Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-07 / 23. szám

szét. Az ilyen műveket mindennek lehet nevezni, csak épp alkotásnak nem. Hahn­er cikkében még fel­veti, hogy a tömegfilmeket más szempontok szerint ítéljék meg. Írjanak eszté­tikát a tömegfilmek számá­ra is. Ezt az igényt jogos­nak érzem. Úgy tudom, Ki­rály Jenő Mozifolklór és kamera-töltőtoll című mun­kájával erre tett kísérletet, jelentős eredményeket érve ...Nem vagyok szakma­beli, de — magyar-történe­lem szakos végző® bölcsész­hallgatóként — nem vagyok egészen szakmán kívüli sem. Kitűnő gondolatnak tar­tom, hogy közzétették Hah­­ner Péter és Fábián László észrevételeit. Jól példázzák a nem csak a film világára érvényes — és az utóbbi tíz-tizenöt évre oly jellem­ző — értékválságot, érték­­elbizonytalanodást. Nem véletlen, hogy a „Magyar Kritikus” igen, gyakran ne­gatívan nyilatkozik az ame­rikai filmekről. Miért kel­lene, hogy akár csak az oda­figyelésben is befolyásolja „a világsiker, a többmilliós nézőszám, a külföldi lapok elemzései” — ahogyan azt Hafner Péter hiányolja. Elég elszomorító lenne, ha csak ezek a filmek hagyná­nak nyomot ebben a nem­zedékben. A „Magyar Né­ző” nagy többségére sajnos az a jellemző, hogy nem akarja venni a fáradságot egy nem csak szórakoztató, netán elgondolkodtató film megnézéséhez . .. Bármennyire is „kom­mersz és silány” a nyugat­­európai és kelet-európai film, mégis több lényeges dologgal foglalkozik, mint az amerikai sikerfilm... Valóban társadalmi je­lenség az amerikai mozi. Mert ugyan ki ül be egy Tarkovszkij-filmre, ha azt látja a film utáni zárójel­ben, hogy szovjet film? ... A szovjet film általában a könnyed szórakozáshoz nem nyújt elég izgalmat, látványt, nem mozgat meg óriási apparátust, nem ... szemet-szájat elkápráztató trükkfelvételekkel bombáz másfél órán keresztül. Ez­zel szemben az amerikai „mi­nőség” már garancia a szórakozni vágyónak ... Rá­adásul ezek a filmek jelen­tik a legtöbb be­vételi for­rást a forgalmazóknak, hi­szen duplán vagy három­szorosan felemelt helyárak mellett is slágerszámba mennek, akár tízéves ké­séssel is. Tetszés szerint kiragadva nézzük meg például az 1986. április 2—9. közötti mozi­­kínálat arányát! A vetítés­et. Sajnos, nekem nem volt lehetőségem még arra, hogy megszerezzem vagy elolvas­sam­ ezt a művet, ezért szí­vesen olvasnám e vitában Király Jenő véleményét is. Az eddig leírtakból bizo­nyára már kitűnt, hogy művészet és tömegfilm kér­désében a művészetre sza­vazok két kézzel. Különc­ Martin Ferenc (Hőgyész) re került százharmincnégy filmből harmincegy gyer­mek- és ifjúsági film, a maradék százháromból hu­szonhét amerikai, huszon­négy magyar, tizenkettő szovjet. A huszonhét ame­rikai egyharmada bűnügyi film, horrorfilm, kaland­film, katasztrófafilm. Igé­nyesen szórakoztatni — vé­leményem szerint — leg­inkább a humor és a szatí­ra képes. A huszonhét film­ből egy filmszatíra (az is rólunk szól: Florida, a Pa­radicsom), kettő jó vígjáték, a többi ebben a kategóriá­ban a blődség határát sú­rolja, vagy olyan kommersz vígjáték, ahol a mögöttünk ülő sorban előre lelövik még azt a néhány poént is (és nem azért, mert már egyszer látták!). Nem az a baj, hogy ezek­ből sok van, — hiszen szé­les közönségigényt elégíte­nek ki — az a baj, hogy a jobból, a jóból kevés van ... A választékot kellene bő­vebbé tenni, nem a meny­nyi® égben,, hanem a minő­ségben. Sok a primitív és ötletszegény vígjáték, kevés a kortárs külföldi művész­­film, még kevesebb a film­történeti kuriózum.. A né­zők „romlatlanság” utáni vágyát több régi filmmel lehetne oltani. Ez esetben nagyobb választékuk lenne, ráadásul filmtörténeti mű­veltségük is bővülne, az idő­sebbek pedig még nosztal­giázhatnának is. A Filmmúzeumba jegyet szerezni csaknem olyan kö­rülményes dolog, mint a színházak jegyirodáiban — jó darabra — színházjegy­hez jutni. Több filmklubot kellene létrehozni nemcsak tagsági igazolvány, hanem egyszerűen mozijegy ellené­ben. Kevés ez a három, stú­diómozi, kevés ez a három kamaraterem. A Tanács és a Gorkij mozikhoz hason­lóan szükség volna leg­alább egy észak-európai és egy nyugat-európai filme­ket játszó mozira is. Ha lenne mivel, sokakat lehetne a „Magyar Nézők” közül elhódítani a közön­­ségfiilmek kellemes bűvkö­réből Sárváry Mariann (Budappe): Egy kísérlet során macs­ka agyába elektródáikat he­lyeztek. Egyet az élvezet központjába és egyet az ét­kezést szabályozó állomány­ba. Az állat billentyűzet se­gítségével ingerelhette köz­pontjait. Mikor megismerte a „könnyű élvezet” billen­tyűjét, már nem kellett ne­ki a­z étkezést jelző gomb! Belepusztult az élvezetbe. ...Szerintem­ ez a mozi (mármint az E. T., a Frigy­láda, A Jedi visszatér) va­lóban szuper. Tömegízlést kielégítő. Kritikusaink nem rántották le annyira ezeket a filmeket, hogy érdemes lenne tovább vitatkozni rajtuk ... A filmek valóban mívesek. A filmet nem a nézőszám emelkedettsége teszi műalkotássá! Az a film, idézem: „több a mű­alkotásnál”. Hát ez egy ki­csit túlzás. Nem választot­tam filmkritikusi pályát, de nekem sok ez a magas­ra emelt esztétikai mérce! Az igazi filmnek nincs és nem is, lehet más célja, mint az, hogy műalkotássá váljon! Ennél többre nem is törekszik ... Mikor má­sodik nézésre az E. T.-t már „halálba” unják gyer­mekeink és jómagunk, mi Huszárik Szindbádját még ötödször is elérzékenyülten csodáljuk! "Profán dolog, hogy össze­hasonlítjuk az operett­­­műfajt a „komolyzenével", a magyarnótát a koncert­muzsikával vagy népdallal! A kritikus feladata szerin­tem,, hogy a dolgokat a he­lyére tegye! Ez megtörtént Az E. T. és minden ameri­kai „csod­afilm” megkapta a marga csodálatát és az „operett”-kategóriába soro­lást. Szerintem egy törté­nésznek nem ártana mé­lyebb esztétikai stúdiumo­kat folytatni, mielőtt lán­dzsát tör ezek mellett a szerinte — műalkotás felet­ti, — jelzővel osztályozott filmek mellett!.... Kell az operett és, kell a komolyzene! Kell a mese és kell az igaz!... Nekem például a Szind­bád a csúcs, és a Frigyláda a másik pólus! Szélsőségesek, de emberi dolgok. Az egyik az olcsó katarzis (ne felejt­sük el, hogy az alacsonyabb kielégülés is, kielégülés), a másik a minőségében, tar­talmasabb kiélése esztétikai indíttatású vágyainknak. Élni mindkettővel szok­tam. Lehet, hogy egyféle skizofrénia rabja vagyok’’ Ennek ellenére nem ol­vasom a Newsweeket és, va­lószínű, ezzel megfosztom magam néhány szakszerű kritikától, viszont elegendő­nek és ízlésemnek megfe­lelőnek tartom a Filmkul­túra, a Filmvilág és nem utolsósorban a Film Szín­ház Muzsika kritikáit! Egy Fassbinder-rajongó. Hanczik János (Szigetvár) Többet a jobbéi! Sindbád és­­ Frigyláda! Apokalipszis, most .........véres naturalizmus és helikopteres dzsungeltűzijáték...”

Next