Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-10 / 32. szám

ELLENPÉLDÁK ÉS KIVÉTELEK A zenetörténetet termé­szetesen fejezetekre oszt­juk, jogosan jár el így min­den tudomány, amely a múlttal foglalkozik, hiszen a tájékozódás különben elég bizonytalan lenne. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ezek a fel­osztások többé-kevésbé ön­kényesek, vagy jobb ha azt mondjuk, eligazító jelle­gűek. Mert igaz ugyan, hogy például a romantikus zongoramuzsika indulását nagyjából és általában az 1830 körüli évekre tesszük, de akkor mit kezdünk We­ber műveivel, Beethoven oly sok, már két évtized­del is korábban leírt téte­lével, és nem utolsósorban Schubert zongorára kom­ponált életművével? Ez utóbbinál külön bonyolítja a dolgot, hogy a következő hosszú évtizedekben — gyakorlatilag az egész ro­mantikus korszak alatt — e művek jelentősebb és értékesebb része Csipkeró­­zsika-álomra ítéltetett, mit sem tanulhattak belőlük a kor nagyjai és közönsége. A kivétel — mint any­­nyi másban — itt is Liszt volt, aki a harmincas évek végétől késő öreg koráig rendszeresen játszott hang­versenyein Schubert meló­diákat. Azért fogalmaztunk így, hogy „melódiákat”, mert Liszt kizárólag maga készítette átiratokban szó­laltatta meg Schubert da­lait és egyéb hangszeres kompozícióit. A monumen­tális késői szonáták szerző­je helyett tehát azt a Schu­bertét ismerte a kor, aki­nek a dallamaiból, Liszt át­iratában, most Jandó Jenő kínál lemezén egy csokor­­ravalót. (SLPX 12 512) A lemezborítón Hambur­ger Klára oly lelkiismere­tesen és részletesen ismer­teti a felhangzó műveket, hogy itt nekünk fölösleges lenne azt megismételni. Elég, ha annyit mondunk, bármilyen címet is visel­tek Schubertnál, valameny­­nyi háromnegyedben kom­ponált bécsi tánc. Anélkül, hogy az eredeti Schubert­­kottát ismernénk — mert az alig hozzáférhető —, maradéktalanul élvezhet­jük Liszt átíró-átköltő zse­nialitását, és egyúttal az annyiszor emlegetett — és sajnos Schubert valódi nagyságát kissé lejárató — schubertiádák hangulatá­val ajándékoz meg ben­nünket ez a lemez. Kár, hogy a hangzás nem elég plasztikus — ebben az elő­adó és a hangmérnök (Hé­­zser Zoltán) feltehetően együtt ludas —, széles di­namikai árnyaltság helyett a darabok döntő többsége az „áldott mezzoforte” ten­gerén úszkál. Persze nem tudjuk, hátha ez volt a schubertiádák hangvétele? Ezzel együtt már csak azért is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert képet kapunk arról, mit hallgat­tak az igazi Schubert he­lyett a múlt században. Az előbb említett dina­mikai kifogásainkért bő­ven kárpótol minket a Bartók vonósnégyes új Dvorzsák lemeze (SLPD 12 577), amelyen az F-dúr és az Asz-dúr vonósnégyest (Op. 96 és Op. 105) szólal­tatják meg. Egy korábbi lemezük kapcsán már meg­írtam, milyen reménytelen dolog játékukat új jelzők­kel méltatni, nos, most sem vagyok könnyebb helyzet­ben. Minden hang tökéle­tesen szólal meg, s ebben a vonósnégyesnek értő, mél­tó partnere volt a hang­mérnök Mátyás János. Az utólag, hibásan „Néger” ra­gadványnévvel illetett F- dúr vonósnégyes egyike a szerző méltán legtöbbet játszott kamaraművének. Pompásan bizonyítja ez a vonósnégyes is azt a felis­merést, hogy a késő ro­mantikában induló nemzeti zeneszerzők a népzenéből átvett, vagy az e forrás ih­lette dallamok feldolgozá­sa során találják meg sajá­tos harmóniai fordulatai­kat, amelyek ismertetője­gyeikké válnak. Ellenpéldája ennek a két évvel később (1895-ben) komponált Asz-dúr vonós­négyes, melyben Dvorzsák — ki tudja miért — le­mond írnl a már mi­ltott lépésről. (Nem is lett ez a mű olyan népszerű, mint idősebb testvére.) Szép ez a vonósnégyes, szép meló­diák sokaságát — lassút is, gyorsat is — tálalja elénk a szerző hibátlan mester­ségbeli tudással. De nem érzünk igazi drámát, igazi szenvedélyt — sajnos, Bee­thoven óta ezért olyan po­kolian nehéz vonósnégyest komponálni. Hiányérzetün­ket még leginkább a har­madik tétel Dvorzsáknál már máshonnan is ismerős, áhítatos hangja enyhíti va­lamennyire. Zsoldos Péter A Szépségkirálynő választás elődöntőjét 1985. augusztus 9-én 20 órakor a Rába Szállóban (Győr, Lenin u. 24-ben) rendezik meg. A verseny műsorral egybekötött, rendezője: Csenterics Ágnes. A műsor vezetője: Keresztes Tibor (Cintula). Fellépnek: Boncz Géza, Túri Lajos és az Apostol együttes. Jegyek válthatók, Filharmónia győri kirendeltségén. A versenyt megelőzően a Centrum Áruház előtt divatbe­mutatót rendezünk, melyen a szépségkirálynő választás résztvevői is felvonulnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.­ ­W// CENTRUM 7nR(caoíp) Yessa DVORAK STRING QUARTÍ BARTÓK OUARTCT % Komlós Péter, Bánfalvi Béla, Mező László és Németh Géza

Next