Film Színház Muzsika, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-01 / 31. szám
egészsége meggyengült, osztályt nyitott Kocsis Zoltán. Nála végeztem. — Milyen tanár volt Kocsis Zoltán? — Nagyon szigorú. A főiskola elvégzése után azt terveztem, komponálni és koncertezni fogok. Ugyanakkor megkerestek a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról : olyan emberre lenne szükségük, amilyen én vagyok. Mivel a komoly zenét hivatalosan, a nem komoly zenét mindig érdeklődésből műveltem, valamennyi stílusban elég otthonos voltam. Kilencedik éve ott vagyok. Munkakörömet tekintve a legváltozatosab feladatokat látom el: musicalek betanítása, zenés darabok hangszerelése, kísérése, kísérőzenék, dalok komponálása. — Gondolom, végül ez nem az egykori nagyreményű zongoraművész pótcselekvése. — Ahol szükség van rám, s ahol úgy érzem, helyt tudok állni, oda megyek. A színház nagyon a szívemhez nőtt. Úgy érzem, a színházzal kapcsolatban minden befektetett energia megtérül. A főiskolai tevékenységet nagyon fontosnak tartom. Nem tudnék nélküle létezni. Az ott folyó állandó kísérletező, élő műhelymunka semmivel sem pótolható. A „felnőtt” színházakban működő rendezők is e falak között próbálják ki először új elképzeléseiket. S nem utolsósorban itt van az a lelkes „kivitelező” gárda, a főiskolások, akiknek létkérdése, hogy milyen színvonalon jelennek meg a vizsgaelőadásokban. Ezért, gondolom, tudja, a vizsgaelőadások majdnem mindig nagyon magas színvonalúak. Azt nem mondom, hogy minden kockázat nélkül lehet itt bármit csinálni, de igen tanulságos és hasznos munka. — Hogyan találkoztak össze Kocsák Tiborral? — 1971-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában bementem egy terembe, ahol ő zongorázott és énekelt hozzá. Tisztán zongorázott és tisztán énekelt. * Ez engem meglepett, mert a környezetemben nem nagyon találkoztam akkoriban ilyesmivel. — Még azok közt a falak közt sem? — Azok közt a falak közt sem. Hallás után, nem betanult dallamot játszott. Majd fél órán belül az is kiderült, hogy kiválóan képzett komolyzenész. Fölfedeztük hasonló tulajdonságainkat, nagyon hamar öszszebarátkoztunk. A többit tudja. Közös zenéléseinkből annyira érdekes és furcsa dolgok születtek mindig, hogy éreztük, ezt a munkakapcsolatot mindenképpen érdemes tartani. — önálló szerzeménye a Zalaegerszegen játszott Mélyvíz című musical. A rádiónak írt sok kísérőzenét, két ízben a televíziónak is. — Sok abszolút zenét is írtam. Koncerttermi bemutatásukkal idő hiányában ez ideig nem foglalkoztam. Azt még szeretném elmondani, hogy az aktív zongorázást egyikünk sem hagyta abba. Mi játszunk most is! őszszel lesz egy négykezes koncertünk a Fészek Klubban. — Milyen stílusú zenét játszanak majd? — Mozartot, Schubertet, és improvizálunk is. — Mindez egyfajta teljességre törekvés. — Őszintén szólva, olykor fárasztó az egésznek ez a sokfélesége. Az, hogy enynyi mindenfélével foglalkozunk. De mivel nem kényszerítő körülmények hatására, hanem belső indíttatásra teszem, hiányozna bármelyik, ha nem lenne. — Éppen azon töprengtem: most panaszkodik vagy henceg? — Nem panaszkodom. Mindössze arról van szó, hogy néha bonyodalmakat okoz ennyiféle dologgal foglalkozni. Próbáltam redukálni elfoglaltságaimat, de rájöttem, bármelyiknek a hiánya előbb-utóbb konfliktust okoz az életemben. Hiányzik. — Tehát folytatni kell. — Nem szabad abbahagyni. Jálics Kinga Kocsák Tibor Kemény Gábor (Fotó: Kádár Kata)