendezté­tek? — Érdekes volt Térivel ez az együttes munka. Ami azonban talán még neve­zetesebbé teszi számomra Szolnokot: ott kezdtem el az Árkád eszpresszóban sa­ját elképzelésű és összeál­lítású előadóestjeim soroza­tát. Az volt a címe: Az em­ber útja. Visszatekintve rá elmondhatom, hogy mint­egy az előképe, a vázlata volt annak a Huszadik szá­zad című Önálló estem­nek, amellyel közel húsz éven át jártam Magyaror­szágot. De ezt akkor még nem is sejtettem. Az a, különböző költők műveiből Sas György sorozata 12. álló, versciklus nem száza­dunk arculatát hordozta magában, hanem egy em­ber történetét a gyerekkor­tól a halálig. Ott kóstol­tam bele az élménybe, mi­lyen az, ha a magam gon­dolatvilágát próbálom kife­jezni költői művek tolmá­csolásával. Sikere lett. Sok­szor meg kellett ismétel­nem. — Letelepedésre szántad el magad Szolnokon? — A második évben a fülembe jutott, hogy visz­­sza akarnak hívni a Ma­dách Színházba. De nem lett belőle semmi; úgy lát­szik, meggondolták, fia.részén Várkonyi Zoltán jelentke­zett és hívott a Vígszín­házba. Molnár Ferenc Az ördög című darabjának címszerepére készült, s en­gem ajánlott János, a festő figurájának eljátszására. Túl­­nagy feladatnak talál­tam. Amellett azt is lát­tam, hogy a szerep nem nekem való. A szerelmes szerepek nem álltak jól ne­kem. Amikor mégiscsak aláírtam a szerződést, ki­derült, hogy másodszerep­osztásra vagyok kijelölve. A szerep első vonalbeli ala­kítója Latinovits Zoltán. Azonnal átláttam, hogy így kevés próbára van kilátá­som, nem készülök el időre az alakítással, s menthe­tetlenül megbukom. Ma­gyarázták, hogy Latinovits először el akarta játszani János szerepét. Aztán még­se. Akkor egyedül az enyém lett volna János. Most úgy döntött, mégis eljátssza. Vi­szont valakinek tehermen­tesítenie kell. Nem, mond­tam, ehhez én nem tartom magam elég erősnek. Csempésszenek csak be en­gem valamilyen kis szerep­pel a Vígszínházba. Nem akarok én azonnal bizonyí­tani. Hát, nem ment egy­könnyen a szerződés fel­bontása. A minisztérium­ba kellett felmennem miatta. No, akkor úgy hatá­roztam: Szolnokon mara­dok. Jobb lesz nekem ott. Szóltam lakásügyben . .. Letelepednék. — De hát nem „úsztad meg” a Pestre kerülésed. — A Pygmalionnal ven­dégszerepeltünk Pesten, a Vidám Színpadon. Megnéz­te az előadást Ruttkai Ot­tó, a Madách Színház ak­kori igazgatója, s randevú­ra hívott másnapra a Fe­neketlen-tóhoz. Hosszan beszélgettünk. A vége az lett, hogy szerződtetett.­­­mét a Madách tagja let­tem. 1964. szeptember 24-én mutatkoztam be újra Hu- Az egyik legutóbbi tévéprodukció, amelyben szerepeltem: az Egy fiú bőrönddel. Partnerem Kállai Ferenc (Fotó: Bardóczi Csaba) Vass Évával az Éva lányában ... a Kispolgárokban. O Tatjána, én Pjotr 30

Next