Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-26 / 17. szám
ELMEGYEK - EMLÉKKÖNYV Családtagok, barátok, kollégák elbeszéléseiből szerkesztett és írt könyvet S. Nagy István a jóbarát és szerzőtárs Máté Péterről. Most második kiadásban jelent meg az elsőként hamar elfogyott emlékkönyv. Tartalma sokfelől összeszedett, olykor kerekebbre fogalmazott egykori újságcikkrészlet, máskor a tizennégy évvel idősebb báty gyakran részletekbe menő, szeretetteljes családi történetei, az édesanya visszafogott szavai: „na, de inkább beszéljen elsőszülött fiam, Pali. Én legfeljebb majd néha közbeszólok." A feleség elmeséli megismerkedésük történetét; beszél két kislányukról: Miéiről és Dorkáról (fényképük is látható a kötetben), a boldog fészekrakásról a pázmándi parasztházban. Emlékezik a riporter Vágó István, Vass Vali, az Úgy várom, jössz-e már és még sok más Máté Péter-dal szövegírója, az omegás Benkő Laci, aki óvodás korában „összejárt" a szomszéd házban lakó Máté Péterrel, közösen gyakoroltak zongorán. Még jó pár muzsikustárs fölidézi a közös fellépéseket (a bergendys Gábor Péter, Mihály János a Főnixből), amelyeken a zeneszerző-előadó nagy lánggal lobogott, és magával ragadta környezetét. Megszólal Horváth Zoltán, az Operett Színház főrendezője, a tévés Módos Péter, Csenterics Ágnes, Koós János, Aradszky László, Vikidál Gyula, a Máté Krízis című rockmusicaljében lépett először színészekkel együtt színpadra. A kötet befejező része egységesebbé válik. S. Nagy István veszi át a szót. Elmeséli a közösen készített nagylemezek történetét, a világszámmá vált Elmegyek születését. A lemez megjelenésekor óriási közös örömüket mint írja, „Komoly népünnepélyt rendeztünk ketten, a végén még indiántáncot is lejtettünk.” Együtt voltak az Írországi dalfesztiválon, kóboroltak Londonban. Kedves, gyerekes élmények sorjáznak és a szeretet, amelyet környezetéből kiváltott ez a művészember, aki áradó zenéjével és előadásmódja kirobbanó érzelmeivel (leginkább az olasz és a néger muzsikával rokonítható dalaival) mindig a szívéből szólt - e szívünkhöz. (jálics) Kedves Színjátszók! Tisztelt Tanárnő! Elmondhatatlan kedves élményem, hogy a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban megnézhettem a Diákbolonditót, melyet 1976-ban írott komédiám szövege alapján mutattak be. Tehetség, mókázó eleven kedv, pergő ritmus - íme ennek szól őszinte tapsom. Nem minden tanulság nélkül való volt újra látnom az Alföldben megjelent, s annak idején Debrecenben kiváló színházi erőkkel játszott „bájkeserves komédiát", lám az idő emlékezete nagyon is ébren tartja Csokonai históriáját. Magukkal most újra átláthattam kitalált hősöm, Tarka Nagy Gedeon direktor úr farizeusságát: „A mi iskolánkra ne figyeljenek fel Bécsben... itt nincs helyük holmi idegenből hozott eszméknek ... Ebből is láthatja Csokonai barátunk ... minden, ami itt történt, az ő érdekében is történt. És persze oskolánk jövője érdekében. Áldozatokat kell hoznunk." A maguk játékában ismét alkalmam volt becsülni a Pusztai Sámuelféle tanárok nagyszerű tisztességét, akik nem féltek kijelenteni: „Mennyi magyar gyávaság bújhat a bécsi malaclopó mögé!" Másabb történelmi időben ma már eléggé tisztán láthatjuk e dolgokat. Dehogyis akarta volna feloszlatni az osztrák kamarilla az oskolákat. Olajat a tűzre? Sőt, Kolozsváron kémiai iskolát létesítenek a 90-es években. Csak egy-két olvasókört mertek megszüntetni inkább. No, de ma szerte a nagyvilágban mégiscsak dúlnak az „oskola-ügyek", meg a Csokonai-féle tanárok pőréi - így hát biztos kezű és szemű jeles rendezőjük, dr. Ibos Ferencné nemcsak a vidor életkedvet szolgálta ezzel, hanem a mindig is időszerű időszerűségérzékünket is. Hálás vagyok hát Valamennyiüknek, hálás a közönségnek, a zsúfolt teremnek s a virágnak, amit Maguktól kaptam. Ady Endre a század elején Szilágyságból jőve büszkén mondhatta el: „Ifjú szívekben élek... Hiába törnek életemre vén huncutok és gonosz ostobák.” Ó, bár mi, „századvégiek” is minél többen mondhatnánk, akár szerényebb hasonlókat is. Mert minden csata végül is „ifjú szívekben" dől el. További sok sikert, hálás szeretettel. Budapest, 1986. április Páskándi Géza CSOKONAI ÉS A BUDAI DIÁKOK Képeinken: Jelenet az előadásból 0 A diákszínjátszók Páskándi Gézával és dr. Ibos Ferencnével KÜRTI PAPP LÁSZLÓ TÓTH ÁRPÁD-ESTJE előadó az estet négy versciklusra osztotta a versek hangulata alapján. Versmondását az elegancia jellemzi; kimért mozdulatok, visszafogott gesztusok, amelyekkel a költő egy-egy gondolatának hangsúlyt ad. Ezt a hangsúlyt az olykor meglepő pauzákkal is kiemeli. A cikluson belül az egyes verseket úgy választja külön, hogy az egyik befejezésekor kissé felemelt karja és behajtott kézfeje még néhány másodpercig az elhangzott vers hangulatát idézi, hogy azután néhány könnyed lépéssel helyzetet váltva, kezdje el a következő verset. A főként leányifjúsággal teljesen megtöltött nézőtér pisszenés nélküli, áhitatos csődben figyelt a közel másfél órás előadóest folyamán. A ciklusok között Kiss Domonkos Judit Bach-műveket játszott gordonkán. Cenner Mihály Tóth Árpád centenáriumi ünnepségének első eseménye volt Kürti Papp László előadóestje március 22-én a Vigadó kamaratermében. Kellemes meglepetéssel szolgált, hogy a gyakrabban előadott versek mellett olyanok is helyet kaptak, amelyeket eddig csak olvasva ismertünk. Az