Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-07 / 23. szám
Színházi este Gelsében mRAKSST HAMLET Gelse Zala megyei község. Húsz kilométerre található Nagykanizsától, öt társközség központja. Kényelmesek vagyunk, s főképpen bemutatókra járunk. Egy előadás kondíciója pedig az anyaszínház közegében csalóka. Főképpen pedig olyan színháznál, mint a zalaegerszegi is, amelynek fontos kötelezettségei vannak a megye más településein. Az évad utolsó Paraszt Hamlet előadása. Több mint hússzor játszották a művet. Volt úgy, hogy telt házzal, de Nován csak harmincan látták. Menjünk hát színházba, Gelsében! Délután hat óra. A falu csöndes. A katolikus templom nyitott ajtaján ének szűrődik ki. Arrébb táblaplakátok hirdetik az előadást, amelyről megtudjuk: a játék este nyolckor veszi kezdetét. Érthető, hiszen mindenkinek a ház körül is van dolga, s tavaszidőn ez mindennél fontosabb. A belépődíj: ötven forint, odébb a presszóra ragasztott hirdetményeken az ötvenes szám áthúzva, s húszra javították. Árleszállítás volna ? Később bizonyára megtudjuk a „leértékelés” okát. Autóbuszt látunk, már üresen áll, ez hozta az egerszegi társulatot. A művelődési otthon előtt, mely kívülről egy módosabb falusi porta képzetét kelti, újabb hirdető tábla, itt még a színház korábbi vendégszereplésének híre, Kisfaludy Kérőkjét játszották itt. Aztán fölbukkannak a színészek, még köznapi ruhában, köszöntjük őket, a műszakiak miközben dolgoznak, átmegyünk a kocsmahivatalba. A játékosok üdítőt isznak, mi ennénk is, de az őrszolgálat a közelmúltban megszűnt, így hát sörrel hűtjük magunkat. Beszélgetünk, ismerkedünk. Megérkezik dr. Tucsni András, a színház ügyvezető igazgatója, Merő Béla rendező, s előtoppan a művelődési ház szívélyes gazdája, Kovács Gyula. Mentegetőzésként említi, sok dolga van; ez a szombat különösen zsúfolt a falu életében. Sokan ballagáson jártak, s nagy lakodalom van; a tanácselnök fia esküszik. Épp hogy elkészültek a terem átrendezésével, sokan most a lagziban vannak. S lesz-e közönség? Több mint száz jegy elővételben elfogyott. Némi változás is adódik a mai estén, Falvay Klára helyett Deák Éva játssza a falusi korcsmárosnét, aki egyben Gertrúdot adja ebben a Hamletben. Deák Éva Szegeden már játszott a darabban, igaz akkor Andrát és Ophéliát alakította. A délelőtti beugrópróba rendben ment, Éva jól emlékezett a szegedi előadásra, úgyhogy Merő Bélának nem kell nyugtalankodnia. Aztán visszasétálunk a művelődési otthonba, gyülekezik a közönség. Fiatalok, idősek jönnek, szépen, elegánsan öltözve. Látszik, ünnep számukra ez a színházi este. Sokan most váltanak jegyet. A terem megtelik. Elkezdődik a játék. Szűkös a színpad. A műsorfüzet képeiből látjuk: szekérnek is kéne lenni, itt most szalmabála és néhány bútor látható; a háttérfüggönyön remek parafrázis; a breugheli Bábel tornya — csúcsán vörös csillaggal. Igen, az egyetemességre apelláló lábszagú kicsiség! Az előadás ezt a mucsai elvtársiasságot bontja ki, s mintha nem is szerepeket osztott volna Merő Béla, hanem a társulat lelkét és életét transzformálná ebbe a keserű küzdelembe, amely az őszinte játékért s méginkább a közösség tisztességes életéért folyik. Taps nyugtázza, amint Nemcsák Károly megtagadja a szerepet és odavágja a szövegpéldányt. - Szünetben s az előadás után alkalmunk van beszélgetni. A művelődési ház igazgatója elmondja: nagyon szeretné, ha rendszeresen eljönnének az egerszegiek. Egykoron a Déryné Színház gyakran ellátogatott a községbe. Azemberek szerették a színházat. Aztán a nagy fővárosi színházi fúzióknak Gelsén anynyi érezhető következménye lett, hogy a színházak elkerülték. Egyszer ugyan járt itt az a bizonyos ..., A hast játszották, de inkább sose legyen! Köcsögök tűntek el, ordenáré módon viselkedtek a színészek, öszszehányták az otthont, s a direktorhoz orvost kellett hívatni. Pénz persze nincs. Épp hogy fedezni tudják a dologi költségeket, az igazgatói státusz mellett még egy félállás betöltésére van lehetőség, az a személy fűt és takarít. Három klub működik. Jövőre szeretnének színházi előadás-sorozatot szervezni. Most inkább Egerszegre vagy Kanizsára utaznak, mint legutóbb a gyerekeket vitték az Úr, a csodák csodájára. A kérőknek sikere volt, s ahogyan a mai estén, előadás végén az emberek a direktorra kacsintottak, dicsérő elismerésekkel szóltak a Paraszt Hamlet előadásáról, a külső szemlélő előtt is nyilvánvaló: az emberek színházat óhajtanak. Pénzszűkében hogyan jött létre ez az előadás? A hivatalos vendégjáték ára ennél több volna. Ám a szövetkezet nívódíjat, tizenötezer forintot ajánlott fel a színháznak. Amit az egerszegiek se titkolnak, hogy bérkiegészítésnek tekintik. Évad végén osztják ki. A megye számtalan üzeme, szövetkezete, intézménye ajánlott fel kisebb-nagyobb díjakat, ennek ellenszolgáltatásaként a színház előadással vagy irodalmi műsorral vendégszerepel. A szövetkezet elnöke már másutt látta a Paraszt Hamletet, s ő javasolta, ezt az előadást hívják meg. Tehát ez a játék a nívódíj köszönete, s a gelseiek is ezért csökkenthették a belépő árát. A színháziak ezt a tizenötezer forintot a műszakiak között osztják ki. Búcsúzkodunk, az egerszegiek sietnek haza. Fáradtak. Nádházi Péter például ezen a héten tizenöt előadásban játszott, s a többiek sem sokkal kevesebbet. Másnap reggel próba. A falu utcája most népesebb, mint a délutáni órákban. A közönség hazatart. Ahogyan az úton a gépkocsival végighajtunk, még sötétek az ablakok. A televízió szokott fényese szűrődik ki az ablakokon. Bűnügyi történet és operett, a központi áruellátás helyett, az emberek a közösségi együttlétet választották. Minden ellene szólt pedig. Mondják: csökken a falu lakossága. Elköltöznek az emberek. Talán efféle alkalmak is szükségesek a helybenmaradáshoz. Mindenesetre elgondolkoztató a jövőre nézve is. Ablonczy László Borhy Gergely és Deák Éva (balra fent), Szoboszlai Éva és Nádházi Péter (középen fent), Bagó László, Kerekes László és Siménfalvy Lajos (lent) Fotó: Bácskai Imre A reflektorokat is a színház szállította... 15