Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-06 / 49. szám
noijim Alia Nimmou iiii. (A Magyar Televízió november 6-ától öt héten át sugározza Ariane Mnouchkine Moliére-filmjének televíziós változatát.) Ariane Mnouchkine-ról és társulatáról, a Theatre du Soleilről már olvashattunk tudósításokat, előadásaikról beszámolókat, a rendezőnő 1789 című filmjét pedig moziforgalmazásban láthattuk. De hogy Philippe Caubére, Moliére megszemélyesítője kicsoda valójában, arról vajmi kevés fogalmunk lehet. Színész, így egyszerűen. Caubére ma, csaknem tíz évvel a Moliére-film elkészülte után, egyedülálló — egyszemélyes produkciókban — a maga által írt, rendezett többszereplős darabokban — játszik. Az Ördög tánca című darabja a gyerekkoráról, az Ariane avagy az Aranykor című kétrészes mű pedig felnőtté, színésszé éréséről szól. Caubére 1971—1978-ig volt a Theatre du Soleil tagja. 1977-ben forgatták a Moliére című filmet. A beszélgetés 1986. november 1-én Párizsban, a Theatre des Arts Hebertot öltözőjében készült. Csak egyetlen „berendezési tárgy”, Caubére jelmeze található itt: egy fehér ing, szürke nadrág, sötétkék kabát, a fogason pedig egy piros sál. A színpadon is egyetlen szék van csak ..., időnként az sem. Csak az „üres tér” ... Az öltözőben egy vázában öt szál rózsa és Chaplin fényképe. Phillippe Caubére fiatal ember, harmincöt éves, de belémhasít a fájdalom , mennyire megöregedett ..., csak a tekintete olyan tiszta kék, mint ahogy a Moliére-filmből megismertük ... Tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, miért változott ennyit? Változott-e egyáltalán a film elkészülte óta? — A Moliére-film forgatókönyvét Ariane aközben írta, míg az Aranykor című darabot játszottuk. Az Aranykor számunkra felvetette a „színészet” kérdését is, a játék kérdését, a commedia dell’ arte problémáját, s így jutottunk el Moliére-hez, aki akkor kezdett el minket, elsősorban is Ariane-t, nagyon érdekelni. Mindenekelőtt Bulgakov műve, az őfelsége komédiája határozta meg a megközelítésünket, mondhatnám, Bulgakov nyomán készült a forgatókönyv. A film Moliére-ről, az emberről szól. És viszonyairól a hatalomhoz, a pénzhez . .. Ariane-nak a téma alkalmat adott arra, hogy a saját gyakorlatáról, saját tapasztalatáról is beszéljen: a Theatre du Soleilről , a társulatról, egy csapat színészről, így Moliére-ről másképp mesélhettünk, mint az iskolában szokás. A történelemkönyvek a XVII. századot, XIV. Lajost, az udvart úgy mutatják be nekünk, hogy a dolgok aranyban fürdenek, és nem beszélnek arról, hogy sár volt az utcán, hogy az emberek meghaltak éhen. Mi a filmben azt is szerettük volna megmutatni ..., hogy Párizs a középkorban olyan, mint India napjainkban . .. Ezt a láttatásmódot támadták a kritikusok a film megjelenésekor. Moliére a filmben érzékeny művész, aki figyeli korát, a politikát, az erkölcsöket... és ugyanakkor színész ... ez nagyon fontos. Úgy író, ahogyan komédiás. A Moliére-film forgatása után 1978-ban színpadra állítottam Moliére Don Juanját a Theatre du Soleilben. Dolgoztam tovább .. . játszottam és rendeztem . .., azután elmentem a Theatre du Soleilből. A Moliére bemutatása után fél évig csak a filmmel foglalkoztam. Beszélgettem nézőkkel, filmesekkel találkoztam. Azután Belgiumban játszottam, Musset Lorenzaccióját, és Csehov Három nővér című darabjában. Majd megírtam az első darabomat, az Ördög táncát. — Miért jött el a Theatre du Soleilből? — Hát mert ott voltam hét évig ... ezalatt körbejártam azt, amit látni akartam, megtanultam azt, amit meg akartam tanulni, és a magam erejéből akartam a dolgokat tovább csinálni. Írni akartam például, és más színházi metódust, más dolgokat is meg akartam ismerni. — Hogyan kezdett írni? — Vettem papírt és tollat. De nem ment. Letettem a tollat, kidobtam a szemétbe a teleírt papírokat, és improvizálni kezdtem. Ebben a munkában visszataláltam az Ariane-nál megtanultakhoz. Ariane rengeteget improvizáltatja a színészeit .. . De én ahelyett, hogy jelenetekre, fikciókra improvizáltam volna, saját magamról improvizáltam és az életemről. A gyerekkoromról, a kamasz- ro