Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-22 / 8. szám

EGY MAGYAR VILÁGSIKER ÚTJA Egy magyar világsiker útja címmel a Játékfiniben kiállító, nyílt Örkény István Macskajáték tragikomédiájának nemzet­­közi sikeréről. Az ősbemutatót 1971. január 15-én Székely Gábor rendez­te a szolnoki Szigligeti Színházban. Orbánnét Hegedűs Ágnes játszotta, Egérke Bodnár Erika volt. Alig két hónap múlva - 1971. március 6-án - a Pesti Színház is műsorára tűzte, Sulyok Máriával Orbánné szerepében.­­ 1974-ben Berlinben a Volksbühne színpadán német nyelven is játszot­ta a főszerepet. A hetvenes években nemcsak itthon, a vidé­ki színházakban, de szinte minden jelentősebb európai nagy­városban premier volt: Bécs 1972, Varsó 1973, Leningrád 1974, majd Brüsszel, London következett. Londonban Elisa­beth Bergner, Prágában Vera Medricka játszotta Orbánnét. A kiállított fényképek őrzik többek között a Washingtoni Arena Stage együttes, a bukaresti, az ostravai előadások egy-egy jelenetét. A második bemutatót a Játékszínben tar­tották. Az előadást Berényi Gábor rendezte. A főszerepet Psota Irén játssza. Képünk a szolnoki ősbemutatón készült. Paula: Gyimesi Pálma, Orbánné, Hegedűs Ágnes (Fotó: MTI - Keleti Éva) RÁDIÓ: A RÁCS NÉHÁNY MONDATBAN Bartók klasszikusokat zongorázik címmel kiállítás nyílt az MTA Zenetudományi Intézetének Zenetörténeti Múzeumában. Ugyancsak itt, március 14-étől Liszt-hangversenyek Pest-Bu­dán címmel látható tárlat. 0 Tamás Menyhért műveiből össze­állított műsorát Ferenczy Csongor február 26-án megismétli a Vers és dal a Várban sorozat keretében (I. ker Táncsics u. 7.) Az előadóesthez Sütő András írt bevezetőt. 0 A Várszínház előcsarnokában rendszeresek a képzőművészeti kiállítások. A legfrissebb, Czétényi Vilmos február végéig megtekinthető grafikai tárlata, amelyben helyet kaptak a színház ihlette al­kotások is. A középgenerációhoz tartozó művész a monotí­­pia és az olajfestés vegyes technikáját alkalmazva teremti meg sajátos képi világát. Herder Yureen NSZK-beli író darabját abból a szem­pontból is érdemes volt meg­hallgatni, hogy megtudjuk, miként csinálják mások. Már­mint a rádiójátékot, amely mégiscsak fiatal műfaj, és nyilvánvalóan az irodalomból nőtt ki - sajátos kifejezőesz­közei még nem kristályosod­tak ki. A darab rendezője is német, Werner Klein, a Hes­­seni Rádió rendezője. Rög­tön a kezdetektől érződött, hogy nagy hagyományú rá­diósiskola egyéni képviselője, a hanghatások olyan tárhá­zát hozta létre, amilyet a ma­gyar rádióban ritkán hall­hatunk. A színészi játék is hanghatás volt csak, egy a sok közül. Egyébként sem volt itt egyezményes jelrendszer a beszéd; töredékei nem gon­dolatokat közvetítettek, ha­nem csak asszociációkat kel­tettek. Tartalmilag már nehezebb a megítélés. Zavarbaejtő mű A rács. Szokásos értelembe vett cselekménye nincs — ha csak azt a töredékes közlést nem tekintjük annak, hogy egy iskola köré rácskerítést akarnak építeni („börtön az egész világ"), egy nemzedé­ket akarnak tökéletesen apo­­litikussá idomítani. Romanti­kus társadalomellenesség van Herder Yureen darabjá­ban, a kibírhatatlan rend és az anarchista szabadosság vitatkozik egymással. Hand­ke beszéddarabjaira is em­lékeztet a mű, csak annak pontos grammatikai felépíté­sét itt a hangkulissza helyet­tesíti; az elidegenedés itt még teljesebb. A divatos té­mák azonban gyorsan vál­toznak: Herder Yureen hang­játékában, úgy tűnik föl, a hatvannyolcas diáklázongá­sok jelszavai visszhangoznak. De ami két évtizede meghök­kentően új volt, mára veszí­tett - nem az aktualitásából, hanem újszerűségének érde­kességéből. Werner Klein igazi rendezői (rádió)színházat csinál: min­den alá van rendelve egy központi irányítói koncepció­nak. Nem is lehet a szoká­sos szempontok szerint meg­­ítélni a színészi játékot. Nem több a szerepük, mint egy hegedűé, vagy egy csapódó ajtóé. Kiemelkedő egyéni produkcióra egyszerűen nem volt lehetőség. Érdekes ellentmondásokat találunk tehát a rádiójáték­ban: az igazán hatásos, új­szerű forma (egyetérthetünk a dramaturggal, Lékay Ottó­val, a hangjátékművészetnek nálunk kevéssé ismert útjára kalauzol bennünket), ugyan­akkor az életérzés, amit su­gall, legfeljebb­­ divatos. A kísérletből sokat tanulhatott a szakember, de aligha a nagyközönségnek szánták. B. Fazekas László Február 6-án és 8-án újí­totta fel az Erkel Színház Az álarcosbál című Verdi-operát. Rendező: Fehér András. Az új fordítást Kolin Péter készí­tette. Díszlet: Szlávik István m. v., kosztüm: Szakács Györ­gyi m. v. Karmester: Med­­veczky Ádám.­­ Szereplők: Riccardo - B. Nagy János; Renato - Ötvös Csaba és Kovács Pál; Amelia - Roho­­nyi Anikó és Dénes Zsuzsan­na; Oscar - Csonka Zsu­zsanna és Kertesi Ingrid; Ul­rica - Mészöly Katalin és Ta­kács Tamara; Sámuel - Ütő Endre és Bárány Paál László; Tom - Mészáros Sándor és Szüle Tamás; Silvano - Mer­­sei Miklós és Csurja Tamás; Főbiró — Kárpáti Ernő és Tar­­nay Gyula; Szolga - Papp István és Sima József. — A táncokat László Péter tervez­te és tanította be.­­ Képün­kön: Rohonyi Anikó, B. Nagy János és Ötvös Csaba (Fotó: Mezey Béla) AZ ÁLARCOSBÁL BŰNTÉNY A KECSKESZIGETEN A Békés megyei Jókai Színház együttese Rencz Antal ren­dezésében II. Betti Bűntény a Kecskeszigeten című drámá­ját mutatta be. Képünkön: Jelenet az előadásból (Gyuricza Liliana, Barbinek Péter és Pálfy Margit) Fotó: Somfai István 99

Next