Film Színház Muzsika, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-14 / 11. szám
„Magyarország közel van" (Olyan fotó érkezett szerkesztőségünkbe, amely megkésve bár, de egy érdekes, és remélhetőleg még sokáig érvényes eseményről tudósít. A kép Olaszországban, a római Canale 5 TV- stúdióban készült. Kiskalmár Évát kerestük meg, hogy a felvétel körülményeiről kérdezzük.) — Hogyan került a műsorba? — A Canale 5 Silvio Berlusconi tulajdona, csakúgy, mint az Italia 1 és a Rate 4. Ő a legnagyobb magántelevízió-tulajdonos. Szombat esti főműsoridőben „Premiatissima 86”, azaz most már 87 címmel show-műsort közvetítenek. Táncdalok, tréfák, vegyes szórakoztató három-négy perces műsorszámok követik benne egymást. Fellépnek színészek, sportolók, énekesek, a műsort pedig Johnny Dorelli vezeti (képünkön Kiskalmár Évával), aki nagyon népszerű Olaszországban. Október végétől január közepéig ennek a műsornak főszereplője Magyarország volt, meghívták a száztagú cigányzenekart, és kerestek egy olyan televízióst, aki olaszul tud, így hívtak meg. — Hogyan mutatták be Magyarországot? — Minden adásnak volt egy fő témája, például a magyar ásvány- és gyógyvizek, a képzőművészet, éttermek, ételek és italok, tehát mindaz, ami felkeltheti az olasz nézők figyelmét, és kedvet csinál egy magyarországi utazáshoz. A műsornak egy-egy szombat este 10—12 millió nézője van. A Magyarországról szóló tizennégy adás nagy sikert aratott. A cigányzenekar több meghívást kapott, és ha jól tudom, közvetlen hatása is volt, azaz szilveszter táján emelkedett az olasz turisták száma Budapesten. Remélhetőleg lesz a műsornak folytatása is. —bán—A főiskolások élményszámba menő Godspell-előadását láttuk az Ódry Színpadon. A vizsgaprodukció végén a növendékek a rendező Iglódi Istvánt is magukkal vitték a függöny elé, a fényre. A közönség tombolt. Szakácsi Sándor is alig akarta abbahagyni a tapsot. Csak az előcsarnokban szólalt meg: — Remek volt, ugye? És most megkérdezed, miért váltok színházat. Hát ezért mint vissza fejével az előadásra. — Illetve ezért is. — Bővebben? — Tizenkét éve vagyok a Vígszínház tagja. Itt az idő, hogy újítsák. Menni kell, mielőtt belsőleg elkényelmesednék. Mindig is élt bennem a változtatás vágya , kipróbálni magamat más körülmények között. A helyzet most olyan, hogy előhozta belőlem ezt a mozgásigényt. Hosszú évekig rosszul éreztem magam attól, hogy kevesebbet játszottam, mint szerettem volna. Mégsem váltam meg a társulattól. Nem akartam „vert seregként” elkullogni. Most úgy távozhatok, hogy nem a feleslegesség tudata vitt rá. A József Attila Színház harmadik éve hív. Ott alakulóban van egy profil, s valami új létrehozásában részt venni érdekesebb feladat, mint illeszkedni a régihez. Már csak azért is, mert úgy tűnik fel: mivel Marton László tanárom volt a Főiskolán, én a Vígszínházban sohasem lehetek „felnőtt”, kicsit növendék maradok örökre. Olykor bizonytalan volt a bizalom, s ez zavart. Márpedig nekem szükségem van arra, hogy jól érezzem magam, s ebből a jó érzésből szülessenek a szerepeim. Megtárgyaltam a helyzetemet és a lehetőségeimet előbb Marton Lászlóval, majd Iglódi Istvánnal. Azután a két beszélgetést egymás mellé tettem, s döntöttem a József Attila Színház mellett. Vonzott az is, hogy az új helyemen gyakran jászanak zenés darabokat, s arra én mindig kapható vagyok. Nem kevésbé izgalmas, hogy a hatalmas méretű Vígszínház után, itt intimebb színjátékra lesz lehetőség a kisebb nézőtér előtt. — Meggyőzőek az érvek. Számomra a mozgásigény önmagában elegendő ok a továbblépésre. Egészséges a környezetváltozás a színész szempontjából éppúgy, mint a színházéból. — Sajnos, mégsem mindenki veszi természetesnek. Sokan pletykára éhesek, mondvacsinált magyarázatokat keresnek, sértettséget feltételeznek. A szezon végéig hallgathatom egyfelől az „igazad van”-t, másfelől a „hülye vagy”-ot. S ezek a fülbesúgások tudnak némi zavart kelteni az ember fejében. De megbánni aligha fogom a lépésemet. A József Attila Színházzal kölcsönösen szükségünk van egymásra. És én már alig várom az ilyen Godspell-féle estéket. (stuber) MenNI kell AMI JÓ NYITRÁNA Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 21—23. között a budapesti Katona József Színházban szerepel a nyitrai Andrej Bagar Színház. A vendégjáték alkalmából beszélgettünk Hilda Augustovicova színigazgatónővel. — A társulatuk megalakulása óta eltelt negyven év alatt bemutatkoztak nem egy szocialista országban. Magyarországon is jártak már, de Budapestre most jönnek először. Miről beszéljünk a látogatást megelőzően? Mit kell tudnunk? — Azt, hogy Nyitrán jó a színház, a bor és a hokicsapat — mosolyodik el az uralkodói termetű, vörös hajzuhatagú direktoraszszony. Hangja, beszéde határozottságra, diplomáciai érzékre vall. — Jellemezhetem néhány adattal a működésünket: az év tíz hónapja alatt kétszázhúsz előadást tartunk. Ebből hét a premier. Nyitrai épületünkben nem játszunk minden este, hetven-nyolcvan százalékban táj előadásokon szereplünk. Fontos feladatunk, hogy a vidékiekhez eljuttassuk a színházat, így tájolási területünknek nincsenek határai. Ami gazdasági statisztikánkat illeti: idén hatmillió kétszázezer korona állami dotációt kaptunk. A bevételi terv egymillió korona teljesítését írja elő számunkra. Ez reális összeg. Több nem lehet belőle, hiszen a belépőjegy olcsó, maximum tizenkét koronát kérhetünk érte. Társulatunknak száztizenhét tagja van, közülük harmincan színészek. Nincsenek könnyű helyzetben, többségük nem nyitrai. Lakásokban nem bővelkedünk, sokan ingáznak. De mindez, amit elmondtam, provizórikus, hiszen jövőre birtokba vehetjük az új színházunkat. — Az építkezés láttán úgy tetszik, hatalmas méretű, igazi színházi komplexum készül. — Az eddigi háromszáz néző helyett hatszázat fogadhatunk majd. A színpad hétszer nagyobb lesz a mostaninál! S akikor a százötven férőhelyes stúdiószínpadot még nem is említettem! Ez a „minőségi csere” magával hozza társulatunk bővítését. Jelenleg három rendezőnk van, évente két két darabot visznek színre. A legjelesebb közülük a nemzetközileg is ismert Józef Bednárik. Zelenici amatőr színjátszó csoportjával világszerte komoly sikereket aratott. Színészként kezdte nálunk, aztán az egyik legjobb szlovák rendezővé nőtte ki magát. Moliére Úrhatnám polgárjának színrevitele, melyet 21-én és 22-én láthat a pesti közönség, az ő munkája. A harmadik estén előadandó Meneküljön, Nitus kisaszszony! egy mai szlovák szerző, Ljubomir Feldek zenés vígjátéka. Igen jó a kapcsolatunk a szlovák drámaírókkal, a kortárs irodalommal. Andrej Ferko például nekünk írta A köles című művét, s folyamatosan együttműködünk a Való— Hudec szerzőpárossal. Ok 22