Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-06 / 49. szám

n­oijim Al­ia Nimm­o­u iii­i.­ (A Magyar Televízió no­vember 6-ától öt héten át sugározza Ariane Mnouch­­kine Moliére-filmjének te­levíziós változatát.) Ariane Mnouchkine-ról és társulatáról, a Theatre du Soleilről már olvashat­tunk tudósításokat, elő­adásaikról beszámolókat, a rendezőnő 1789 című film­jét pedig moziforgalmazás­ban láthattuk. De hogy Philippe Caubére, Moliére megszemélyesítője kicsoda valójában, arról vajmi ke­vés fogalmunk lehet. Színész, így egyszerűen. Caubére ma, csaknem tíz évvel a Moliére-film elké­szülte után, egyedülálló — egyszemélyes produkciók­ban — a maga által írt, rendezett többszereplős da­rabokban — játszik. Az Ördög tánca című darabja a gyerekkoráról, az Ariane avagy az Aranykor című kétrészes mű pedig felnőt­té, színésszé éréséről szól. Caubére 1971—1978-ig volt a Theatre du Soleil tagja. 1977-ben forgatták a Mo­liére című filmet. A beszél­getés 1986. november 1-én Párizsban, a Theatre des Arts Hebertot öltözőjében készült. Csak egyetlen „be­rendezési tárgy”, Caubére jelmeze található itt: egy fehér ing, szürke nadrág, sötétkék kabát, a fogason pedig egy piros sál. A szín­padon is egyetlen szék van csak ..., időnként az sem. Csak az „üres tér” ... Az öltözőben egy vázában öt szál rózsa és Chaplin fény­képe. Phillippe Caubére fiatal ember, harmincöt éves, de belémhasít a fáj­dalom , mennyire megöre­gedett ..., csak a tekintete olyan tiszta­ kék, mint ahogy a Moliére-filmből megismertük ... Tulajdon­képpen arra voltam kíván­csi, miért változott ennyit? Változott-e egyáltalán a film elkészülte óta? — A Moliére-film forga­tókönyvét Ariane aközben írta, míg az Aranykor című darabot játszottuk. Az Aranykor számunkra fel­vetette a „színészet” kérdé­sét is, a játék kérdését, a commedia dell’ arte prob­lémáját, s így jutottunk el Moliére-hez, aki akkor kez­dett el minket, elsősorban is Ariane-t, nagyon érde­kelni. Mindenekelőtt Bul­gakov műve, az őfelsége komédiája határozta meg a megközelítésünket, mondhatnám, Bulgakov nyomán készült a forgató­­könyv. A film Moliére-ről, az emberről szól. És viszo­nyairól a hatalomhoz, a pénzhez . .. Ariane-nak a téma alkalmat adott arra, hogy a saját gyakorlatáról, saját tapasztalatáról is be­széljen: a Theatre du So­leilről , a társulatról, egy csapat színészről, így Moliére-ről másképp me­sélhettünk, mint az iskolá­ban szokás. A történelem­­könyvek a XVII. századot, XIV. Lajost, az udvart úgy mutatják be nekünk, hogy a dolgok aranyban fürde­­nek, és nem beszélnek ar­ról, hogy sár volt az ut­cán, hogy az emberek meg­haltak éhen. Mi a filmben azt is szerettük volna meg­mutatni ..., hogy Párizs a középkorban olyan, mint India napjainkban . .. Ezt a láttatásmódot támadták a kritikusok a film megje­lenésekor. Moliére a film­ben érzékeny művész, aki figyeli korát, a politikát, az erkölcsöket... és ugyan­akkor színész ... ez nagyon fontos. Úgy író, ahogyan komédiás. A Moliére-film forgatása után 1978-ban színpadra állítottam Moliére Don Juanját a Theatre du So­leilben. Dolgoztam to­vább .. . játszottam és ren­deztem . .., azután elmen­tem a Theatre du Soleilből. A Moliére bemutatása után fél évig csak a filmmel fog­lalkoztam. Beszélgettem nézőkkel, filmesekkel ta­lálkoztam. Azután Bel­giumban játszottam, Mus­set Lorenzaccióját, és Cse­hov Három nővér című da­rabjában. Majd megírtam az első darabomat, az Ör­dög táncát. — Miért jött el a Theatre du Soleilből? — Hát mert ott voltam hét évig ... ezalatt körbe­jártam azt, amit látni akartam, megtanultam azt, amit meg akartam tanulni, és a magam erejéből akar­tam a dolgokat tovább csi­nálni. Írni akartam pél­dául, és más színházi me­tódust, más­­ dolgokat is meg akartam ismerni. — Hogyan kezdett írni? — Vettem papírt és tol­lat. De nem ment. Letettem a tollat, kidobtam a sze­métbe a teleírt papírokat, és improvizálni kezdtem. Ebben a munkában vissza­találtam az Ariane-nál megtanultakhoz. Ariane rengeteget improvizáltatja a színészeit .. . De én ahe­lyett, hogy jelenetekre, fik­ciókra improvizáltam vol­na, saját magamról impro­vizáltam és az életemről. A gyerekkoromról, a kamasz- r­o

Next