Film Színház Muzsika, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-09 / 19. szám
Emlékezetes színházi pillanatokat idézünk. A fotónkon látható jelenet az 1. sz. sorban szereplő szerző 2. sz. sorban olvasható drámájának előadását eleveníti fel. A további számozott sorokban a képen látható művészek nevét kérdezzük. A számozott sorok helyes megfejtésének beküldői között három csomag 500 forint értékű könyvet — ugyanakkor a „Rejtvényfejtő mini SZÓ-TÁR.” 4., 5. és 6. kötetét — sorsoljuk ki. A megfejtést a lap megjelenésétől számított egy héten belül kérjük nyílt levelezőlapon elküldeni. Cím: Film Színház Muzsika szerkesztősége, 1906 Bp. Pf.: 223. „REJTVÉNY”. A fenti nyereményeken kívül minden hónapban egy 2000,— Ft értékű kis könyvtárat is kisorsolunk a helyes megfejtést beküldők között. A 17. számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Mi újság, cicababa?, Sátáni ötlet, Ludwig, Baleset a tengerparton. 500 forintos ajándék könyvcsomagot nyert: Láng Miklósné 1034 Budapest, Erős Klára 9970 Szentgotthárd, Szászi István 4625 Záhony. A nyertesek a nyeremények mellé a „Rejtvényfejtő mini SZÓTÁR" 4., 5. és 6. kötetét is megkapják. A nyereményeket postán küldjük el, hogy a színészt, a színpadot, a helyiséget emeljük a tiszteletnek arra a megillető fokára, amit elvárnak a Nagyérdeműtől. Természetesen nem általánosítok, de a többség nincs tisztában azzal, hogy hol tartózkodik. Két-három forint a kötelező ruhatár díja, mégis sokan nem veszik igénybe. Úgy, ahogy az utcáról bejöttünk, foglalunk helyet. Meglátásaimat nem egy színházban közöltem a nézőtéri felügyelővel, személyzettel. Válasz: ha szólnánk a kedves vendégnek, feleannyian sem lennének. Szerintem ha egyszer-kétszer figyelmeztetnék őket, vagy az ilyeneket nem engednék be a nézőtérre, legközelebb meggondolná, hogyan öltözzön, viselkedjen. Hiszen a színháznak — többek között — az is a feladata, hogy neveljen a szépre, jóra, így volt, ez a múltban is, amely alól a jelen sem kivétel. A színház kötelez, tisztelt Nagyérdemű! Legyünk érzékenyek, fogékonyak a „mi illik, s a mi nem illik”-re. Vonatkozik ez a későn jövőkre és az elsőként távozókra is. Nem hiszem, hogy ott tartanánk, miszerint a Nagyérdeműnek mindent eltűrünk, csak jöjjön. Jó értelemben vett színházi válság van. Olykor a jegyüzérek sem hiányoznak a bejárat elől. A mai és holnapi előadásokra „minden jegy elkelt” — olvassuk elégedetten nem egy pénztár felett a táblácskán. Ez azt bizonyítja, jó az előadás, a színház műsorpolitikája helyes. Nem kell hát tűrni a nézőtéren szotyolázókat és az egyéb megnyilvánulásokat. Ha ez így tart, milyen lesz a jövendő nézője, aki egyelőre a Báb- és Gyermekszínházban ízlelgeti a kultúra olykor édesfanyar gyümölcsét. Lehull a függöny, lelkes taps, vége az első felvonásnak. A dohányzóban a borotva is gyengének bizonyulna füstöt vágni. Fekete ruhában, hattyúfehér ingben, fényes csizmában tisztes külsejű bácsika áll, mellette a párja. Nem beszélgetnek, mit is? Amit kellett, rég elmondták egymásnak. Megszólítom — Hova való bátyám? — fürkészve néz rám. Szemében nincs gyanakvás, inkább kíváncsiság. Néz, néz, viszszakérdez. — Hát maga? — Én bihari. — Na, én meg hajdúi. — Azok testvérmegyék. — Méghozzá időstestvérek. — Nagyapám is Hajdú megyei volt. — Mékkrészibül? — Nádudvar. Az most nagyközség lett. Bólint. — Hogy hívták a nagyapját? — Borbély Márton. — Arra a névre fülelek én is. — Meglehet, atyafiságban vagyunk. — Máma minden lehetséges. — Nem ízlik?— vágok szememmel a kabátjából kikandikáló pipájának csutorájára. — Dehogynem. Csak hát — nem idevaló. Jobban észrevételez, koromat szeretné tudni. — Volt a folyónál? — Voltam. — A kanyarig? — Majdnem. — Mindketten tudjuk, a folyó: a Don. Csengetnek. A nézők beözöklenek. Az ültetők hasztalan kérlelik egyiket-másikat. Ne tessék ennivalóval bemenni. Értetlenül néznek rá. Olykor meg is sértődnek. — Na, Isten megáldja magukat, bátyám — köszönök el. — Magát is. — Nem sietnek? — Megvár a szék bennünket. S mielőtt a függöny szétnyílna, helyükön ülnek, s illedelmes, elmélyült szótlansággal nézik a csodát. 27 REJTVÉNY